Tavaly szeptember végén Szentesi Zoltán Kálmán (41 éves) barátnője akut, perforált vakbélgyulladással, “magzatpózban nyüszített a földön”, de a mentők ügyeletese kapacitáshiány okán csak annyit tudott javasolni, hogy vegyen be még egy Advilt, de esetkocsit küldeni nem tud. 
Csak másnap operálták meg. A férfi szerint barátnőjének kevesebb órája volt hátra, mint amennyi alapítványa a Nemzeti Banknak van (6).
Szentesi ezután dühödött be annyira, hogy elhatározza,
visszakéri a pénzét az államtól, mert szerinte nem arra fordítják, amire kell.
Októberben levelet írt a NAV-nak, amelyben a tőle levont adó visszaigényléséről érdeklődik, de csak annyit ért el, hogy megbüntették 408 ezer forintra jogosulatlan igénylés miatt.
Addig minden adóját befizette (nem is tudott volna mit tenni: levonták tőle), a NAV most mégis jelezte neki, viszgálat indult ellene egy korábbi bevallása miatt.
A történetről a 444 számolt be, közölték Szentesi Zoltán Kálmán NAV-nak írt levelét is.
Ebben a férfi azt írja,
És nincs senki, akitől megkérdezhetném, hogy miért kell egy 27 éves lánynak 2016-ban majdnem belehalnia egy vakbélgyulladásba, miközben másfélmillió forint adót vontak le tőlem a tavalyi évben, épp az ilyen közfeladatokra. Arra, hogy legyen mentőkocsi, amelyik kijön, ha nagy baj van, legyen tűzoltó, aki eloltja, ha ég a házam, legyen orvos, aki meggyógyít, ha megbetegszem, és legyen tanár, aki tanítja a gyerekem, ha nem közmunkásnak vagy szalagmenti dolgozónak szánom.
Ezekre fizetem az adómat; nem kastélyra, nem ruandai útra, nem kisvasútra, de legfőképpen nem számomra ismeretlen unokatestvérek magánbankszámláira.
Mint írja, egyetért a közös teherviseléssel, és sokat vívódott azon, hogy kivonja, kivonhatja-e magát belőle.
Arra jutott, hogy a magasabb cél érdekében igen. Polgári engedetlenségről beszél és mozgalomról:
ha a közhatalom nem teljesíti a tőle elvárt feladatokat, a törvényeket a maguk céljaira formálják, vagy ha az sérti a társadalmi igazságosság elvét, (…) akkor a polgároknak jogukban áll rámutatni erre, és ha szükséges, akkor pedig morális joguk ellenállni. (…)
Biztos vagyok benne, hogy a jövő évi bevalláskor már több tízezren követnék a példámat azok közül, akiket jelenleg szintén mérhetetlen frusztrációval tölt el, hogy a nem kevés
befizetett adójukat közfeladatok biztosítása helyett hűbéreseknek és strómanoknak utalják ki,
ennek elfedésére a Néptől kapott hatalmat kihasználva törvényeket hoznak, és amikor végül kiderül, hogy még ahhoz is tehetségtelenek, hogy lelepleződés nélkül lopják el a pénzünket, akkor csak egyszerűen megrántják a vállukat. És ami rosszabb: mi is megrántjuk a vállunkat. (…)
Ha a közpénzek Magyarországon egy kormányrendelet nyomán egyik napról a másikra elveszíthetik közpénz jellegüket, és én mint állampolgár nem tehetek ez ellen semmit, abban az esetben jobbnak látom, ha ez a pénz már a folyamat legelején, nálam elveszíti közpénz jellegét (ha egyszer úgyis ez a sors vár rá). Ezért Önök se kérjék tőlem ezt a pénzt, mert ez már nem az,
nem közpénz.
Szentesi azt mondja, hajlandó akár bíróság elé is állni, és azt szeretné, ha minél többen követnék a példáját. Nem tagja semmilyen pártnak, akciójába egyedül kezdett.
A 444-nek úgy nyilatkozott:
valakinek el kell kezdenie. Az kell, hogy legyenek olyanok, akik azt mondják, én leszek az első meg a második, amíg nem sikerült a kritikus tömeget elérni. És azért kell lépnem, mert félek attól a naptól, amikor a még meg nem született lányom vagy fiam erről a korszakról fog tanulni a történelemkönyvekben, és megkérdezi,
apa, ha mindenki tudta, mi történik, miért nem tettetek semmit?
És nekem azt kell majd válaszolnom, hogy kényelemből.
(Kép: 444)