A címben megfogalmazott kérdést is feltettük Bősz Anettnek, a Liberálisok 29 éves, közgazdász végzettségű ügyvivőjének, a Magyar Liberális Párt alapító tagjának. A legnagyobb hazai közéleti blogként mi más is lehetne a feladatunk, mint olyan politikai kezdeményezéseket bemutatni, amelyekre a fősodrú hírgyártásnak nincs ideje? Íme a liberális párt, és amit a világról gondolnak. Az interjút Németh Gábor, a B1 blog alapító főszerkesztője készítette.
Németh Gábor: A párt alapítása óta milyen területeken fejlődtetek, és miben vagytok még lemaradva az elképzeléseitekhez képest?
Bősz Anett: Kezdem azzal, amiben le vagyunk maradva, ez pedig a választói bizalom megnyerése. Ezen a téren hatalmas hátránnyal indultunk, három év kétharmados Fidesz-kormányzás után, szabadsághiányos környezetben. Ilyen körülmények között kezdtünk el beszélni az egyéni és csoportos szabadságjogok visszaszerzéséről, a jogállamiság helyreállításáról. Ráadásul Orbán Viktor Magyarországán kezdtünk egy következetes Európa-pártiságot képviselni.
N. G.: De mi újat tudtok mondani ezekben a kérdésekben, amit a többi ellenzéki párt, MSZP, DK, stb. még nem mondott?
B. A.: Azt gondolom, hogy ők nem képviselik ennyire erősen ezeket az ügyeket. Míg egy konzervatív ember számára fontos a nemzetközösséghez tartozás érzésének erősítése, egy baloldali ember számára pedig az ember és intézményrendszerek közti kapcsolat (újraelosztás, szociális háló), addig mi a harmadik utat képviseljük. Nálunk az ember áll a középpontban, és mindent az egyén szabadságának biztosításából vezetünk le. Szerintünk minden pozitív hatás, akár országos szinten is, csak és kizárólag az egyéni, szabad ember cselekvéséből fakadhat. Egy jobb és szabadabb ország alapköve csak a jobban és szabadabban élő egyén lehet, aki képes felelősséget vállalni a közösségéért.
N. G.: No de mit értetek el a képviselt ügyekben, amire büszkék vagytok?
B. A,: Nehéz volt áttörnünk ezen a homogén, leuralt médiatéren, de mégis sikerült egyes szakpolitikai területeken az üzeneteinket jól artikuláló felelősöket találnunk. Komoly külpolitikai és oktatási szakmai anyagot raktunk össze, és ezt sikerült is bemutatnunk a választóknak. Kezdve azzal, hogy mi egyértelműen és következetesen, támogatóink teljes bázisának egyetértésével mondhattuk ki, hogy mit gondolunk magunkról, a helyünkről Európában, vagy épp a kerítésről és a menekültekről, kvótákról. A többi ellenzéki párt ebben meghátrált, simulékony, hallgatag lett. Az oktatás terén pedig, amivel jómagam foglalkoztam sokat az elmúlt két évben, kijelenthetjük, hogy mi mondtuk ki először, hogy a KLIK-nek mennie kell. De itt nem álltunk meg, azt is szakmai alapon elleneztük, hogy a KLIK szellemisége sok kicsi “klikk”-ben éljen tovább. Nálunk átláthatóbb módon senki sem fogalmazta meg az ellenzéki oldalon, hogy mit tenne a pártja, ha értékeit megjeleníthetné az oktatási rendszerben.
N. G.: És mindennek artikulálására van egy emberetek is a Parlamentben, Fodor Gábor.
B. A.: (Nevet.) Így van, ő kicsit úgy működik most, mint egy egyszemélyes liberális frakció. Minden üzenetet rajta viszünk át az országgyűlésben. Ha valakinek van egy határozati javaslat-tervezete, természetes, hogy ő nyújtja be ezeket a parlamentnek. De vannak azért egyeztetések más képviselőkkel is, akik liberálisnak vallják magukat. Említhetném például Kész Zoltánt.
