- Egy barátomnak fájt és bedugult a füle, elment vele a fül-orr-gégészetre, azt mondták neki, a legközelebbi időpont novemberben van, amikor sorra kerülhet. Mivel nem akart három hónapig fülfájással élni, elment egy magán fül-orr-gégészetre, megvizsgálták, kimosták a fülét, kutya baja. 15 ezer forintjába került.
- Egy másik barátom elment vérvételre. Találtak nála valamit, mondták, hogy kell újabb vizsgálat, de annak az eredménye csak két-három hónap múlva lesz meg. Menjen el ide és ide, szúrassa ott meg magát újra, fizessen 3000 Ft-ot és holnapra megvan az eredmény.
Kifizette.
Ezek még a kevésbé rémtörténetek a magyar egészségügyből – vannak ennél sokkal rosszabbak, elég, ha az ember kinyitja a Praxis blogot, özönlenek a horrorabbnál horrorabb sztorik egymás után.
- A várólistákról.
- Az elhasználódott egészségügyi alkalmazottakról.
- A tárgynak tekintett, megalázott betegekről.
- Az élet és halál között lebegőkről, akiket egyik kórházból a másikba passzolnak le.
- Az olyanokról, akiket ezoterikus kuruzslók próbáltak a rákból C-vitaminnal és káposzta-kúrával kigyógyítani, mert az egészségügyben nem foglalkoztak velük.
És ott a másik oldal: hogy hónapról-hónapra nő a kórházak adóssága, már nem csak a budipapírt kell bevinni, de a gyógyszert is neked kell kiváltani. Lassan magadra főzöl a kórteremben, vagy éhen halsz. A képen a Szent István kórház budija. Index)
Ember manapság a legtöbb közkórházba
meghalni fekszik be.
Közben fizetjük a TB-t. Hova is? Ja, igen, valahova az államkasszába, onnan meg
- jachtokra megy el;
- az új arisztokrácia építésére megy el;
- kormánytanácsadók kokainos bulijára megy el Ibizán,
- xenofób gyűlöletkeltésre megy el, lásd óriásplakát-kampány;
- Paks2-re megy el;
- Liget Projektre megy el;
- 56-os, lopott popszámokra megy el.
És sorolhatnánk.
Hogy neked vakbeled van? Operálni kéne a csípődet? Majd jövőre. Addig meg dögölj bele nyugodtan!
Nem csak az a kérdés, hogy vezet ebből a helyzetből kifelé bármilyen út, hogy lehetne ezt megoldani, de az is a kérdés, hogy jutottunk idáig.
Sosem volt kérdéses, hogy az egészségügynek kellene valami, amitől jobban, hatékonyabban működik és nem apasztja ki az államkasszát. Gyurcsányék és a Szadeszék ötlete a magánosítás és leépítés volt – nyilván, a problémától úgy a legegyszerűbb megszabadulni, ha más állja a cechet.
Ez volt az egyik szeg a hazaáruló-népnyomorgató-szemkilövető-pfujjmocskoslibsizsidó-kommenista koalíció koporsójában. A Fidesz többek között ezzel tett hatalmas népszerűségre, a vizitdíj ellenzésével, „az egészségügy nem eladó” jelmondattal.
A vak is tudja, hogy az egészségügy nem arra van, hogy pénzt termeljen, vagy pénzt húzzanak le az állampolgárról – gondolja az állampolgár. Még akkor se, ha ez „csak” plusz háromszáz forintjába került volna.
Aztán szépen, csendben bevezették a magánegészségügyet.
Ahol fizetni kell. Ki vezette be? A Fidesz.
- Központosítottak mindent, mint az oktatásban.
- Évről-évre kevesebb jut az egészségügynek.
Az egészségügy már nem a szakadék szélén egyensúlyoz: bizony, már a szakadék alján van. Ott fekszik, összetörve. Nem működik. Albánia és Ukrajna lassan hagy le minket.
Ha valaki meg akar gyógyulni, akkor magánorvoshoz megy. Nincs várólista, tisztaság van, az orvos türelmesen meghallgatja a panaszát, emberként bánik vele. A nővérek kedvesek. A beteg tudhatja, hogy az élete és az egészsége jó kezekben van.
Két kérdés maradt csak ezután, persze ezek is csak amolyan filozofikus kérdések. Költői kérdések.
- Mi lesz azokkal, akiknek nincs pénze magán kezelésekre? (Mert ez az ország nagy többsége.) Azokat miért „hagyjuk az út szélén?”
- Mikor mondja ki végre hivatalosan pártunk és kormányunk, hogy képtelen megoldani az egészségügy gondjait, de igazából magasról szarik bele?