A poszt szerzője a blog alapítója.
Vitán felül áll, hogy kommunikációs szempontból az MSZP sikerként könyvelheti el az elmúlt heteket, ugyanis előválasztás szervezésére tett javaslatuk azóta
szinte az egyetlen élő téma a baloldali ellenzék pártjai között.
Hogy a szűkös médiatér leuralásán túl a baloldal mire megy az előválasztás szervezésével, a téma melegen tartásával, az már más kérdés. Jelen dolgozatunk elkészültéhez az elmúlt hetekben háttérbeszélgetéseket folytattunk az érintettekkel, és a következőkben bemutatott kép rajzolódott ki előttünk.
Kezdjük azzal, hogy az átlagos hírfogyasztó számára már maga az “előválasztás”, mint kifejezés is izgalmas. “Valami Amerika” szaga van a dolognak, ahogy több forrásunk megjegyezte a választói reakciókat illetően.
Az előválasztásról persze mindenkinek a csillogó-villogó, epikus, nagyívű amerikai elnöki kampányok sejlenek fel. Itt azért némileg másról van szó, ám a nyugatias életérzés kifejezetten jót tehet a kicsit “poshadt” baloldalnak – ahogy arra MSZP-s forrásunk rámutatott.
De mi szükség egyáltalán előválasztásra?
1. Először is végre létrejönne egy olyan választást megelőző helyzet, hogy a kis baloldali ellenzéki pártok – és az MSZP-vel kiegészülve az egész, mérhető támogatású balos tömb –
közös értéknyilatkozatot tenne.
Ergo, a választók sokkal tisztább helyzettel szembesülnének, nem kellene alapvető értékrendek és sarkalatos nézetkülönbségek közt őrlődniük, hogy aztán nagyot legyintve végül otthon maradjanak.
2. A rendszerváltás óta eltelt években azt láthattuk, hogy a legtöbb energiát az veszi ki egy politikusból, hogy összekaparja, rosszabb esetben összemutyizza politikustársai támogatását saját jelöltté válása érdekében.
Molnár Gyula nyíltan kimondta, hogy szeretne véget vetni annak, hogy a politikusok munkaidejük 80 százalékában nem tudnak valódi ügyekkel, a választók és az ország dolgaival foglalkozni.
Az előválasztás levenné a jelöltség megszerzésének “terhét” a politikusról. Ő munkája 100 százalékát valódi politikai képviseletre fordíthatja, és az előválasztás résztvevői ez alapján a teljesítmény alapján neveznék meg politikai családjuk jelöltjét.
3. Mivel az MSZP előválasztást tartana mind a 106 körzetben, és mindenhol 500 támogató szavazattal válhatna csak jelöltté valaki, a rendszer biztonságosnak is nevezhető első ránézésre.
A magányos kalandorokat, viccpártokat, sőt, egy esetleges jobbos rászervezést is kivédené a magas támogatói limit.
4. Az előválasztás így nem csak valódi, választókért folyó versenyhelyzetet eredményezne a sokak szerint bénult baloldalon, de
pénzbe sem kerülne,
azt ugyanis teljes egészében a résztvevő pártok finanszíroznák, ill. saját ingatlan- és aktivista-hálózatukkal bonyolítanák le.
Mindezeket végiggondolva az MSZP javaslata kapcsán nehéz azt mondani bármely politikusnak, hogy nem támogatna egy ilyen, valóban demokratikus és a választók komolyabb szolgálatán alapuló rendszert.
Háttérbeszélgetéseinken egyetlen baloldali/liberális ellenzéki párt sem utasította el a javaslatot,
ám az jól látszik, hogy kik akarják fúrni, meghiúsítani a tervet. Sajnos beszélgetéseinkből és a sajtóhírek alapján is kijelenthetjük, hogy a baloldali tömb ismét nem kíván egységes lenni. Párhuzamos rendszerek javaslatával, lehetetlen feltételek támasztásával fogják fúrni az MSZP koncepcióját.
Milyen problémák állnak az előválasztás megvalósulása útjában?
1. Karácsony Gergely saját, párhuzamos előválasztási ötletét látszik képtelennek elengedni, ami máris megosztottságot szül a kérdésben a résztvevő pártok között.
2. A DK úgy “támogatja” az előválasztás ötletét, hogy azt nem tartja valójában megvalósíthatónak. Ez a hozzáállás pedig általában egy IKEA-bútor összeszerelését is képes katasztrófába taszítani.
3. Az Együtt elfogadja, hogy mind a 106 körzetben legyen előválasztás, ám a résztvevők közös értéknyilatkozatán túl a közös listaállítást már nem támogatja.
4. Az elmúlt hetekben az álláspontok nem közeledtek.
Kérdés, hogy az MSZP maga hol húzza meg a határt? Beleáll-e egyedül az előválasztásba, hogy saját jelöltjeik először a rendszerváltás óta valódi versenyben méressenek meg, vagy egyedül maradva ki fog hátrálni az ötletéből.
Mi azért bízunk benne, hogy lesz itt még valami Amerika.