2003. november 25-én a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az Abai József és társai ellen közösség elleni izgatás büntette miatt folyó büntetőügyben a másodrendű vádlott ügyvédje, Grespik László azt kérdezte a bírótól, hogy nem tartja-e magát zsidónak vagy rendelkezik-e zsidó felmenőkkel, mert ha igen, akkor esetleg elfogult lehet az ügyben.

 

Az előzményekhez tartozik, hogy 1999 februárjában a rendőrség szétkergetett egy szkinhedkoncertet, majd eljárást kezdeményezett az ott fellépő zenészek egy része ellen. Az ügyészség szerint „a per hét vádlottja 1999-ben, illetve az azt megelőző hosszabb-rövidebb időszakban az általa vallott neonáci, nyilaskeresztes ideológiától és elsősorban ezen eszmekörök meghatározó elemét képező fajelméleti nézetektől vezérelten úgynevezett szkinhedzenekarokat hozott létre (…) A koncerten a dalszövegekben egyértelműen a magyarországi zsidóságra utalva elhangzott többek között: »Szemét dögök, országunkon élősködő rohadék zsivány horda! Megkapta részét, amire vágyott, kezében tartja Magyarországot (…) ők azok, akiknek mindent szabad, küzdj ellenük, védd meg magad!«”  Más forrásból ismerünk még egy részletet: „Fussál, fussál, büdös zsidó, esztendőre vagy kettőre, úgyis szappan lesz belőled.”

A  másodrendű vádlott védőjeként a MIÉP korábbi képviselőjelöltje Grespik László járt el.

Az első tárgyalási napon, 2003. november 25-én az ügyvéd a következő kérdést tette fel: „védői kötelességemből adódóan, az ügy jellege miatt indítványozom, hogy az eljáró bíró nyilatkozzon, hogy zsidó vallású, illetőleg származású-e, valamint a zsidósághoz való egyéb viszonyára tekintettel elfogultnak érzi-e magát?”

 

A bírónő először elhárította a választ: „Az indítványozott kérdésre nem vagyok köteles válaszolni” – majd így folytatta: „Az ügy jellegére tekintettel, hogy ez később ne legyen probléma, válaszolok a feltett kérdésre: nem vagyok elfogult és nem vagyok zsidó, és úgy tudom, felmenőim között sincs ilyen.”

A következő hetekben-hónapokban politikusok  és jogi szakértők  egyaránt nagy számban foglaltak állást arról, fel lehet-e tenni egy ilyen kérdést, illetve hogyan kellett volna a bírónak eljárnia. Ezért mi most csak egyetlenegy aspektusból vizsgáljuk a tárgyalóteremben elhangzottakat. Antiszemita jellegű-e ez a kérdés, vagy sem?

Elítélte a kérdésfeltevést Medgyessy Péter akkori kormányfő és Orbán Viktor, az ellenzéki Fidesz-MPSZ vezetője is, ahogy az SZDSZ új generációja is. Míg a Jobbik szerint Orbán elhatárolódása azt jelenti, hogy a „a liberális Fidesz keresi a visszautat az SZDSZ felé”

Maga az ügyvéd így magyarázta kérdése értelmét: „Ha a bíró zsidó származásúnak vagy vallásúnak vallotta volna magát, a vádirat tartalmára hivatkozva kötelességemnek tartottam volna indítványozni kizárását.”

Grespik logikája tehát a következő: miután a zsidókat sérti az, ami állítólag elhangzott, ha a bíró zsidó lenne, képtelen volna elfogulatlan ítéletet hozni. Hasonló indítvány már született a legújabb kori magyar jogtörténetben. 1991. május 15-én a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a Szent Korona című lap szintén közösség elleni izgatással vádolt főszerkesztőjének Romhányi Lászlónak az ügyvédje terjesztett be elfogultsági kifogást azzal, vizsgálják meg, van-e zsidó vagy román származású a bíróság dr. Péntek László vezette tanácsának tagjai között. Akkor a bíróság végül is ezt a dr. Nagy László védő által előterjesztett védői indítványt elutasította.

Később a Szabó Albert elleni perben próbálták azzal diszkreditálni a tanúkat, hogy netán zsidó származásúak.

