Pár hete felfüggesztették a Műegyetemen Gazdaságtudományi Kar (GTK) dékánjá, Andor Györgyöt, mert a hírek szerint a Kar az oktatási államtitkárság javaslatára kivált volna a GTK-val a Műegyetemről és átslisszolt volna az ELTE-re.
A rektor a dékánt ezen a héten teljesen ki is rúgta, mint oktatót is.
A GTK-n most teljes a káosz: nem tudni, ki veszi át a dékán óráit, de az íróasztalán is állnak az aláírandó papírok. Az oktatók egy része már nem kap fizetést, a hallgatók egy része pedig egyenesen a rektor lemondását követeli. Ilyen, amikor Palkovics László államtitkár, mint valami elefánt a porcelánboltban, beavatkozik az egyetemi autonómiába.
De mi történt pontosan?
Körülbelül egy hónapja röppent fel a hír, hogy a Műegyetemből kiválhat a fejőstehénnek mondott Gazdaságtudományi Kar. Mára már tagadja az ötletgazda, az oktatási államtitkárság, hogy tőlük indult volna ez a gondolat, mely két célt is kiválóan szolgálna:
- A felsőoktatás a kormányzat által erőltetett “ésszerűsítését”, azaz, hogy az egyetemeknek egy profilja legyen, így a gazdasági kartól megfosztva a BME eme profiltisztítás után egyértelműen műszaki lenne.
- A másik cél profánabb: Palkovics László államtitkárnak sem kellene magát minden egyes nyilatkozatában megerőszakolni, hogy a műszaki mellé odabiggyessze a gazdaságtudományi jelzőt is (eltartott vagy 100 nyilatkozatába, mire valaki szólt neki, hogy ezt így illik). De az átszervezés után fellélegezhet végre.
A profiltisztításnak, mint minden tisztogatásnak volt már jónéhány áldozata. Így lett például a Kertészettudományi Kar a Szent István Egyetem része, a Corvinus helyett.
Az ELTE-t szempontjából a “profiltisztítás”-koncepció azért sántít, mert nem illik az ELTE profiljába egy üzleti-gazdasági képzés. Sőt, mindenki tudja az ELTE működéséről, hogy ennek a tökéletes antipéldája. a legrosszabbul gazdálkodó egyetem az országban.
A pletykák szerint az államtitkárság az ELTE-t csúcsegyetemmé kívánja alakítani.
A hír hallatán a Kar dékánja megpróbált információkat szerezni, kérdezősködni, állítólag még az ELTE-vel is leült tárgyalni. Az ötlet, hogy költözzön a kar, a legtöbb érintettbő inkább ellenérzést váltott ki.
A dékánt pedig a rektor, minden stratégiai érzék nélkül, felfüggesztette. Így megvonta tőle a dékáni jogokat (tárgyalás a változásról, és még a mindennapos ügyek intézése: nem írja alá a kinevezéseket, emberek nem kapnak fizetést…). Hogy ez jogilag mennyire megalapozott, majd a munkaügyi bíróság eldönti. Az Index is megírta.
Az ötletgazda, az államtitkárság a botrány szagát megérezve gyorsan visszakozott és tagadta, hogy tőle indult volna a gondolat. A BME Szenátusa tett egy szerény és kétértelmű nyilatkozatot, hogy szükségük van gazdasági- és humán tárgyakra (nem a GTK-ra, még véletlenül sem).
A hallgatók és az oktatók a hét elején fórumot tartottak és tiltakoztak, mert a Kar a dékán nélkül gyakorlatilag leállt. Nem indult meg a párbeszéd a GTK és a BME között arról, hogy
- mi vezetett addig, hogy a kar nem tiltakozott a felmerül átszervezés ellen;
- hogyan lehetne ebből a helyzetből nyertes-nyertes kimenetet kialakítani.
Közben az aláírandó, a kar mindennapi működésével kapcsolatos papírhalom gyűlt a dékáni irodában. A rektor egy jó darabig hallgatott.
Az egyetem folyosóin olyan pletykák kezdtek el terjedni, hogy Józsa János csak azért lett a Műegyetem rektora, mert más nem pályázott. Eredetileg fel sem merült senkiben, hogy ő alkalmas lehetne, de hát jobb híján, mivel silány, ámde érvényes pályázatot adott be, ő lett az egyetem csúcsvezetője. Ez azért sok mindent magyaráz.
A hírek szerint a híres akadémikus, mint rektor, egy jó darabig nem is tett a dékán felfüggesztése után semmit. Nem tárgyalt senkivel, nem érdeklődött senkitől. Az ex-dékánt egy darabbig még meghagyta oktatónak, a kar dolgozóit és diákjait pedig a bizonytalanság közepén.
Az államtitkárság közben sunnyogott: nem merték aláírni az átcsatolásról szóló szerződést. Valószínűleg a médiavisszhangtól ijedtek meg. Másfél hét után a rektor pedig egyszerűen kirúgta még az okatatói állásából is a volt dékánt.
A kérdés csak az, mi lesz így a GTK maradék oktatói és hallgatói gárdájával? Mennek, maradnak? Hogy fognak megbékülni a rektorral, akinek láthatóan semmi rálátása nincs az eseményekre, vagy csak szimplán a bosszú vezérli? Mit lép erre a Műegyetemet fenntartó államtitkárság, élén Palkovics Lászlóval?
A legszomorúbb az egész történetben az, hogy pont azoktól az oktatóktól és hallgatóktól vették el a döntés lehetőségét, akik gondoskodni szerettek volna a saját sorsukról és akik a leginkább érintettek. Őket megfosztották választott és maximálisan támogatott vezetőjüktől.
A tcsavar a történetben az, hogy ’56-ban a Műegyetem hallgatói voltak az elsők, akik a kezükbe vették a sorsukat. Páran most pedzegetik, hogy a rektor eljárás törvénytelen volt, de a hangok még halkak. (Érdemes olvasni a GTK Facebook-oldalát.)
Ha egy kicsit messzebre nézünk, az ügy nem csak a GTK-ról szól, hanem az ország működését is szépen reprezentálja.