Tóth Kata egy olyan jószándékú civil, aki régebben szociális munkásként dolgozott, de most is támogatja, segíti a hajléktalanokat. Napok óta próbál segíteni egy 73 éves, kerekes székes hajléktalannak. Az erőfeszítéseinek hála, a férfi nem fagyott meg az utcán. Tóth Kata a hiábavaló küzdelemben kikészült és nyílt levelet írt a helyettes államtitkárnak.
Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük a levelet, amit eljuttatunk a Nyitrai Imre helyettes államtitkárnak is.
Nyílt levél Nyitrai Imre helyettes államtitkárnak!
Uram!
Ön azt nyilatkozta, hogy Magyarországon csak az él az utcán, aki ott akar élni!
Ha erről Ön meg van győződve, ha tényekkel alá tudja támasztani, akkor egy kérésem volna Önhöz.
Van néhány patronáltam,köztük egy kerekesszékes hajléktalan, aki nem akar az utcán élni.Valamiért mégsem érzi ott jól magát.
A segítségemmel visszajut abba a városba, ahol az élete nagy részét élte, és úgy gondolta, hogy hátralévő idejében, mivel már 73 éves, tovább már nem akar az utcán élni, a miskolci hajléktalan szálló lakója kíván lenni. Ez természetes igény, és mivel Önök szerint a hajléktalan szállók 80 %-os kihasználtságban működnek, így természetes volt, hogy egy megerősítő telefon után megyünk Miskolcra.
Megtörtént, hogy ott voltunk a vöröskereszt hajléktalan szállóján, ahol nem tudták fogadni, mert 150 %-os telítettséggel voltak, és egyébként sincs egy kerekesszékes embernek helye ott.
Na majd a Napfény!
Sajnos ide sem lehetett bejutni egyszerűen, mert háziorvosi papír kellett volna, meg előzetes beszélgetés az intézmény dokijával, aztán ha minden rendben, akkor talán, de nem most, mert így is túl sokan vannak.
Nem baj, még mindig ott vannak a máltaiak!
Kimentünk, és ők befogadóak voltak!
Nekem ugyan nagyok voltak az igényeim, mert ágyat, nyugalmat, kis szekrényt szerettem volna a védencemnek, de neki be kellett volna érni egy pléddel a puszta földön. Mert természetesen ott is sokkal többen voltak mint amennyi hely volt. 🙁
Így aztán Józsi, mert ez a neve a védencemnek két éjszakát és két napot ült a kerekesszékében , mert ha lefekszik a csupasz földön lévő takaróra, onnan többet fel nem áll, hiszen a lábai nem tartják meg,és nem is mozognak. Nem tud felállni, nem tud WC-re menni.
Olyan lenne, mint egy bogár, melyet a hátára fordítottak. 🙁
Így aztán ült addig a kerekesszékében míg érte nem mentem. Immár másodszor tettem meg a Budapest- Miskolc távolságot egy hajléktalan kedvéért.
Ön mit tenne érte?
A kérdés költői, mert TUDOM, hogy semmit! Max. hoznának közösen egy rendeletet, amelyben megtiltják, hogy a civilek segítsenek a hajléktalanokon. Mert így nem derülne ki az ilyen disznóság. A sok hazugság, amit Önök nyomatnak a mi pénzünkön, a mi hülyítésünkre.
Nem lehetne az óriásplakátok árát inkább a hajléktalan ellátásra költeni?
Ez is egy költői kérdés volt, mert azt is TUDOM, hogy nekünk állampolgároknak KUSS van arról, hogy mire szórják el a befizetett adónkat.
Viszont kérem Önt, ha nem akar még jobban nevetségessé válni, akkor most szépíthet azzal, hogy saját hatáskörben szerez a patronáltamnak egy olyan férőhelyet az egyik otthonban, ahová akár a saját édesanyját is betenné adott esetben.
Mert ennek az embernek egy szociális otthonban lenne a helye, hiszen a kora és az állapota megkívánja, a körülményei pedig egyenesen megkövetelik az intézményi elhelyezését.
Remélem, hogy kérésem nem kivitelezhetetlen, hiszen Önök állítólag mindent megtesznek azért, hogy ez egy boldog, virágzó ország legyen.
Akkor kezdjék már el bebizonyítani!
Várom válaszát, és akkor elküldöm Önnek védencem adatait!
Kérem mielőbbi intézkedését, mert az eset nem tűr halasztást, és még a végén ha nagyon keresgélek, találok pár ezer másik Józsit akik hasonló cipőben járnak mint védencem, és akkor őket is el kellene helyezni, ami már nagyobb feladat lenne.
Ha lehetőségeit meghaladja ez a kérés, továbbítsa legyen szíves olyannak, aki kivitelezni tudja ezt a csekélységet.
Türelmetlenül várom válaszát.
Tóth Kata egy állampolgár, aki nem beszélni, hanem cselekedni szeret.
elérhetőségem: [email protected]