A BKV – per (5.)
„ K. tulajdonképpeni fölfedezése – kabátgallérjukon különböző
nagyságú és színű jelvények csillogtak.
Amennyire látni lehetett: mindenkinek ilyen jelvénye volt.
Mind összetartoztak, a látszólag jobb- és balpártiak,
s mikor K. hirtelen megfordult, ugyanezt a jelvényt
látta a vizsgálóbíró gallérján“
(F. Kafka: A per)
Dési János sorozata a B1 blogon
Az előző részek tartalmából:
- A BKV-per vádlottai a bírósági tárgyalás során sorra visszavonták korábbi terhelő vallomásaikat, azt állítva, azokat kényszer hatására tették, mert azt mondták nekik a kihallgatók, ha nem vallanak az általuk megnevezett személyekre, akkor hosszú időt tölthetnek előzetesben.
- A tárgyalás nagy kérdése, mikor állítottak valójában igazat a vádlottak. Első megrendülésükben a kihallgatásokon, vagy a tárgyaláson, amikorra már végiggondolhatták, mi lehet a következménye mindannak, amit mondtak.
- Tény, a rendőrségi kihallgatásokon, tehát amikor a terhelő dolgokat jegyzőkönyvezték, mindvégig jelen voltak védőügyvédeik. Akkor semmiféle panasz, netán feljelentés nem történt az állítólagos kényszervallatások ügyében.
- Az is biztos, hogy a Fidesznek a választási kampányban különösen jól jött ez a botrány – és igyekeztek minél több bőrt lehúzni róla. Az is bizonyos, hogy jópáran, akik végül is a Fidesz szája íze szerint működtek hivatalos személyként, később igen jó állásokat kaptak.
Kezdjük egy jellemző történettel: Antal Attila volt BKV-vezérigazgató 2012 szeptemberében a kecskeméti törvényszék tárgyalásán kért bocsánatot Demszky Gábor korábbi főpolgármestertől, Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettestől és Mesterházy Ernőtől, Demszky egykori tanácsadójától.
Azt mondta, hogy azért tett terhelő vallomást Budapest volt főpolgármesterére és társaira, mert korábbi kihallgatásai során azt mondták neki,
ettől függ, hogy mikor engedik ki.
Itt jegyezzük meg, hogy éppen e vallomások eredményeként Hagyó és Mesterházy hosszú hónapokat töltött előzetes letartóztatásban – ma már egy európai uniós ítélet nyomán azt is tudjuk – emberhez méltatlan körülmények közé zárva.
A korábbi részekben is felvetettük már, természetesen egyáltalán nem zárható ki, hogy a kihallgatáson tett vallomásaik, amelyek szerint rengeteg felesleges megbízást adtak cégeknek a BKV nevében, politikai utasításra, áll közelebb a valósághoz. Hiszen később felismerhették, ha mindenki tagad, alig-alig akad bizonyíték.
Szóba is hozta ezt Francsics Imre ügyvéd, Regőczi Miklós nyolcadrendű vádlott védője a perbeszédében:
Nagyon jól ismerem a bírói gyakorlatot a tekintetben, hogy azt szokták mondani, hogy abban az esetben, pláne, ha védő jelenlétében a gyanúsítottat ilyen fajta pszichikai kényszervallatásnak teszik ki, akkor miért nem megy el másnap feljelentést tenni akár a védő, akár a gyanúsított, ez így utólag, ennyi idő távlatából már nem hiteles vagy nem nyomon követhető.
Ám az ügyvéd – felidézve a történteket – mégis azt állítja, a maga módján „kényszervallatás“ történt. Természetesen szó sincs verésről vagy más efféléről, inkább csak arról, hogy előzetes letartóztatással, illetve az azzal való fenyegetéssel oldják meg a gyanúsítottak nyelvét. Ahogy Regőczi a bíróság előtt fogalmazott:
Az előzetes letartóztatás a magyar joggyakorlatban a kényszervallatással egyenértékű.
És most itt ismét idézzük a védőt:
Azt hiszem, hogy aki ismeri ezt a szituációt és ezeknek a lélektanát, az nem teszi fel kérdésként, hogy miért nem rögtön tett feljelentést egy olyan ember, akit ott rögtön őrizetbe is vettek és akinek ott a helyszínen azt mondták, hogy ha »okosan» nyilatkozik és olyan vallomást tesz, nyilván konkrét személyekre terhelőt, akkor abban az esetben majd esetleg még az előzetes letartóztatás sem vetődik föl, de mindenesetre utána előbb-utóbb szabadlábon védekezhet.
Az ügyvéd szerint – és ezt a tárgyaláson a vádlott is megerősítette – ezek után kezdett el a később nyolcadrendű vádlott, Regőczi Miklós, a BKV volt vezérigazgató-helyettese vallani, és kezdett el, már-már kérdések nélkül is olyan dolgokat mondani, amelyeket elvártak tőle. Az ügyvéd felidézi, hogy
- az első kihallgatás reggelén Regőczi még azt mondta, hogy semmiféle bűncselekmény nem történt. Azok a szerződések, amelyeket feleslegesnek ítéltek a nyomozók, igenis fontosak voltak a BKV-nak, és nem fizettek többet értük, mint amennyit értek.
- Azután jött a lelki nyomás, órákig váratták őket, majd egy rendőr közölte Regőczivel, hogy őrizetbe fogják venni.
- Regőczi ekkor megkérdezte ügyvédjét, hogy mire számíthat.
