A Fidesz-KDNP egy olyan embert fog áprilisban megválasztani ismét köztársasági elnöknek, aki diplomatikusan, de deklarálta: nem támogatja a kormány és a kormánypártok politikájának alapvetéseit.
Ennyire politikusak és áthallásosak nem szoktak lenni az újévi köszöntők.
Áder Jénos újévi beszédében – a kötelező protokolláris körökön túl – arra emlékeztetett, hogy 2017-ben lesz a kiegyezés 150. évfordulója. Áder János Deák Ferencet idézett, valamint méltatta az osztrák-magyar kompromisszum eredményeit:
- páratlanul sikeres országépítő időszak előtt nyitotta meg az utat,
- az 1867-es kiegyezést követő évtizedek a magyar felemelkedés csodálatos korszakává váltak,
- a nyugatos polgárosodásunk aranykora ez, amelynek eredményeit azóta is csodálja a világ,
- fővárosunk, városaink ekkor nyerték el mai arculatukat, ekkor épült ki út- és vasúthálózatunk, ekkor erősödött meg népiskolai rendszerünk,
- a magyar ipar, a magyar mezőgazdaság, a magyar tudomány sokak által irigyelt világraszóló eredményei mindenkit ámulatba ejtettek.
Azt mondta:
Ma is érdemes volna egyet és mást ellesnünk ebből a korból, és útravalóul magunkkal vinni 2017-re.
Ez különösen onnan nézve jelent politikai iránymutatást, hogy azt is kiemelte, 2016-ban volt az 56-os forradalom emlékéve, amely – már 56, nem az emlékév – segített kivívni Magyarország függetlenségét 1989-ben és ’90-ben.
Túl azon, hogy legfeljebb szimbolikusan segíthetett, mert a dolgot a nagyhatalmi erőviszonyok intézték, Áder
- egy szót sem ejtett 2010-ről, a fülkeforradalom és a NER megalapításának jelentőségéről, ami még az alkotmányban is benne foglaltatik,
- az Orbán-rendszert – szándékai szerint – megalapozó 2011-es alaptörvényezésről, és annak 2012-es életbelépéséről,
- valamint nem hangsúlyozta, hogy a függetlenség és szuverenitás kivívása pillanatnyilag is tart, csak most éppen Brüsszeltől.
Szemben például Orbán Viktorral, aki ezeket minden nap megteszi, lévén
a függetlenségi és szabadságharc nemcsak a kormányzati retorikának, hanem a kormány politikájának is alapköve.
A miniszterelnök a tavalyi utolsó előtti interjújában vázolta például, hogy 2017 a lázadás éve lesz a liberális elitek és a brüsszeli hegemónia ellen, valamint megkezdődik Soros György befolyásának visszaszorítása, azaz a kormánynak nem tetsző civil szervezetek betiltása.
Most Áder finoman jelezte, hogy ez nem teszik neki:
nem ez a jó irány.
Most aztán a Fidesz-KDNP – miután a párt vezetői és vezető testületei is jelezték a támogatásukat, Áder meg azt, hogy elfogadja az újrajelölést – egy olyan embert fog áprilisban megválasztani ismét köztársasági elnöknek, aki diplomatikusan, de deklarálta: nem támogatja a kormány és a kormánypártok politikájának alapvetéseit.
Visszatáncolni már nagyon kínos volna nekik.
És az is igaz, hogy amíg Áder ellenérzéseit nem teszi az mostaninál nyilvánvalóbbá és hangsúlyosabbá, addig nincs is rá szükség: hatalmi jogosítványainak gyengesége miatt a köztársasági elnök nem tud a végrehajtó hatalom érdemi ellensúlya lenni.
De egy dolog legalább világos:
Áder újrajelölése Orbán politikai veresége egyben.
Egy politikáját – ha csak a sorok között is – ellenző embert választanak Magyarország élére. Ez nem valószínű, hogy a Fidesz elnökének eredeti tervei közé tartozott.