Tisztázzuk rögtön: Kerék-Bárczy Szabolcs nem önként távozott a DK-ból, hanem kirúgták. Lemondásra kényszerítették. Nem hagytak neki más választási lehetőséget.
- Ha nem így lett volna, akkor a Gréczy Zsolt közleménye sajnálkozik a távozásán. De nem tette.
- Ha le akart volna mondani, akkor nem ír előtte publicisztikát, amelyben paradigmaváltást sürget.
- Ha csak a politikából akart volna távozni, akkor nem kellett volna kilépni a Gyurcsány-pártból, maradhatott volna egyszerű tagnak.
De Kerék-Bárczyt kirúgták. Az volt a bűne, hogy
megingott a hite a vezérben.
Ráadásul nyilvánosan fordult vele szembe. A 168 órában közölt egy írást, amelyben olyanokat mondott, hogy
Ami a saját házam táját illeti: a Demokratikus Koalíció azon, jelenleg is érvényes stratégiája, hogy úgy váljon vezető kormányváltó erővé, hogy először a baloldalon veszi át az elsőséget, majd ezt követően nyit középre a majdani választási győzelem reményében és érdekében, megbukott.
- Egyfelől tehát elpofázta a Gyurcsány-párt stratégiáját, hogy elfoglalja a baloldalt. Nem mintha ez nem látszott volna kívülről is, de tagadták.
- Másrészt viszont azt is közölte: a stratégia megbukott. Azaz még a baloldalt se sikerül elfoglalnia Gyurcsánynak, nemhogy Orbánt leváltania.
Nyíltan mert ellenmondani a vezérnek. Ezt nem tűrhették, kirúgták.
Kerék-Bárczy azt állította, Gyurcsány stratégiája
1. Nem hoz több választót.
2. Tovább mélyíti a szakadékot az együttműködésre kényszerülő felek közt.
3. Bebetonozza a szűk szavazótáborba az így küzdő feleket, és ezáltal éppen a parlamenti többséghez szükséges közép polgárait idegeníti el véglegesen. Minden vita, pozícióharc és szavazatrablás tehát tovább növeli a kettős bizalmi és hitelességi válságot, s így egyre távolabb visz bennünket a győzelemtől. Ma mégis javarészt ezzel foglalkoznak a baloldal pártjai és vezetőik.
Az exalelnök olyanokat írt, hogy a DK elnökségében, tehát zárt körben, a pártvezetők egymás között olyan abszurd gondolatokkal játszanak, hogy a DK 15-20 képviselővel vezető erő lesz a baloldalon, és így váltják le Orbánt.
Ez egészen irreális forgatókönyv. Kerék-Bárczy se hitt benne. Sőt más se:
ma nem lehet egyetlen olyan demokratikus elkötelezettségű politikussal és értelmiségivel sem találkozni, aki őszinte vélemény kifejtésére alkalmas közegben reálisnak tartaná a 2018-as győzelmet.
Mivel a volt DK-s szerint senki nem lehet olyan hülye a jelenlegi helyzetben és stratégiával bízzon Orbán leváltásában, burkoltan azzal gyanúsítja meg az ellenzékieket, elsősorban volt párttársait, hogy csak
a saját érdekeiket szolgálják és lepaktáltak Orbánnal.
Már egyre több tagunkban merül föl, hogy egy sor kérdés, amellyel stratégiai és szervezeti szinten foglalkozunk, korántsem a 2018-as győzelmet szolgálja, hanem azt, hogy egy-két tucatnyi vezetőnk képviselői helyhez jusson.
Bízom abban, hogy az így politizálókban több az őszinte, ám szűk látókörű naivitás, mint a személyes egzisztencia féltése, netán a szekértáborok fölött átnyúló szennyes alkuk ereje, vagy a fogottság, a zsaroltság fűtötte cselekvéskényszer.
Fogottság, zsaroltság – kemény szavak. Pláne, ha KBSZ sürgeti a következtetések levonását is:
Mondjuk ki, hogy nem alternatíva számunkra egy ellenzéki DK a következő országgyűlési választás után, és vállaljuk a felelősséget a végeredményért. Rögzítsük, hogy ha nem nyer valamilyen szerkezetben a mai DK-t is magában foglaló ellenzék a következő választáson, akkor az országos elnökség azon tagjai, akik mandátumot szereznek, lemondanak arról, és nem foglalják el képviselői helyüket.
Azaz mivel a DK nem fog (nem tud) nyerni:
Gyurcsány és társai vonuljanak vissza a közélettől.
Itt rögtön felmerül néhány kérdés:
- Kerék-Bárczy mit várt, ezek után Gyurcsány a helyén hagyja, és megmaradhat alelnöknek?
- Vagy hogy Gyurcsányék elismerik, hogy megpróbáltak átverni mindenkit, de megígérik, hogy megjavulnak?
- Illetve, ha már saját köreiben is nyíltan bírálják, mert világosan látják, hogy a stratégiája megbukott; ha már elvtársait se tudja meggyőzni, nemhogy a szavazókat, akkor