A debreceni ügyvédi kamara 1992-ben foglalt állást egy hasonló ügyben. Akkor a védő alkotmányban garantált véleménynyilvánítási jogára hivatkozva nem rendelt el fegyelmi eljárást.

Kétségtelen, minden vádlottnak alkotmányos joga, hogy ügyében elfogulatlan bíróság döntsön. Grespik elhangzó kérdése után publicisták egész sora vetette fel: mondjuk ezentúl nem lehet bírót találni semmilyen válóperhez? Hiszen például, ha a bíró férfi, akkor a férj javára, ha nő, akkor a feleség javára lenne elfogult?

A jogásztársadalom döntő többségének az volt az álláspontja a vita kapcsán, hogy származása, vallása és a többi alapján nem lehet különbséget tenni az ítélkezők között.

2004. április 6-án a Budapesti Ügyvédi Kamara megszüntette – nem jogerősen – az eljárást

Grespik László ellen. Bánáti János, a kamara elnöke azonban kijelentette, hogy sem maga, sem a kamarai elnökség nem osztja azt a Grespik László kérdésében megfogalmazott véleményt, miszerint önmagában a bíró vallása, származása felveti az elfogultság kérdését. Április 15-én viszont az állampolgári jogok helyettes biztosa ismét arra kérte a kamarát, vizsgálja meg még egyszer a kérdést.

Grespik kérdéséből, illetve a már korábban idézett magyarázatából az következik, hogy Grespik – és hasonló kérdéseket feltevő kollégái – szerint a zsidókat sértő, a zsidók ellen izgató kifejezések a zsidókat sértik.

Miközben – ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy bűncselekmény történt – akkor ezek nem „a zsidókat” sértik, hanem a Magyar Köztársaság alkotmányát, a Magyar Köztársaság törvényeit, ahogy a bíróság is a „Magyar Köztársaság nevében” hoz ítéletet. (Illetve hozott akkoriban, mára eltűnt a köztársaság a bírósági termekből is.)  Ezért a feltett kérdés antiszemita, mert feltételezi, hogy pusztán azért, mert valaki esetleg „zsidó vagy zsidó származású”, tehát vallása, származása stb. miatt nem képes elfogulatlanul dönteni egy köztörvényes ügyben.

Egyébként a sajtónak az a része, amelyik általában kapva kap az alkalmon, hogy kifejtse a zsidókkal szembeni előítéleteit az ilyen alkalmakkor, meglehetősen csöndes maradt.

Az azóta szintén elhunyt Szentmihályi Szabó Péter azért a Magyar Demokratában levonja azt a következtetést, hogy „meg szabad-e kérdezni bárkinek a vallási hovatartozását vagy származását, egészen világosan az a válasz rajzolódik ki, hogy igen, kivéve, ha zsidókról van szó”.

Ami persze, adott esetünkben már önmagában is ellentmondásos, hiszen itt a grespiki logika szerint sem a „zsidókról” van szó, mert a bíró – ahogy az ügyvéd fogalmazott „nagyon korrektül” – válaszolt és azt felelte, hogy ő nem zsidó.

Az ügyvéd szerint sem a zsidókról van szó, hanem arról, ha a bíró zsidó lenne, akkor elfogultnak lehetne-e tekinteni. Szentmihályi szerint mindenesetre „fröcsögő, szinte tagolatlan üvöltés és uszítás” harsant fel az ügyvédi kérdés kommentálásaként.

Majd Szentmihályi Szabó Péter így fejezi be már idézett írását: „A szellemi polgárháború tehát folyik, és mindenki láthatja, egyre durvább eszközökkel.

A háború tétje nem egészen világos, hiszen egy provokatív és türelmetlen kisebbség paranoid viselkedése gerjeszti az indulatokat. Magyarországon még mindig nincs antiszemitizmus, sőt terrorizmus sincsen, hála istennek. De mintha a háború valódi célja az volna, hogy legyen már végre.”

Vagyis a zsidók akarják, mi több, a zsidók „csinálják” az antiszemitizmust azzal, hogy Grespik egy tárgyaláson a bíró esetleges zsidóságáról érdeklődött

 

(Részlet az Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2002-2003-as könyvből)