Kétségtelenül nem mindennapos, hogy egy parlamenti párt elnöke és frakcióvezetője a ciklus félidejében csak úgy fogja magát, lemond tisztségeiről, mandátumáról, és egyszerűen kivonul a politikából.
Azonnal meg is jelentek a bizonyítatlan és bizonyíthatatlan összeesküvés-elméletek, hogy Schiffert
- lemondásra és visszavonulásra kényszerítették,
- menekült a felelősség elől, hogy az LMP nem fog bekerülni a parlamentbe,
- valamin megsértődött és elszaladt.
Schiffer maga a lemondását bejelentő interjúban azt mondta, hogy majd
szellemi erőteret
szervez a pártjának, mert annak híján vannak, és anélkül nem megy át az álláspontjuk. Mégha ez nyilván illúzió is (ti. ha lesz erőtér, akkor lesz majd siker), arra azért rávilágít, hogy a visszavonulás voltaképpen
a kudarc beismerése.
Mert mi az, amit egy politikus akar? A pénz és a hatalom, meg esetleg az elismerés.
- A megkapható elismerést már megkapta: beszélhetett a parlamentben, sokat szerepelt a tévében, kétszer vitte be az LMP-t a Házba.
- A két választási kampányban akár még nőt is szerezhetett magának.
- Ügyvédként millió körül keresett, politikusként se többet, egzisztenciális gondjai nem lesznek.
Ami viszont hiányzott neki, az a Hatalom. Eufemisztikusan: a világjobbító elképzelések magvalósításának lehetősége. De Schiffernek hatalomhoz vagy hatalomra jutni semmi esélye nem volt.
Akkor meg minek vesződni vele? Ugyanannyiért, mint amennyihez kevesebb munkával is juthat.
Hogy 2014-re az LMP nem nőtt nagy párttá, azt még rá lehetett fogni arra, hogy új párt voltak, a semmiből indultak, és még az előző ciklusban ketté is szakadt a párt. Ezúttal viszont már nincs ilyen mentség, és
nem látszik a jele sem
annak, hogy az LMP – például Schiffer a legutóbbi választások után tett nyilatkozatainak megfelelően – váltópárttá, a Fidesz alternatívájává tudná kinőni magát. Az időközi választásokon nem léteznek, a felmérések stabilan 3-4-5 százalékra, kicsivel a parlamenti küszöb alá, vagy annak környékére teszik az LMP-t.
Bekerülni ettől még bekerülhetnek, ez csak egy jó kampány kérdése, de nem világos, hogy mi értelme volna.
- Bár baloldalinak tartják magukat, a Fideszt leváltani kívánókhoz nem akarnak csatlakozni.
- A Jobbikkal közösen nem tudtak létrehozni egy antiestablishment pártstruktúrát.
- A Fidesznek nem volt szüksége rájuk.
- Önállóan megnőni nincs esélyük.
Ezért nemcsak az kizárt, hogy a visszavonulás menekülés lett volna, hanem az is, hogy “durci” (maga nevezte így) vagy kényszerítés. Utóbbi kettőnek csak akkor volna értelme, ha valami stratégia kérdésben összekülönbözött volna a pártelit (ha van náluk ilyen). De annak lett volna jele. Vagy külső erők érdekeit keresztezik. Annak is.
De az LMP semmi ilyet nem tesz:
náluk nincsenek stratégiai kérdések.
A Fideszt nélkülük is leváltják, ha az MSZP a Jobbiktól vissza tudja szipkázni a korábbi baloldali szavazókat, esetleg technikai koalíciót köt a két párt. Vagy nem váltják le, de ebben az LMP-nek semmilyen szerepe nem lesz.
Ők a klasszikus
egyik se párt.
Aki senkire nem tud szavazni a Fidesz-MSZP-Jobbik hármasból, az választja őket. Ilyenek nem sokan vannak, két éve éppen annyian, hogy bevigyék őket a Házba. De a kormányváltás nem azon a 200 ezer szavazaton múlott.
- Schifferék úgy kormánykritikusak, hogy nem akarnak összefogni a baloldal többi részével, azaz nem akarják leváltani a Fideszt, tehát csak szavakban kormánykritikusak. Az ottani szavazók már leírták őket.
- A jobboldaltól szintén nem tudják elszipkázni a voksokat, mert nem tudnak lemerülni a nacionalista-patetikus-félelemkeltő-uszító retorikáig; nem tudják nyújtani a “mindenki minket bánt, de mi összetartozunk” sérelmi politikáját.
Lehet abban bízni, persze, hogy csak azért nem tudnak növekedni, mert nincs megfelelő szellemi hátországuk, amelyik majd elterjeszti az Eszmét. Csak ez illúzió.
Az LMP-re 2010-ben jórészt a liberálisok szavaztak (fiatal, pesti értelmiségieknek tűntek). 2014-ben meg annak a biztos tudatában lehetett rájuk ikszelni, hogy nincs bennük kockázat, mert lehet, hogy be se kerülnek, de kormányra biztosan nem.
Nem azzal van probléma, hogy a választók nem ismerik az Eszmét. (Most már ismerik, a 2010-es szavazótáborukat el is veszítették.) Hanem a választóknak egyszerűen nem kell ez az Eszme,
az antikapitalista idealizmus illúziója.
Ezt Schiffer nem látta be. Csak azt látta, hogy a dolog nem működik. Nem működött vele se, nem fog nélküle se.
Demokráciában – és ez nem feltétlenül jó – a politika az, amit választók akarnak. Az LMP-t, Schiffert és naiv idealizmusát jellemzően nem akarták.
Most jött rá, hogy nem lehet más a politika.