“Magyarország nem lehet többé következmények nélküli ország”
– ígérte 2010 tavaszán Kövér László. Nem lett az.
Sőt. Miniszterek nyíltan hazudhatnak, oligarchák tobzódnak a köz jellegét elvesztett pénzben, a kormányzat lakájmédiája bárkire sarat dobálhat – következménytől nem kell itt tartania senkinek. Már ha jól fekszik az új uraknál.
A kormányzati megszállástól még mentes Origó 2010 tavaszán így írt:
Elszámoltatás azonban lesz, sőt, ezentúl mindig lesz – ígérte Kövér, mert szerinte csak így lehet véget vetni annak, hogy Magyarország következmények nélküli ország. A későbbi házelnök szintén a kampányhajrában közölte a Magyar Hírlappal:
Ki kell elégíteni az emberek igazságérzetét, de a másik, hogy Magyarország nem lehet többé következmények nélküli ország.
Ezzel szemben a valóság:
- az ország évről évre lejjebb csúszik a korrupciós rangsorban,
- a közélet megtisztulása helyett újabb és újabb oligarchák bukkannak fel,
- kormánytagok nyíltan vallhatnak inkompetenciájukról,
- Rogán miniszter szemrebbenés – és következmény – nélkül hazudhat,
- a külkereskedelem finanszírozására létrehozott bankot a kormány barátai házipénztárként használják,
és a sor persze akármeddig folytatható.
Következmény? Az nincs. Talán csak annyi: a leglátványosabb lebukások megúszásából egyet tanultak meg új uraink – mindent meg lehet úszni, úgyhogy
már a látszatra sem kell adni.
Persze nem véletlen, hogy Orbán Viktor éppúgy annulálja a politikai felelősséget, ahogy Polt Péter a büntetőjogit.
Mi történne, ha a nyílt, kormányzati tolvajlásnak lenne következménye?
- Orbán társtettesei már nem éreznék magukat teljes biztonságban, vagyis bőrüket mentendő – mint egy vádalku a közvéleménnyel – a feljebb állók gaztetteire szállítanának bizonyítékokat,
- az oligarchák hűségére épült rendszert nem tartaná össze a közös félelem a lebukástól,
- be kellene vallani, hogy az egész NER értelme mindössze a kiválasztott, szűk kör brutális gazdagodása volt.
A rendszer egyszerűen nem engedi, hogy a tetteknek következményei legyenek.
Csak a választók képesek hathatósan üzenni: tetteitek következménye bizalmunk megvonása.
Ám olyan világban, ahol a választók már nem is értesülhetnek az egyre nyíltabb és gátlástalanabb lopásokról, a nyers hatalommal való brutális visszaélésekről, még ettől sem kell tartania a hatalomnak. Vagyis a kritikus hangok elhallgattatása – legyen az újság vagy civil szervezet – kizárólag a tolvajtempó fenntartását, sőt, fokozását szolgálja.
ashwood