N. G.: Ennél az egy emberes képviseletnél a jövőre nézve, feltételezem, ambiciózusabbak vagytok, de erről később. Említetted a menekülteket, kerítést, kvótát. Nem toltátok túl egy kicsit a kvóta-kérdést azzal, hogy az egyetlen nehezen védhető álláspontra buzdítottátok a polgárokat a népszavazáson? Objektíven nézve azt mondtátok, hogy szavazzanak meg valamit az emberek, ami később korlátozza a mindenkori magyar kormány mozgásterét. Simán buzdíthattatok volna érvénytelen szavazásra, távolmaradásra, mint a többi ellenzéki párt.
B. A.: Igen, ez így van. De számos ponton megindokoltuk az “igen”-t. Az ellenzék többi része megosztott, félreérthető volt a népszavazás kapcsán. A politikatörténet 171 esetet ismer, amikor az ellenzék bojkottal próbálkozott valamilyen politikai kérdésben, és ezen esetek 96 százaléka sikertelenül végződött, a fennálló hatalom győzelmével. Mi egyéb, komoly szakmai érvek mellett esélyt adtunk a 4 százaléknak az “igen”-re buzdítással, úgy gondoltuk, nem maradhat ellenszavazat nélkül a kormány álláspontja. Nélkülünk azokon az ocsmány plakátokon az állna, hogy a résztvevők 100 százaléka “nem”-et mondott.
N. G,: Tehát az összes “igen”-szavazatot magatoknak tulajdonítjátok?
B. A.: Alapvetően igen. Erre az opcióra mi hívtuk fel a választók figyelmét. És a mi választóink ezzel akár az érvényességi határ átlépését is merték kockáztatni. Mégis minket támadott a teljes média és még az ellenzék pártjai is. A lisszaboni szerződés szerint is értelmetlen volt ez a népszavazás, mert a belépéskor elfogadtuk a játékszabályokat. Egy nemzetállam sem vonhatja ki magát a meghozott közösségi döntések alól. Ezt Orbán Viktor sem rúghatja fel, mert azzal az EU-tagságunkat veszélyezteti, és a múlt felé lépked.
N. G.: Ti teljesen kritikátlanok vagytok az Európai Unióval szemben?
B. A.: Az látható, hogy szükséges az intézményi reform, és az is, hogy egy ekkorára nőtt közösségben nem maradhat fenn ilyen nagyarányú demokrácia-deficit. Mi is látjuk az EU hibáit, hogy tétlenül áll nagy és új kihívások előtt, amelyekre azonnali és határozott választ kellene adnia. Ilyen a menekültkérdés vagy a szereptévesztésben lévő, különutas nemzetállamok – lásd orbáni Magyarország – bomlasztó magatartása. Pedig ez a közeg, az EU kész lenne a kezét nyújtani felénk, de mi most inkább beleharapunk, köszönhetően Orbán Viktornak. Így nem viselkedhetünk, számos fejlesztés elindult itthon az elmúlt évtizedben, ami az EU nélkül nem lenne, de nem pusztán ez a fontos. Európa egy kultúrközösség. Velük tudunk igazán fejlődni.
N. G.: Néhány rövid kérdés. Definiálnád magatokat három szóval? Mi a ti válaszotok a szabadság, egyenlőség, testvériségre?
B. A.: Európa, szolidaritás, szabadság. Erről szólt az Együttérző liberalizmus programja. Meglehet, hogy nem találtuk meg a megfelelő szópárt vagy fogalmat, de alapvetően a tartalmára büszkék lehetünk. Annak idején 20 ponttal indultunk (link), ezzel ugrottunk neki új pártként a magyar közéletnek.
