Szemfényvesztés zajlik az országgyűlésben az alaptörvény-módosítás kapcsán. Semmi köze ennek a politikai játszmának a menekültekhez, a hon hős védelméhez, az eredménytelen népszavazáshoz.

Pozíciót igyekszik fogni a Jobbik, miközben az elbukott népszavazás ütésétől megrendült Orbán is keresi a kapaszkodót. Egyéni érdek motivál itt mindenkit, miközben

hazáról handabandáznak.

• A Jobbik nem szavazza meg az alaptörvény hetedik módosítását.
• Vagy mégis.
• Vagy csak részben.
• Vagy egészben.

Lerágjuk a körmünk, mire kiderül. Sikerül-e hetedjére is módosítani a gránit szilárdságút, vagy marad a hat átvésés? Ki tudna most bármi másra koncentrálni? Fontosabb ez, mint az amerikai elnökválasztás! Mert ha mégse nem sikerül a módosítás, itt marad az ország csurom védtelenül. Nem lesz, amibe kapaszkodjon a kedves vezető, miközben Brüsszellel hadakoz. Ki fog szikrát pattintani a lángpalloshoz, amivel kiűzi a brüsszelita migráncshordákat, ha nincs az átvésés?

Pontosabban: átverés. Vegyük már észre:

semmit nem ér és még kevesebbet jelent az alaptörvény orbáni átírása.

Ha az alkotmány minden mondatába beleírják, hogy „minden mingráncs pusztuljon”, Orbánnak akkor is csak egyetlen egy szavazata lesz az Európai Tanácsban. Vagy meg tud még győzni másokat vélt igazáról, vagy nem – de ehhez nem vésőt és kalapácsot kellene ragadni, hanem a „Diplomácia kezdőknek” című könyvet.

(Ha már tananyag, egy kis matekpélda: ha négy hatóság nyolc nap alatt négy nemzetbiztonsági átvilágítást tud elvégezni egy letelepedési kötvényt vevőn, akkor akkor egy felduzzasztott bevándorlási hivatal egy tizedennyire bonyolult kérelemelbírálást hány nap alatt végez el egy menekült esetében?)

Akkor mégis, mi ez a színjáték a szemünk előtt?

Az Orbán-kormány bizony odakozmált, de rendesen. 2014-ben félmillió szavazót vesztett el Orbán, a rezsiharc ellenére. A korrupciós ügyek, az irritáló urizálások pedig sokasodtak – kellett egy ÜGY. A menekültkérdés aktuális is, felkorbácsolhatóak vele az alantas indulatok – épp megfelelőnek látszott mindenben.

Mégis sikerült elbukni.

Orbánnak nincs más lehetősége: egy virtuális többséget – az állítólagos 98 százalékot – maga mögé hazudva akarja újra éleszteni kormányzása legitimációs alapjait. Ennek a játéknak az egyenes folytatása – függetlenül a népszavazás eredményességétől – az alaptörvény módosítása. Ha ez sincs meg, oda az ÜGY, mehet az egész a szemétdombra és már csak másfél éve lenne kitalálni és felépíteni az újabb, mindent felfaló fenyegetést, amelytől majd ő, és csak is ő mentheti meg a nemzetet.

Az, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít az egész ÜGY-nek Orbán, mi sem mutatja jobban, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről szóló deklamáció volt az utolsó, amit egyes egyedül ő nyújtott be a parlamentnek. Meg most ez. A hetedik. 

A Jobbik pedig pontosan érzi az ÜGY politikai súlyát – mert másmilyen nincs neki. Kényes helyzetben van: úgy próbál keresztbe tenni az ütésben megrogyott Orbánnak, hogy közben magát se kelljen különösebben látványosan megtagadnia. Ez év elején még ők akartak alkotmányt átvésni, és az őket elutasító fideszeseket nevezték teli szájjal hazaárulónak. Most ez hullik vissza rájuk. Csakhogy Vona Gábor nem véletlenül ült egy polgári körben Orbánnal – lelkes tanítvány. Gyorsan megtanulta, miként lehet a nyilvánvalót elfedni egyetlen hangzatos mondattal: se gazdag migránst, se szegény migránst nem kérünk! Kész is a szólam, remekül használható esernyőként a kormánypárti habzó szájak fröcsögése ellen.

Vagy nem. Néhány hónap alatt kiderül, mennyit nyer a Jobbik, ha elkaszálja Orbán átvésését. Megtapad-e a jobber fülekben a fideszes „hazaárulózás”, vagy még nagyobb lesz a kedves vezető blamája. Nem elég, hogy egy mindenki által támogatott ügy mellé nem tudott többséget szerezni, de még a parlamenten sem tudta átverni az akaratát.

Rég égett ekkorát.

Mindkét párt kizárólag a saját pecsenyéjét igyekszik sütni. Orbán megkopott renoméját akarja helyre rántani, Vona pedig tovább cibálná az oroszlán bajszát, hogy állatidomárnak tűnhessen.

ashwood