Végül bejelentették, amit mindenki tudott és várt: eladták a Mediaworksot az Opimus Pressnek. Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy mégiscsak a Fidesz, illetve egy Orbán-közeli, hirtelen meggazdagodott pénzember kezébe került a Népszabadság. 
Az eddigi tulajdonos, az osztrák Heinrich Pecina azt állítja:
- fel sem merült, hogy végleg megszüntessék a Népszabadságot,
- az Opimus pedig csak a felfüggesztést követően tett ajánlatot.
Mintha Pecina nem tudná, vagy nem lett volna, aki elmondja neki: egy felfüggesztett napilap akkora piacot veszít, hogy már nem érdemes újraindítani.
A Mediaworks teljesítette, mit vártak tőle: utolsó előtti üzleti akciójaként felvásárolta a PLT megyei napilapjait, és
blokkban tudja átadni a Fidesznek a vidéki, kistelepülési népesség elérésében kulcsfontosságú propagandaeszközt.
Majd aztán felfüggeszteték a Népszabadság megjelentését, kizárták az újságírókat a szerkesztőségből, elérhetetlenné tették még az archívumot is. Ennél jobban nem is bizonyíthatták volna, hogy eszükbe se jutott továbbvinni a lapot.
Akinek bármilyen kétsége lett volna: azért kellett felszámolni a Népszabadságot, mert a Fidesznek nem kellett, és Orbán nem akarta, hogy az ő embere szüntesse meg. Távol akarta magát tartani a várható botránytól.
Hát, nem sikerült.
Minapi interjújában Mészáros Lőrincnek eszébe nem jutott tagadni, hogy ő áll az Opimus Press mögött, a Mediaworks megvásárlását se zárta ki, de látszott, hogy valójában fogalma sincs róla: Orbán akkora még nem döntött, melyik zsebébe tegye.
Ebben az esetben valamiben azért Pecinának is igaza lehet: az Opimus azért csak most tette meg formális ajánlatát, mert korábban elképzelhető volt, hogy a lapok
- a rájuk először szemet vető Habony-féle MGM-hez kerülnek,
- esetleg a Mészárossal együtt üzletelő, de talán önálló szereplő Duna Aszfalthoz (amely, mint az a nevéből is kitűnik, tradicionális, profi médiakiadó).
- Az eredetileg a Népszabi számára kijelölt Simicska már korábban kiesett, de lehet hogy ugyanezen okok miatt.
Most úgy látszik, Orbán már már nem tudja elkerülni, hogy rájuk égjen az ügy, mindenki tudja, hogy hozzájuk került, a kormánypárti üzleti körök bármelyik szatellitvállalata veszi is meg. Akkor már megpróbálnak a legjobban kijönni belőle:
ha újraindítják, akkor senki nem vádolhatja őket azzal, hogy bezárták, nem?
És úgy tűnik, valóban azt tervezik, nem hazudtak a korábbi sajtóhírek:
Az OPIMUS PRESS Zrt. az újonnan megszerzett portfólió üzemeltetésének vizsgálata során
elsőként és kiemelten foglalkozik a Népszabadság napilap újraindításának lehetőségével, és e tárgyban a döntést mielőbb meghozza.
Azaz most a különös helyzet állt elő, hogy a Fidesz megvette az MSZMP egykori pártlapját, amit az utóbbi 2 hétben vicsorogva szabadnépezett a propagandasajtó.
Most meg a Magyar Időktől lesznek kénytelenek kádereket átcsábítani, emiatt ott majd csökken az oldalszám, de mindegy is, azt úgyse olvassa senki. Az adásvétel után a Magyar Idők kiadója, a Magyar Nemzet korábbi főszerkesztője,
Liszkay Gábor azonnal bekerült az igazgatóságba.
Jön a fideszes Népszabadság, bár az nyilvánvaló, hogy ez már nem ugyanaz a lap lesz. De nekik ez nem is számít semmit:
- a szebb napokat megélt Magyar Hírlapból is milyen remek szélsőjobber heccújságot tudtak csinálni,
- és a Magyar Nemzetnek se volt éppen dicsőséges másfél évtizede, amíg a Fidesz harci- és pártlapjaként működött.
Milyen jól jog kinézni az impresszumban:
Népszabadság. Főszerkesztő Liszkay Gábor.
Javasolnánk Bencsik Andrást a Pártélet rovat élére. A rutin mindig jól jön.