Az ügyvéd úgy emlékezett, hogy akkor már látszott, a BKV-per nagy vihart kavar – 2010 februárjában járunk -, az is látható volt, hogy politikailag a hatalomra készülő Fidesznek ez milyen hasznos, és – ezt már csak én teszem hozzá – milyen sokan gondolták már akkor azt, hogy a Fidesz szája íze szerint működni felettébb hasznos lehet karrierszempontból is.
Az ügyvéd felidézte védencének Hunvald György volt hetedik kerületi polgármester ügyét, aki akkor már vagy másfél éve ült előzetes letartóztatásban.
Ezek után D. őrnagy úr – azóta már ezredes lett – átkísért engem a Gazdaságvédelmi Osztály akkori vezetőjéhez, B. Mihályhoz, ahova csak én mentem, Regőczi Miklós ült addig a kihallgató szobában. B. úr D. őrnagy úr jelenlétében az elvárásokat megfogalmazta, nem tudom minek hívjam, mert egyezségnek ezt nem hívnám, de mindenesetre én azt tolmácsoltam, és Regőczi úr úgy döntött, hogy együtt kíván működni, mert ő haza szeretne menni, erre pedig ők támogatva mondták, hogy akkor el fog kezdődni a kihallgatássorozat, és akkor kezdődött el délután Regőczi Miklós olyan tartalmú vallomása, ami már arról szólt, hogy ő kíván vallomást tenni és ezek a szerződések szükségtelenek voltak.
Tudni kell ehhez a helyzethez azt, hogy mindenféleképpen valamiféle pszichikai kényszer volt a vádlott nyakán e tekintetben az őrizetbe vétele, illetőleg az a sugallat, hogy az előzetes letartóztatásra indítványt tesznek.
Itt mindenesetre álljunk meg egy szóra. Mert az érthetőnek tűnik, hogy azok az emberek, akik addig nagy cégek vezetőiként dolgoztak, komoly társadalmi presztízzsel bíró munkaköröket töltöttek be, megijedtek attól, hogy egyik napról a másikra kiszámíthatatlanul hosszú időre börtönbe kerülhetnek, nagyon-nagyon rossz körülmények közé.
Ám mindenesetre felvetődik az emberben a kérdés, a kihallgatásokon végig velük lévő ügyvédeik miért nem figyelmeztették őket nyomatékosan, hogy
mindennek milyen hosszabb távú következményei lehetnek.
Ez még akkor is kérdés, ha a történetekből az derül ki, az ügyvédek nem feltétlenül tudtak arról, mit kértek a gyanúsítottaktól a kihallgatóik – akik azért arra vigyáztak, hogy ne az ügyvédek jelenlétében mondják el megrendeléseiket. (Bár Francsics ügyvéd történetéhez hasonló szóbeszédek jártak, hogy esetleg ügyvédek is egyezkedtek volna a nyomozóhatóságokkal. Balogh Zsolt volt megbízott BKV vezérigazgató – akitől a nevezetes nokiásdoboz-történet származik – is tett a bíróság előtt egy hasonlóra célzást.)
Ezzel együtt a gyakorlott védőügyvédeknek feltűnhetett volna, hogy védenceik egyik pillanatról a másikra milyen beszédesek lettek.
Regőczi ügyvédje erre magyarázatként felhozta, hogy védence, akinek kisfia akkor volt négy hónapos, nagyon haza akart menni, ezért azt javasolta neki, hogy ugyan tegyen vallomást, de ebbe szándékosan olyan objektív, utólag nem mérhető valótlanságokat beépíteni, amelyeket majd felidézve bizonyítható, hogy
tudatosan nem mondott igazat.
Vagyis, amikor szóba kerül, hogy egy szerződés szükséges volt-e vagy túlárazott volt-e, akkor mondja azt, amit hallani akarnak. Aztán majd utólag ezeket szakkérdésekként kezelve igazolható lesz szakértővel, hogy valótlan amit vallomásában, a szabadság reményében állított.
Regőczi – aki egyébként részben zaklatott lelki állapotával magyarázta, hogy engedett a nyomásnak – felidézte, hogyan működött a nyomozók „politikai indíttatású prekoncepciója“.
Azt mondta például, hogy tudomása szerint az SZDSZ-hez köthető egy bizonyos ügy. Ekkor a nyomozók közölték, hogy ez kevés nekik.
Aztán elmondtam, hogy ez Demszky Gáborhoz köthető. Ez is kevés volt. Aztán azt sugalmazták, hogy a velem együtt szintén letartóztatott Mesterházy Ernőt kellene előtérbe helyezni, mert nekem akkor lesz jó.
És ha olyan ügy került elő, amelyik nem illett abba a bizonyos politikailag motivált koncepcióba, akkor azt – állítja a nyolcadrendű vádlott –
jegyzőkönyvbe sem vették.
Amúgy, arra több védő – köztük Pap Gábor Antal védője is – felhívta a figyelmet, hogy például
- Mesterházyt előbb vették őrizetbe,
- és csak azután kezdték gyűjteni ellene a bizonyítékokat,
akár ilyen „irányított módon“ is, ami pedig alaposan ellentmond a büntetőeljárási törvénynek.
Törvényesség ide, oda, a 2010-es választások előtt pár nappal öt BKV-dolgozót gyanúsított meg az ügyészség. Ahogy azt a Fidesz média harsogta: „Öt BKV-vezető akadt horogra“. Hogy aztán később kiderült, volt aki ellen még az így működő nyomozóhatóságok és a később már Polt Péter vezénylete alatt működő ügyészség sem tudott vádat emelni, kit érdekel.
D. J.