Az a mi nagy bajunk, hogy nem nézünk eleget Lőrinc tévét, ezért csak 3 nap csúszással jut el hozzánk olyan fényes szellemi nagyságok, mint Bayer, Lovas vagy Bencsik spirituális iránymutatása.
Az Echo Tv Sajtóklub nevű műsorában január 23-án – sok egyéb ökörség után – Bayer buzgón helyeselt Lovas azon meglátásának, miszerint ezeket – tudniillik az olimpiai népszavazás kiírásáért aláírást-gyűjtőket – semmi más nem érdekli, mint hogy a magyar nép ne lehessen büszke magára.
Bencsik “Pártélet” Andrásnak ezek után még erősebben kellett fogalmaznia (a videón 33:25-től), ezért annak a kimunkált, ezerszer végigrágott gondolatának tudott hangot adni, hogy tudniillik,
aki ezt aláírja, az hazaárulást követ el, ezt jó, ha tudja.
Bár Pártélet András ezt kérdőívnek nevezi, nyilvánvalóan nem az, hanem aláírásgyűjtő ív, de őt nem zavarja meg olyan kicsinyes dolog, mint a szavak értelme.
Miután bűncselekménnyel vádolta meg az aláírókat, mostanra kb. 60 ezer embert, visszakozik kicsit. A hazaárulásról, amit a Büntető törvénykönyv mint bűncselekményt tart nyilván, és üldözni rendeli, tehát par excellence bűncselekmény, leszögezi, hogy nem bűncselekmény, legfeljebb a szó lelki értelmében.
Picike kis hazaárulás. Pici bűn, de bűn, bűn, bűn.
Tovább megtudjuk, hogy akik arra szervezkednek, hogy a budapesti olimpiát megakadályozzák, azok az emberek
romlott emberek.
És ami még annál is durvább: az SZDSZ utódkölykei.
Ez egy romlott réteg, akiknek az a politikája: ártani, ártani, minél többet ártani.
Ezek a budapesti emberek Pártélet András szerint
valamiféle rosszul felfogott politikai ellenszenvből úgy gondolják, hogy inkább ártok a közösségemnek, csak nehogy nekik jó legyen. Ezt úgy hívják, hogy hazaárulás.
Ilyen nívós cáfolatát mostanában nem hallottuk annak, hogy az olimpia arra, hogy
- Orbán emlékművet emeljen magának,
- további felesleges, drága és majdan kihasználatlan stadionok épüljenek,
- csődközelbe kerüljön az ország,
- viszont tovább harácsolhasson a Fidesz-közeli klientúra.
Már eltekintve persze attól, hogy a hazaárulás valódi definciója még csak nem hasonlít arra, amit Bencsik próbál ráerőltetni, de hát ez már nem is csak posztfaktuális, de posztracionális világ, ki ad itt ilyen apróságokra, mint a szavak jelentése és értelme. Mondhatta volna, hogy gyerekgyilkos, annak se lett volna több értelme.
Bencsik eszmefuttatása egészen emlékeztet arra, amit Őze Lajostól egyszer már hallottunk. Azaz Virág elvtárstól. Azaz Péter Gábortól:
Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.
Tekintve, hogy Pártélet Andrásnak ismert a közeli kapcsolata Péter Gáborral és vélt családtagjaival, valamint az okfejtéseiket, az azért elmondható, hogy bolsevik nem vész el, és olyan nagyon még át se alakul.