Már-már nekünk kínos látni ezt az elszánt magyarázkodást, amibe a kormánypárti propagandisták fogtak a múlt vasárnapi népszavazás után. Igyekezetük azonban inkább rámutat arra, ők is tudják, nem elsöprő siker, hanem kudarc volt Orbán és a Fidesz számára a kvótaügyi népszavazás, és azon igyekeznek, nehogy más is észrevegye ezt.
- A egyik probléma, hogy egyértelmű hazugságokkal igyekeznek magyarázkodni. Azaz, ha a dolgok úgy állnának, ahogy állnak, akkor vereséget szenvedtek volna. Tehát a dolgokat kell megváltoztatni, a tényeket letagadni, vagy az ellenkezőjüket állítani.
- A másik probléma, hogy nagyon könnyen lebuknak a hazugságokkal.
1. Sir Bayer például a Magyar Hírlapban egész cikksorozatot szentel a magyarázkodásnak. És elszántan hazudik. Azt írja például, hogy
ennyien még soha, ismétlem: SOHA nem szavaztak egy irányba sem népszavazáson, sem pedig az általában sokkal magasabb részvételi arányú országgyűlési választáson!
Így, ordítva, verzállal, felkiáltójellel, a soha külön kiemelve. Amennyiben persze
a soha azt jelenti, hogy legalább hétszer,
akkor persze igaza van. Máskülönben azonban elmondható, hogy nem igaz, hogy soha nem szavaztak volna ennyien egyirányba népszavazáson. (Választáson tényleg nem, de az összevetésnek nincs értleme, mert ott jellemzően több opció között lehet választani, nem csak kettő között, mint egy népszavazáson.)
Bayer lovag persze megint hazudik. Mert a valóság az, hogy három népszavazás hét konkrét kérdésében is többen szavaztak egyirányba, mint múlt vasárnap. (Itt lehet böngészni.) Ha a határon túli szavazatokat is számoljuk, ami az összevetésnél mondjuk értékelhetetlen, mert ők nem szavazhattak korábban magyarországi referendumon, még akkor is marad két népszavazás és négy konkrét kérdés, amikor többen nyilvánítottak egyirányú véleményt.
Bayer és a számok nem barátok. Az mondjuk érthetetlen, hogy miért mer bedobni egy ilyen könnyen bebuktatható hazugságot?
- Ennyire hülyék az olvasói?
- Ennyire hülyének nézi a Fidesz szavazóit?
- Ő maga se nézett utána?
2. Lánczi Tamás, aki annak a másik Lánczinak a fia, aki szerint a korrupció a kormány legfőbb politikája, és azért a Corvinus rektora lehetett, szóval a kis Lánczi, aki amúgy a Századvég valamilyen tótumfaktuma, és mint ilyen nem csak a propaganda hangoztatásáért, hanem kidolgozásért is felel, éppen nem hazudik direktben, csak jókorát csúsztat, amikor a Magyar Időkben azt állítja, hogy
Az október 2-án tartott népszavazás ugyan nem lett érvényes, de a 43,35 százalékos részvétel valamivel meghaladja a korábbi referendumok átlagát (42,4 százalék).
Ez igaz. Viszont azért csúsztatás, mert az átlag torzít: a rendszerváltás utáni népszavazások egyike jelentősen lefelé viszi az átlagot. Az 1989 óta tartott 7 népszavazás közül a múlt vasárnapi a részvételt tekintve csak kettőt előz meg: a 2004-es kettős állampolgárságról szólót és az 1990-es közvetlen államfő-választást célzót. Éppen ez utóbbi torzítja az átlagot. Az akkori nagy pártok, az MDF és az SZDSZ egyike se szeretett volna közvetlenül választott köztársasági elnököt, ezért a referendumot nyár közepére írták ki. Ennek megfelelően alacsony is lett részvétel és érvénytelen a népszavazás.
A 90-es, alig egymillió résztvevős eseményt leszámítva a többi népszavazás 3-4 millió választó részvételével zajlott. Ezeket tekintve viszont már egyáltalán nincs az átlag fölött a múlt vasárnapi referendum:
négy másik is több embert érdekelt (az 1989-es, az 1997-es, a 2003-as és a 2008-as), csak a 2004-es marad mögötte.
Lánczi tehát finoman szólva se bontja ki az igazság minden részletét, sőt, jelentőset csúsztat, abban bízva, hogy olvasói (a Fidesz-szavazók) nincsenek tisztában a számtani átlag természetével, hogy azt egyetlen, a trendből kiugró adat mennyire képes torzítani.
3. Ugyancsak a Magyar Időkben írta Szikszai Péter, hogy
A népszavazás ugyanis megmutatta, hogy a migránsokkal haverkodó libsi sajtó félelmetesnek hitt véleményformáló ereje számszerűsítve: 1,66%, ennyi volt ugyanis a baloldali médiumok által támogatott igenek aránya a referendumon.
Nehéz ezt kommentálni, annyira nem igaz. Szikszai valamilyen párhuzamos valóságban élhet, ha neki úgy tűnt, hogy a kormánytól (még) független (nála: libsi, értsd: liberális zsidó) sajtó az igen-szavazatokat támogatta volna. A létező valóságban sokkal inkább a távolmaradást vagy az érvénytelen voksokat preferálta. Erre számtalan példát lehet találni, az ellenkezőjére sokkal, sokkal kevesebbet.
