Támogatnunk kell a török kormányt! – adta ki még Rióban az ukázt Orbán Viktor. Szijjártó Péter ezt annyira komolyan vette, hogy Ankarában azonmód megígérte: ovisokra küldi a nemzetbiztonságot. Sok az őrült beszéd Törökországgal kapcsolatban, de sajnos veszélyes logika rajzolódik ki belőle.
Kezdjük Orbánnnal, aki még az olimpia végén nyilatkozott egy brazil lapnak. Egyebek mellett ilyenek mondott:
Az európai országok nem tudják betartani azt az ígéretüket, amelyet Törökországnak tettek. … Ha Törökországban nincs stabilitás, az az egész régió problémája lesz. Támogatnunk kell a török kormányt … a halálbüntetés esetleges alkalmazása letérítené az unióba vezető útról az eurázsiai országot.
Vegyük a legutóbbi kijelentést. Nem értjük, Orbánnak személyesen mi a problémája
a halálbüntetés bevezetésének lebegtetésével.
Legutóbb 2015 április 28-án találta azt mondani:
Nagyon sokan vannak, akik azt hisszük, hogy ha van halálbüntetés, illetve egyes bűncselekmények halálbüntetéssel való fenyegetettsége létezik, akkor nagyobb biztonságban vagyunk.
Néhány nappal később, május 8-án még megjegyezte:
én pedig azt gondolom, hogy erről (a halálbüntetésről – a szerk.) minden országnak magának kell döntenie, mert semmi okunk arra, hogy erről a kérdésről ugyanúgy gondolkodjon egyik vagy másik ország. … onnan nézem a kérdést, mire van szükség ahhoz, hogy megvédjük a törvénytisztelő, ártatlan embereket. Ha mi meg tudjuk őket védeni a halálbüntetés bevezetése nélkül, akkor védjük meg őket úgy. Ha azonban másképp nem megy, akkor be kell vezetni.
Akkor hát, mi a probléma? A török kormányt amúgy is támogatni kell. De még mennyire! Mennyire? Annyira, hogy kedden Szijjártó külügyminiszter Ankarában közölte:
a török kérésnek megfelelően a magyar hatóságok alaposan kivizsgálják, hogy egyes Magyarországon működő szervezetek veszélyeztetik-e Törökország stabilitását, illetve együttműködnek-e ilyen tevékenységet folytató mozgalmakkal. Ha igen, akkor Magyarország meg fogja tenni a saját, valamint Törökország és Európa biztonságának garantálásához szükséges lépéseket.
Ez a gyakorlatban a következőt jelenti: minthogy a török kormány most minden bokorban és csúzda mögött saját bejáratú Soros Györgyüket – vagyis Fetullah Gülent – látja, pontosabban, akarják látni, letartóztatnak bárkit gülenizmus vádjával. Olyan ipari méreteket öltött a puccs óta a gülen-váddal dobálózás, hogy kénytelenek voltak 30 ezer(!) köztörvényest hazaküldeni a börtönökből, hogy legyen hely a gülenistáknak.
De gülenista nem csak Törökországban nő – akad belőlük még Magyarországon is.
A kőbányai Orchidea iskola – amely az óvodától az érettségiig viszi az oda járókat – hirtelen rajta találta magát a Gülen-listán. Őket fogja Szijjártó – mint Törökország és Európa biztonságát fenyegetőket – hatóságilag alaposan átvizsgáltatni.
Csak aztán el ne felejtsenek benézni a mászókák alá is, mert az a gülenisták kedvenc tartózkodási helye.
De nézzük egy kicsit messzebbről ezt a katyvaszt.
Orbán február 10-én, a Fidesz évindító frakcióülésén még titkos német-török paktumról vizionált. Utóbb kiderült: se titok, se paktum nincs. Megállapodás az van: euromilliárdok és a vízummentesség ígérete, cserébe 2,5 millió – zömében szír – menekült helyben tartásáért. Akkor éppen ezzel volt baja Orbánnak. Most az a gondja, hogy „az európai országok nem tudják betartani azt az ígéretüket” – mintha bizony erről az európai országok tehetnének.
Lépjünk még hátrébb.
Momentán senkinek nincs pontos elképzelése arról, ki tervezte meg a török puccsot. Ami bizonyos: a leverést követő reggelen Erdogan már meg is nevezte Gülent, egykori mentorát, jelenlegi legnagyobb ellenlábasát. Bizonyíték? Azzal nem fáradtak. Csak a letartóztatásokkal, kirúgásokkal, betiltásokkal. Hozzávetőleg
50 ezer embert hurcoltak meg eddig
– mindenféle ítélet vagy konkrét vád nélkül. Ilyen hangulatban jelentette be Erdogan, hogy népének nyomására akár a halálbüntetést is hajlandó bevezetni újra.
Az EU tagállamai egymást túllicitálva igyekeztek az állítólag az EU-ba igyekvő Ankarán számon kérni bármiféle, jogállami módszerekre kicsit is hasonlító eljárást. Mindhiába. Ki lett viszont újból (három)puszi barátja a török rezsimnek? Hát Putyin Oroszországa. Hogy, s hogy nem, épp most találtak egymásra újfent. Nem is számít már az a lelőtt vadászgép a halott pilótákkal. A legjobb családban is megesik az ilyesmi.
Röviden: a puccs hatására hatalmát őrjöngve bebetonozó Erdogántól kezd távolodni az EU és az USA – utóbbi már nukleáris arzenálját sem érzi biztonságban török kézen -, aközben újra szeret az orosz medve. És vajon ki lenne a legnagyobb nyertese annak, ha Európa menekültek millióinak elszállásolásával lenne elfoglalva, miközben a NATO-n belüli egység is megbomlik?
Csak nem Putyin?
Orbán Viktor egy ilyen helyzetben tesz hitet a megbonthatatlan magyar-török(orosz) barátság mellett.
És végezetül vissza a riói interjúhoz, amelyben elhangzik: Erdogan leszögezte, hogy amennyiben Brüsszel nem tartja magát az egyezséghez, Ankara menekültek tömegeit indíthatja el az EU-ba. Ezek után azt már csak nagyon halkan jegyezzük meg, hogy végre kiderült: ki is áll a menekültek özöne mögött.
És az bizony nem Soros “Spekuláns” György, de még csak nem is Brüsszel vagy az Egyesült Államok. Hanem az orbáni támogatásra méltónak bizonyult Recep Tayyip Erdogan.
ashwood
(Képek: MTI)