A kormányzati korrupció legértelmetlenebb fügefalevele: a képviselői vagyonnyilatkozatok.
Európa egyik legszigorúbb vagyonnyilatkozati rendje a magyar – így hivatkozik rá úton-útfélen a kormánypropaganda.
Ez persze a szokásos hazugságaik egyike csupán. A nyilatkozattétel csupán figyelemelterelésül szolgál arról, hogy a király meztelen.
Kár lenne tagadni, hogy a másik zsebében való vájkálás zsigeri élvezetét látszólag kiszolgálja a jelenlegi rendszer. Emellett állandó hivatkozási alapként is szolgál minden korrupciós váddal szemben: Szijjártó Péter nem tolvaj, á, dehogy, mert hát látható, hogy saját pénzből neki nem telik úszómedencés villára, a szülei tolták meg a Petikét kicsit. És lám, Lázár Jánosnak is csak földjei vannak, lakásai alig – elég csak fellapozni a vagyonnyilatkozatát. Ahhoz pedig senkinek semmi köze, hogy hány fővárosi ingatlant iratot a gyerekei nevére. Nem lehet elég korán kezdeni, hisz mindenki annyit ér, ugye, amennyije van.
“Európa legszigorúbb vagyonnyilatkozati rendje” persze csak egy színjáték.
2017-ben macskakaparással, önbevallásos alapon kitölteni néhány kinyomtatott oldalt, az pont annyira hasznos, mint amilyennek hangzik.
- Mivel a nyilatkozat-tevővel egy háztartásban élők anyaga titkos, bőséggel elég, ha minden a házastárs, vagy a gyerekek nevén van.
- Aki eggyel tovább gondolkozik, az esetleg az unokahúgra testálja a vagyont, persze csak azután, hogy állami pénzből felturbózta azt.
- A még rafináltabb pedig gázszerelőt tart a családi vagyonka felügyeletére. A lehetőségek korlátlanok.
Pedig fölöslegesen emészt fel annyi energiát a rejtegetés. Bőséggel elég időszakos amnéziába esni, és nemes egyszerűséggel nem beleírni a fecnikbe a valóságot. Európa legszigorúbb papírja ugyanis nem harap. Ha pedig kiderülne, hogy ezt azt, egynehány négyzetmétert, kerti bútort, házat vagy céget nem sikerült feltüntetni benne, sebaj: cimborák vizsgálják az ügy súlyosságát – jobban mondva, súlytalanságát.
Nem kell fáradnia Polt Péternek, hogy kitalálja: miért nem bűncselekmény a látványos lopás, hisz gondos kezek tesznek róla, hogy még véletlenül se jusson el odáig az ügy.
Ilyen ez a magyar szigorúság: végtelenül megengedő.
Pedig nem kötelező, hogy a nyilatkozattétel a maffiaállam fügefa levele legyen. Talán mondanunk sem kell: érdemes vizsla szemmel követni a döntéshozók pénztárcáját, hisz azon keresztül a legkönnyebb hatni egy-egy potentátra, hogy egy-egy döntésnél az érdek elveszítse köz jellegét és magánba csússzon át. Ahhoz pedig, hogy a jelenlegi rendszer legalább a működés látszatát keltse, nem kellene túl sok változtatás:
- a feledékeny bevalló addig ne gyakorolhassa képviselői jogait, amíg a valósághoz jobban közelítő nyilatkozatot nem ad le,
- a helyesbítést ellenőrizze egy arra kirendelt szakembergárda – lehetőleg az adóhatósággal kartöltve,
- a nyilatkozatok valóságtartalmát ne lekötelezettek és cimborák (vagyis a parlamenti többség) ellenőrizzék,
- minősüljön a nyilatkozat közokiratnak – kétszer is meggondolja majd mindenki, megcsalja-e az emlékezete, amikor kitölti.
Ha ezeket bevezetnék, még akkor is messze lenne a szigortól a rendszer – legfeljebb nem sajnálnánk annyira a papírlapokért kivágott fákat.
ashwood