N. G.: Mekkora az ifjúsági szervezetetek, és hogyan szólítjátok meg a fiatalokat?
B. A.: 40-50 aktív fiatal dolgozik mellettünk. Büszkék vagyunk rá, hogy erős vidéki szervezeteink is vannak, például Békéscsabán, Pécsett, Nyíregyházán, és Győrben is. A pártalapítványunk szervezésében nagyon színvonalas rendezvények zajlanak, de a fiataloknak köszönhetően Budapesten is jó akcióink voltak. A Várkert Bazárhoz például tükrökkel sorakoztak fel, és az érkező elit tagjai felé fordulva kérdezték, hogy bele tudnak-e nézni azokba. Jó ötleteik vannak, intelligensek, bevállalósak. Támogatjuk őket és támaszkodunk rájuk.
N. G.: Mi a most kormányzó elit és mi az ellenzék legnagyobb bűne, ami korrekcióra szorul szerintetek?
B. A.: Az elit legnagyobb bűne, hogy leépítette a demokráciát, és hogy infantilis egyedekként kezeli az állampolgárokat. Az ellenzék legnagyobb hibája az önkritika teljes hiánya. Az ellenzéknek nagyon gyorsan ki kellene fejlesztenie az önkorrekció képességét.
N. G.: Kivel igen és kivel nem működnétek együtt Orbánék ellenében?
B. A.: Elvi alapon egyetlen párttal nem működnénk együtt, és az a Jobbik. Mindenki másra szükség van. Nem az a kérdés, hogy ki szereti a másikat és ki nem, hanem hogy ki akadályozza az együttműködést és ki dolgozik érte őszintén.
N. G.: Az MSZP és Karácsony Gergő is előválasztana. Ti?
B. A.: Támogatjuk az előválasztás intézményének meghonosítását, és mi is éltünk a témában egy önálló, online előválasztási koncepcióval. Üdvözöljük, hogy az MSZP új javaslatán látszik, hogy végre nem kiszavazóshow megy majd, hanem valódi szándék van egy ilyesfajta összefogási formára.
N. G.: Milyen emberi és anyagi erőforrásokat raktok bele 2018-ba? Miből költöttetek eddig?
B. A.: A pártunk kis összegű, mintegy 70 milliós éves állami támogatásból gazdálkodik, az előző nagy plakátkampányunkra pedig 10 milliós hitelt vettünk fel. Ezt az állami forrásból törlesztjük részletekben. Aktivistáink, jelöltjeink reményeink szerint és munkánk alapján mind a 106 körzetben lesznek. Pest megyében és Budapesten kifejezetten jó már a helyzet, de van több olyan vidéki választókörzet is, ahol jól állunk. Gyakorlatban már kitörtünk a „belvárosi értelmiséghez szóló” közösség skatulyából. A következő lépés, hogy ezt meg tudjuk mutatni a közvéleménynek.
N. G.: Mi a véleményetek az olyan, hamarosan várhatóan hozzánk is begyűrűző jelenségekről, mint a PC, safe place, mikroagresszió? (link)
B. A.: Ezek már szerintünk is olyan szélsőségek, amelyek eredeti, helyes és támogatható céljukat tévesztve korlátozzák a szólásszabadságot. Aggasztóan leépítik a fiatalok vitakészségét, ezért aggodalomra adhat okot a jelenség továbbterjedése értelmiségi közösségekben.
N. G.: A várandósság hányadik hetéig engedélyeznétek az abortuszt?
B. A.: A 12. hétig, azonban a bevett gyakorlatban az abortusz mellett döntő nő emberi méltóságának megőrzésére is figyelnénk.
N. G.: A könnyű, ill. rekreációs drogok fogyasztásának dekriminalizálását támogatjátok csak, vagy kezdeményeznétek a kereskedelem legalizálását is?
B. A.: Mi a kereskedelem legalizálását támogatjuk. Emellett az ifjúsági szervezetünk sikeres drogprevenciós tevékenységet folytat, amire büszkék vagyunk.
N. G.: 2018-ban mivel lennétek elégedettek?
B. A.: A kormányváltással, dolgozunk érte, hogy legyen ebben szerepünk.