A tudósokat az hajtja, hogy megoldást találjanak egy problémára, feltaláljanak valamit, ami megkönnyíti az emberek életét. Sajnos azonban akadnak olyan találmányok is, amelyeket végül nem jó célokra fordít a hatalom.
Íme 6 tudós, aki megbánta saját találmányát.
Alfred Nobel: dinamit
Alfred Nobel svéd kémikus, feltaláló és mérnök neve mindenki számára ismerős, a Nobel-díj alapításának okán. Mielőtt azonban létrehozta volna a díjat, a vagyonát egy pusztító találmánnyal alapozta meg.
Nobel 1867-ben szabadalmaztatta a dinamitot. Egy évvel korábban azonban a kísérletezés családi tragédiához is vezetett: 1864-ben a heleneborgi gyár laboratóriuma felrobbant, és öten életüket vesztették, köztük Nobel 21 éves öccse, Emil, illetve régi barátja, a gyár mérnöke.
A dinamitot egyébként Nobel
kifejezetten békés célokra
akarta felhasználni: korszerű bányamunkákhoz, vasút- és alagútépítéshez. Sőt, arra számított, hogy a találmánya véget vet a háborúnak. Úgy gondolta ugyanis, hogy az ellenfelek majd megriadnak a dinamit pusztító erejétől, és mint civilizált nemzetek, inkább feloszlatják csapataikat.
Nos, nem így lett. A seregek hamar felismerték a dinamit csatákban alkalmazható jelentőségét, és rengeteg ember vesztette életét a találmány miatt. Ezek után nem csoda, hogy amikor tévedésből Nobel halálhírét keltették, a halál kereskedőjeként aposztrofálták. Valószínűleg ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a feltaláló kompenzálásképpen megalapította a Nobel-békedíjat.
Arthur Galston: Agent Orange (lombirtószer)
Arthur Galston amerikai botanikus annak szentelte karrierjét, hogy a növények növekedését segítse. Feltalált egy hormont, ami lecsökkentette a szójabab termesztési idejét. Azonban rájött arra is, hogy a szer túlzott használata katasztrofális lombhulláshoz vezet.
Nem számított azonban arra, hogy találmányából vegyi fegyvert csinálnak. A növényirtószerként használt anyagot az amerikai hadsereg a vietnami háború idején vetette be. A permetezés fő célja
a sűrű dzsungellombozat ritkítása
volt, hogy az ellenség ott ne találjon fedezéket és ne termeszthessenek élelmiszert.
Az Agent Orange („narancssárga hatóanyag”) a szállítására szolgáló narancsszínű hordókról kapta nevét. Becslések szerint 400 ezer ember halálát okozta, és félmillió gyerek született torzan miatta. A vegyszer hatására súlyos bőrbetegségek, tüdő-, gége- és prosztatarák alakulhat ki. Továbbá olyan születési rendellenességeket is okozhat, mint a nyúlszájúság, értelmi fogyatékosság, sérvek, valamint sokujjúság.
Galston kiállt a vietnami használat ellen, és eljutott a kongresszusi meghallgatásig is. Ennek hatására az amerikai kormány abbahagyta a szer alkalmazását a régióban.
Mihail Kalasnyikov: AK-47
Amikor a II. világháború végén a Szovjetunió Vörös Hadserege rájött, hogy a géppisztolyok és a puskák közé szüksége lenne egy közepes lőtávolságú sorozatlövő fegyverre is, pályázatot írt ki egy gépkarabély tervezésére. Ezt Mihail Kalasnyikov nyerte meg az Avtomat Kalasnyikova Model 1947 tervével, amit AK-47 néven ismerünk.
Ez a világ egyik leghatékonyabb harci fegyvere, hiszen olyan egyszerű és olcsó az összerakása, hogy sok országban állítólag
kevesebbe kerül, mint egy csirke.
Sajnos azonban a fegyver éppen ezért hamar a terrorista csoportok és más erőszakos szervezetek kedvencévé vált. Az AK-47-es ilyen sikere után Kalasnyikov megbánta találmányát, és úgy nyilatkozott, bárcsak inkább egy hatékony fűnyírót talált volna fel.
Sőt, annyira aggasztotta a vérontás, hogy egy levélben az orosz ortodox egyház fejétől is bűnbocsánatot kért találmánya miatt.
Kamran Loghman: fegyverminőségű paprikaspray
A paprikaspray feltalálása is nemes szándékkal kezdődött. Először 1960 használták az amerikai postások azért, hogy elriasszák az őket megtámadó kutyákat. A védekezőszer sikerein felbuzdulva az FBI megbízta Kamran Loghmant, egy fegyverminőségű változat elkészítésével. Nemsokára a rendőrök országszerte használták az erőszakos bűnelkövetőkkel szemben.
Loghman szerint találmánya így többszáz ember életét mentette meg 20 év alatt.
A feltaláló azonban teljesen ledöbbent, amikor 2011-ben találmányát a békés tüntetők ellen használták, és felháborodva nyilatkozott arról, hogy nem erre a célra fejlesztette a paprika sprayt.
Orville Wright: repülőgép
Mindenki ismeri a történetet arról, hogy Orville és Wilbur Wright hogyan találta fel, építette meg és repült az első repülőgéppel. A testvérpár egész életében a biztonságos repülést tökéletesítette. Arra azonban egyikük sem számított, hogyan fogják a repülőket a háborúkban hasznosítani.
Találmányukat 1909-ben adták el az amerikai hadseregnek, azzal a szándékkal, hogy
a repülőket megfigyelésre használják.
Az első világháborút átélő Orville tudta, mekkora pusztításra képesek a repülők, de Nobelhez hasonlóan ő is azt hitte, hogy egy ilyen fegyver erejét látva egyik országnak sem áll majd érdekében háborúzni.
Miután azonban a második világháborúban látta a bombázók pusztításait, ő is megbánta találmányukat. Halála előtt azt nyilatkozta, hogy testvérével azt hitték, találmányukkal segítenek megteremteni a világbékét, de tévedtek.
Robert Oppenheimer: atombomba
Julius Robert Oppenheimert a részecskefizika és a hindu filozófia egyaránt érdekelte. Mint fizikus, a II. világháború alatt a Manhattan-terv igazgatójaként fontos szerepet játszott az első amerikai atombomba kifejlesztésében.
Vezetésével 1945. július 16-án Új-Mexikóban felrobbantották az első atombombát. A Trinity (Szentháromság) fedőnevű kísérleti robbantás ereje
egyszerűen elsöpörte a közelben üresen álló farmot.
Ezt figyelve Oppenheimernek egyik kedvenc idézete jutott eszébe a Bhágavad Gítából:
Én lettem a halál, a világok pusztítója.
Az atombomba erejét látva Oppenheimer támogatta, hogy az atomenergiát nemzetközi ellenőrzés alá vonják, és felemelte a szavát az atombomba fejlesztése ellen. Emiatt méltatlan támadások érték, és kommunistának kiáltották ki. Megalázott, mellőzött, megkeseredett emberként halt meg.