A kormány kurucos politizálásának iskolapéldája: újra nyitja az Európai Bizottsággal szemben a rezsifrontot – mégpedig olyan terepen, ahol egyszer már kapitulálni kényszerült. Németh “rezsiharcos” Szilárd törvénymódosítása odaver a szolgáltatóknak – akkor is, ha szinte kizárólag állami cégtől kapjuk a távhőt és az áramot.
Lehet-e felejteni az előző ciklus fideszes atomfegyverét: a rezsicsökkentést. A rezsiharc egyik fontos aspektusa maga a háború volt, amelyet kezdetben a gonosz külföldi szolgáltatók, majd a magyar bíróság, végül pedig Brüsszel ellen vívott a kabinet. A választást behúzták, az elmúlt lassan három évben alig is hallottunk tehát a témáról.
Nem véletlenül. A kormány jól leszorította a lakossági energiaárakat, majd befagyasztotta azokat. A világpiac közben elrobogott a rezsiharc mellett, mára pedig jóval alacsonyabb az energiahordozók ára, mint volt a háborúskodás elején. Azaz:
piaci alapon ma jóval alacsonyabb lehetne a rezsi, mint a piactól teljesen független, kormányzati befolyással meghatározott, jelenlegi ár.
Épp ez utóbbit, mármint a kormányzati befolyással, vagyis politikai döntéssel meghatározott árképzést nehezményezte két éve az Európai Bizottság. A magyar válasz természetesen kardcsörgetés volt, amire kötelezettségszegési eljárás érkezett Brüsszelből. A végeredmény teljes fegyverletétel: idén nyár elején elfogadta a parlament a törvénymódosítást, amely alapján a szolgáltatók rendszerhasználati díját a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnöke határozatban hirdeti ki, vagyis azt a piaci szereplők bíróságon megtámadhatják. Ha – ahogy annak lennie kell – a hivatali határozat megalapozott számítások eredménye, mi sem könnyebb, mint megvédeni a döntést.
Azonban sebes lábakon közeledik az országgyűlési választás időpontja – a Fidesz-művek pedig ritkán szanál olyan módszert, ami egyszer már bejött. Ezért aktiválták a mindenre jó Németh Szilárdot, mint fekete öves rezsikillert. Németh nemrég nyújtott be egy rövid, érdektelennek tűnő törvénymódosítást, amely – láss csodást – határozat helyett rendeletre cserélné az energetikai hivatal döntését. A különbség jelentős: rendelettel szemben érdemi jogorvoslatra nincs lehetőség. Vagyis
amit az állam mond, az úgy van, punktum, akkor is, ha Brüsszel a feje tetejére áll.
A módosítás hatása már most borítékolható. A fideszes többség ugyanis kevés az elfogadásához – kétharmados szabályozásról lévén szó. Vagyis a jövő év elején újra kezdődik a rezsiharc, de nem ám csip-csup pártpolitikai ütközet, hanem, mint Nemzeti Ügy.
Ismerős?
- Az ellenzéknek pedig kutyakötelessége félre tenni alantas hatalmi érdekeit, hogy támogassa – nem a kormányt! – a választókat, a Nemzeti Ügyet!
- Aki nem teszi, az a rezsiharc legújabb fordulójában Brüsszel és a multik pártjára áll.
- Hisz meg kell védeni az embereket a multik mozgatta Brüsszeltől és helyi szálláscsinálóitól.
A bullshit-generátor még hosszan önti a szlogenszerű, már-már mondatnak tetsző szavak egymásutánját.
Márpedig az ellenzéknek nem különösebben fűződik érdeke a kormányzati látszatpolitika támogatásához. Mindez csak parasztvakítás ugyanis, hisz ha át is menne a módosítást, újra kezdődne a fenti, brüsszeli kör, amelynek a végén megint vissza kellene vonni a törvényt.
Akkor meg minek? Kizárólag a vircsaftért, a kuruckodásért, a látványos kardcsörgetését, az ellenzék megbélyegzéséért. Más értelme és haszna nincs ennek. Ám a politikai haszonlesők számára nem a tényleges rezsi, vagy a fogyasztók fontosak, kizárólag saját politikai pozíciójának, hatalmának megtartása.
ashwood
(Kép: 168 óra/Kovalovszky Dániel)