A nemjobboldali politikai pártok közül csak egy, a nem is a jelentősebbek közül való Liberális Párt kampányolt az igenért. Fodorékat leszámítva a távolmaradással, bojkottal, érvénytelen szavazatokkal
a baloldal (nemjobboldal) sikeresen elkerülte az a csapdát, hogy a Fidesz apokaliptikus víziójával szemben egy népszerűtlen álláspont védelmezőjének szerepébe szoruljon.
A nem szavazatok kétségtelenül meggyőzően felülmúlták az igeneket, de a valódi ellenfelet mindenki számára nyilvánvalóan nem az igenek, hanem a távolmaradók és az érvénytelenül szavazók között kell keresni. Ezért kell hát azt mondani, hogy nem, mégse, az ellenzék és a nem kormánypárti sajtó az igennel kampányolt, hátha a választók feledékenyek, és meg lehet győzni arról, hogy e valóban így volt.
4. Ebben a kérdésben a Fidesz-propagandistái is össze vannak zavarodva, mert Bayer például elismeri:
a teljes baloldal nyíltan a bojkott, illetve az érvénytelen szavazat mellett kampányolt.
És innen következik a zavarbaejtő rész. Bayer szerint ugyanis az érvénytelen szavazatokat is hozzá kell számolni az érvényesekhez, és akkor már majdnem kijön a megfelelő érvényességi küszöb:
a hatszázaléknyi érvénytelen szavazat egy tudatos és tevőleges, valóságos politikai cselekvés eredménye, vagyis az érvénytelenül szavazó állampolgárok elmentek szavazni, és egy politikai aktor felhívásának engedelmeskedve érvénytelen szavazatot adtak le. Tehát ők de jure és de facto is részt vettek a népszavazáson! Vagyis a magát baloldali és „demokratikus” ellenzéknek valló tábor nem egészen négy százalékot volt képes lefaragni az érvényességi küszöbből.
Egy népszavazás, amit az érvénytelen szavazatok tesznek érvényessé!
Ez aztán a kreatív valóságértelmezés. Erre ragasszon emlékmatricát a Kétfarkú kutya!
De ha még így se lenne meg az érvényesség, akkor hozzáadhatnánk például a szavazólapon lévő betűk számát, a Fidesz-szavazók számát mégegyszer, vagy az Univerzum ismert csillagainak számát az oxigén atomsúlyának hatványára emelve. Hátha akkor már kijön.
5. Egy további próbálkozás a valóság megszépítésére, hogy eltérő motivációkat tulajdonítanak a választóknak a népszavazás előtt és után. Ez minden fideszes propagandistánál megtalálható; itt van például G. Fodor Gábor egyik vadonatúj politikai terméke:
Ha történelmi időtávlatban nézzük a változást, mindez azt is jelenti, hogy egymillióval nőtt az Orbánt támogatók tábora 2014-hez képest.
- Mint mondtak, sugalltak, hangoztattak, sulykoltak ugyanezek az emberek a szavazás előtt? Hogy ez sorsdöntő kérdés, nemzeti ügy, a pártpolitikától független, azon felül áll.
- Mit mondanak utána? Hogy ez mégis pártpolitikai kérdés volt, és a nemre leadott szavazatok Orbán és a Fidesz támogatottságát jelzik.
A kettő közötti ellentmondás nyilvánvaló. Lehet persze, hogy a publicisták és propagandisták kezdetektől tudták, hogy az utóbbiról van szó, megfelelő cinizmussal mégis az ellenkezőjét sulykolták. De vajon elhihetjük-e nekik, hogy a második állításuk igaz, ha az elsőről bebizonyosodott, hogy hamis?
És vajon tudták-e a szavazók is, hogy mégis pártpolitikai állásfoglalást tesznek, miközben ők a propagandát elfogadva, egy nemzeti ügyben készültek voksolni?
A népszavazással a kormánynak sikerült egy 3,3 milliós közösséget kiépítenie, bő másfél évvel a 2018-as parlamenti választás előtt.
Ezt írja például Lánczi. De vajon milyen alapon számítódnak Orbán támogatói közé azok a jobbikos szavazók, akik maguk is jobboldaliak és xenofóbok, de nem fideszesek (hiszen azért jobbikosok)?
Könnyen belátható, hogy a Fidesz és Orbán táborának népszavazás általi bővülése is csak egy a propaganda hazugságai közül, mint
- a soha nem szavaztak ennyien egyirányba,
- a baloldal az igennel kampányolt,
- a népszavazási részvétel megfelelt szokásosnak,
- vagy hogy az érvénytelen szavazatokat is bele kell számolni a részvételbe.
A szemünk előtt épül ki a Fidesz új valósága. A múlt vasárnapi népszavazás is olyan lesz, mint a 2006-os szemkilövetés, ahol a kormány békés tüntetőkre támadt, vagy az, hogy Orbán 2010-ben egy államcsőd szélén lévő országot vett át. Vagy ahol nincs korrupció, viszont Soros György összeesküvést szervez.
A tények viszont nyilvánvalóan és egyértelműen ellentmondanak a sugallni kívánt hitnek. Ezért
a valóságot kell a hithez hajlítani.
Nem baj, ha nem igaz. Elég, ha elhiszik.