Már nem csak a baloldal együttesen, hanem az MSZP önállóan is erősebb, mint a Jobbik.
Voltaképpen érthetetlen volt az a hadjárat, amit a Fidesz-kormány és propagandagépezete az utóbbi szűk egy évben a Jobbik ellen folytatott. A néppártosodási kísérlet és dacára a két évvel ezelőtti tapolcai időközi győzelem ellenére
a Vona-párt továbbra se tűnik a Fidesz esélyes kihívójának a következő választásra.
A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírekben megjelent felmérési eredményei szerint a teljes népességben
- a Fidesz 25,
- az MSZP 13,
- a Jobbik 10,
- a DK 4,
- az LMP 3,
- az Együtt 1 százalékon áll.
A többi kispárt, mint a Párbeszéd, a Fodor-féle liberálisok és a Bokros-féle MoMa együtt tesznek ki egy százalékot. Külön nem jelezték, de a KDNP-t mint a Fidesztől nem elválasztható entitást önállóan nem mérték.
A pártot nem választók száma pillanatnyilag 43 százalék; ennyien vannak útközben, vagy nyilvánítanak érdektelenséget a politikai élet iránt. Közülük azonban legfeljebb 5-8 százalékkal érdemes kalkulálni mint tartalékkal: a választások idejére és a kampányok hatására a tapasztalatok szerint ennyien fognak végül kikötni valamelyik párt mellett.
Az eredmény egyszerre siker és kudarc a Fidesznek és az MSZP-nek.
A Fidesznek azért, mert bár a leginkább támogatott párt (az utána következő kettő együttesen sem éri a támogatottságát), a rezsicsökkentés és a migránsinváziószerű csodafegyver hiányában a választók körében a totálist közelítő propaganda dacára is csak a választók alig negyedének támogatását bírja, miközben a kormányellenes szavazók 30 százalék körül vannak.
Siker ugyanakkor azért, mert a Jobbiknak 2 éve, a tapolcai győzelmük idején mért 19 százalék az intenzív kormánykampány eredményeként alig a felére, 10 százalékra csökkent.
A mérés (mint egyéb mérések is) Jobbik és a DK stratégiájának egyértelmű kudarcát mutatja:
Vona és Gyurcsány se tudta elfoglalnia a baloldalt,
és bár erre a ciklusra mindketten ezt tűzték ki célul, nem tudták begyűjteni a baloldali kormányellenes szavazókat.
Gyurcsány – ha a szocialisták nem viszik be a hátukon – jelen állás szerint még a parlamentbe se jutna be. (Ez a Schiffer utáni LMP, az Együtt és a többi, mérhetetlen egy- vagy csak néhány személyes kispárt esetében azért nem olyan nagy meglepetés.)
További fejlemény, hogy
az MSZP eredményeiben szinte azonnal meglátszik a politikai kezdeményezés,
hogy bár csak félszívvel – vagy még úgy se – támogatják Botka miniszterelnök-jelöltségét, mégis úgy tűnik, mintha tartanának valahová, vagy akár csak léteznének.
Ez azonban mégis ellentmondásos.
Egyfelől azért, mert az ellenzék legerősebb pártja címet csak részben köszönhetik maguknak, illetve a saját miniszterelnök-jelöltnek. Legalább akkora szerepe van ebben a kormánypropaganda Jobbik-ellenes hadjáratának.
Másrészt azért nem feltétlenül örülnek ennek az állásnak a szocialistáknál, mert lassan véget érnek a kényelmes idők. Alig több mint egy évvel a választás előtt, a legnagyobb ellenzéki pártként most már el kellene dönteniük, hogy
- a túlélést tűzik maguk elé,
- vagy megkockáztatják, hogy győzelemre játszanak.
Ha a második, akkor vége a piszkos kis alkuknak a Fidesszel, együttműködés helyett konfrontálódni kell a kormánnyal. Voltaképpen ki kell dugniuk a fejüket a lövészárokból, és – mint azt tudjuk – aki elsőként dugja ki a fejét, arra nem kötnek életbiztosítást.
Innen nézve azért meglehetősen ironikus, hogy a Publicus mérése éppen a Vasárnapi Hírekben jelent meg, amiről éppen a héten derül ki, hogy a Népszavával együtt állami hirdetésekből tervezik eltartani, és pártközlönyt csinálnak belőle, távozik is a főszerkesztő Gál J. Zoltán.
Ha utóbb kiderül majd, hogy a Fidesz ténylegesen a zsebében tartja az MSZP-t, akkor mégiscsak fényes siker a közvéleménynek ez az állása a kormány számára, és minden Orbán kedve szerint alakul.