Nem azért, mert kócos a kérdező. Mégcsak nem is azért, mert erősen politikai tartalom készül. Hanem azért – mondta el a szóvivője –, mert az állítólagos ellenzéki újságírók „nem interjút akarnak készíteni, hanem botrányt akarnak csinálni”.
Na ezért „semmi értelme” szóba állni velük.
Közismert tény, hogy
Orbán Viktor bő évtizede nem áll szóba olyan médium újságírójával, ahol joggal valódi kérdésekre számít.
Talpnyalói körében tetszeleg előre leszervezett álinterjúkkal, ahol lényegében a kérdéseket is saját sajtós csapata osztja ki az interjút elvben készítőknek. Régóta tudott: arról, hogy Orbán épp interjút akar adni, általában az adott lap értesül utolsónak.
Nemrég az egyik napilap főszerkesztője értesült arról reggel kilenckor, hogy délután kettőkor interjút akar csinálni Orbánnal. Ő volt a legjobban meglepve, nem pedig a felkészült kormányfői sajtóstáb, amely már
a cikk címével is kész volt, mielőtt az első kérdés elhangzott volna.
Csak a pontosság kedvéért rögzítsük: nem létezik olyan, hogy ellenzéki sajtó. Újság és újságírás egyfajta van: amelyik számon kéri a hatalmat valódi kérdésekkel, szembesíti a választott képviselőket ígéreteikkel, tetteik következményeivel.
Az a média, amelyik nem ezt csinálja, amelyik elvtelenül kiszolgál egy politikai erőt vagy hatalmat – függetlenül annak színétől –, nem újság, hanem öleb, pártlap, nyalonc, udvari igric. Csicskamédia, akinek tollba mondják az éppen aktuális vezércikket, pártházban szerkesztik anyagait, cenzorok ellenőrzik a cikkeit, diktálják, ki az aktuális ellenség, ki buzi, ki bohóc, ki szent. Funkcionális analfabéták csoportja csak, amelyik valamiért szerkesztőségnek hívja magát.
De Orbán és élcsapata csak ezt szereti:
a gátlástalan seggnyalókat, az alázatosan alákérdezőket. A jól fésült, illedelmes mikrofonállványokat.
Mert a miniszterelnöknek valódi kérdéseket feltenni, az fideszéknél botránynak számít. Skandalum. Megengedhetetlen inszinuáció, ha a kedves vezető nem arról beszélhet, amiről akar, hanem arról, amit kérdeznek tőle. S minthogy megengedhetetlen, hát nem is engedik meg.
A valódi kérdésektől való rettegés persze gyakorta komikus helyzeteket szül. Ha már nem kérdezhetünk tőlük, legalább röhöghetünk – szinte kifogyhatatlan muníciót biztosítanak erre. Kövér László például arra nem akart válaszolni, miként hatott rá a hatalom. De azért csak megtette – tudtán-akaratán kívül –, amikor hatalmával fenyegetőzve utasította vissza a kérdést. S hogy miért tette? Ifjú szárnysegédje, az egyszerre fideszes és KDNP-s Hollik István meg is magyarázta:
Én megértem Kövér Lászlót. A magyar parlament a nemzet temploma, elegáns épület. Sok újságíró izzadtan, lepukkanva, rövid ujjú pólóban, kócosan dugja a mikrofont a politikus orra alá, és hányaveti módon odalök egy alig érthető kérdést.
Bizony kérem, csak jól fésülten és öltönyben. Akkor aztán lesz válasz? Nem. Viszont az öltönyös újságíróknak is boldog karácsonyt kíván Matolcsy György, akinek jegybankelnökként más mondanivalója nincs is. Talán csak az, hogy az advent is fontos. Ez mind a növekedési hitelprogramról jutott eszébe. Más nem is.
És ha a kócosság nem lenne elég, itt van még nekünk Mészáros Nem Stróman Lőrinc indoklása, miért is nem áll szóba egy országos tévéstábban:
az RTL köztudomású, hogy erős politikai tartalmakat közöl,
nem viselkedik rendes kereskedelmi tévéként, ezért nem nyilatkozik nekik. Mondja ezt az a Nem Stróman, aki egy hete vette meg a kizárólag erős politikai tartalmakat közlő Echo TV-t.
És ha még bírjuk rekeszizommal – vagy könnyel –, jöjjön a hivatásos szóvivő magyarázata. Kovács Zoltán szerint
idehaza, én azt gondolom, elnézve a sajtóállapotokat, a magukat vállaltan ellenzékinek tekintő orgánumok nem interjút akarnak készíteni, hanem botrányt akarnak csinálni. Ennek semmi értelme nem lenne. Mert ott nem lehet értelmes beszélgetést folytatni.
Minden szava arany. Hisz értelmesen beszélgetni csak ott lehet, ahol nem szólnak közbe, ha a kedves vezető beszél.
Orbán számára az értelmes beszélgetés monológ, miközben sokan bólogatnak.
De nem csupán a sajtóról gondolja ezt Orbán Viktor. Az országról és Európáról is. Az a jó, az az értelmes, ha mindenki kussol, ő pedig zavartalanul teszi, amihez kedve van.
ashwood