A napsütés idején a lopás zavartalanul folytatódik tovább.
Most éppen a Magyar Közművelődési Intézetet, és a hozzávaló milliárdokat, viszi haza Lezsák Sándor, a már biztonságban tudott milliárdjai mellé a Lakiteleki Népfőiskolába. Pedig ő nem is gázszerelő. Sőt, még egy nyamvadt focicsapatot sem üzemeltet a kedves kis vezető örömére.
Mégis ömlik hozzá a pénz – a te pénzed, haver –, amelyből aztán lehet mindenféle jobber szíveknek kedves ügyekre is költeni. És, mint tudjuk, súrlódási veszteség mindig van, szóval, csurran-csöppen abból még ide-oda, semmi izgalom.
Miért Lezsák?
Miért ne? Ó, hagyjuk a ködbe vésző történelmi érdemeit a rendszerváltásban, mert akkor mégiscsak Demszkynek, Magyar Bálintnak, Kőszeg Ferencnek, Hodosán Rózának vagy éppen Iványi Gábornak kellene adni valamit.
Szó sincs itt a múltról. Ez az akció a jövőnek szól. Amit lehet, megbízható embereknek kell kirakni a költségvetésből, hogy a közpénz elveszítse köz jellegét. Nem mintha egy vereségre készülnének a fiúk. De azért egyrészt az ember nem lehet soha elég óvatos. Másrészt, mégiscsak kellemesebb, szárazabb, megnyugtatóbb érzés – ha a közművelődésre félretett közös pénz már ott van a mi bejzlinkben.
Természetesen nem állítjuk, hogy mindebből Gucci táska, ibizai lazítás, csodás autópark, svájci bankszámla, luxusegyetem a gyereknek lenne. Elég sok pénz forog itten, hogy mindezen túl az efféle pénzkihelyező tagozatok finanszírozzák azokat a „közművelődőket”, akik tudják, mi a dörgés.
- Akik felismerik az idők szavát és tudják, most nincs itt az ideje az átokverte liberális-kozmopolita kultúrának.
- Akik kisebb készpénzösszegért szívesen dagonyáznak a posványban. Természetesen nagyobb összegért még szívesebben.
A fontos persze,
hogy elszívják az erőt a valódi értékektől, a világra nyitott kultúrától, a tehetségtől – amely nehezen tűri a politikai béklyót –, attól a kultúrától, amelynek a szabadság az éltető ereje.
Az egykor harmadosztályú, sértett költő, az MDF másod-Csurkája, majd árulója, elsősorban is alkalmas e feladatra. A maga módján ugyan csak egy kis Fekete György epigon a műfajában, dehát neki ennyi maradt.
Néhány milliárdocska a közösből.
Szegényke.
D. J.