Nem lenne nehéz megállapítani a felelősséget a vörösiszap-katasztrófa ügyében, de valamiért csak nem sikerül a bíróságnak.
Hatályon kívül helyezte a bíróság a vörösiszap-perben hozott tavaly januári ítéletet, amely a Mal Zrt. összes megvádolt munkatársát felmentette az összes vádpont alól. A hétfői döntés szerint az első fokon döntő veszprémi bíróság egy másik tanácsának meg kell ismételnie az eljárást.
Az elsőfokú ítélet a múlt év elején felmentett mindenkit, az ítélet indoklásáról részletesen itt írt az Index. A lap úgy foglalta össze az ítéletet: azért nem lehetnek bűnösök a MALZ Zrt. munkatársai, mert eleve rosszul építették meg a tározót, és nem is volt mód arra, hogy ez kiderüljön. Egészen a katasztrófa bekövetkeztéig.
A megsemmisített elsőfokú ítélet szerint a 2010. október 4-i katasztrófa oka altalaj eredetű stabilitásvesztés volt.
A X. számú kazetta megszületése pillanatától kezdve halálra volt ítélve a tervezéskor elkövetett hibasorozat miatt. Így nem a Mal Zrt. munkatársain múlott, hogy a lúgos vörösiszap elárasztotta a környéket. Az elsőfokú ítélet szerint a MAL Zrt-nek nem volt reális lehetősége a veszélyhelyzet felismerésére, a folyamatos hatósági ellenőrzések nem tárták fel a hiányosságokat.
A veszprémi ítélet nem jelentette azt, hogy a katasztrófának ne lettek volna felelősei, de az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy nem a Mal Zrt. dolgozói körében kellett volna keresni őket, hanem – ez következett logikusan az ítéletből – inkább a X-es kazetta tervezői közt és az ellenőrzéseket végző hatóságok háza táján.
Persze, ez az ítélet sokakat felháborított, a másodfok nemrég kezdődött Győrben.
A Greenpeace szerint a helyzet nem volt annyira egyértelmű.
A közleményük is csak sejtette, hogy az igazságszolgáltatás nem igazán akar ebben az esetben igazságot szolgáltatni, hanem inkább csak időt húznak.
A vegyianyag-szakértőjük, Simon Gergely is csak kérdésre válaszolt a kérdésünkre: hogyan lehet, hogy hat évvel az eset után és lassan az elévülés időre sincs meg a felelőse a katasztrófának?
A zöld szervezet szerint szabálytalan volt, hogy hatalmas mennyiségű lúgos folyadékot nem veszélyes hulladékként kezeltek és ez az ellenőrzéseken sem tűnt fel senkinek; hogy a folyadék százszor lúgosabb volt, mint amire a MAL-nak engedélye volt.
A baleset bekövetkeztekor közel egymillió köbméter folyékony lúg volt a tározón, és a minták lúgossága két nagyságrenddel (legalább százszorosan) haladta meg a veszélyességi értéket. Ehhez képest a MAL Zrt. 2006-os egységes környezethasználati engedélyében a X. kazetta „nem veszélyeshulladék-tárolóként” lett besorolva, és a szakvélemény, valamint a Környezetvédelmi Felügyelőség vonatkozó dokumentumában is az szerepel, hogy a lúgot visszanyerik a tározóból.
Az ügy kapcsán az alapvető jogok biztosa kimondta:
„A felügyelőség egyértelműen jogellenesen járt el akkor, amikor kizárólag a vörösiszapról – mint nem veszélyes hulladékról – vett tudomást, és figyelmen kívül hagyta az ott tárolt tömény lúgot, a nátrium-hidroxidot.”
A katasztrófát követően az Európai Bizottság kijelentette, hogy
„a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezt a hulladékot – tekintettel annak rendkívül maró jellegére – veszélyes hulladékként kellett volna besorolni.”
A Greenpeace azt állítja: a katasztrófa nem következhetett volna be, ha az alacsony nedvességtartalmú vörösiszap tárolására engedéllyel rendelkező tározóban nem tároltak volna nagy mennyiségű folyadékot és lúgot is. A MAL korábbi katasztrófamegelőzési terve csupán legfeljebb 400 ezer köbméter kijutó anyaggal számolt: ehhez képest kb. egymillió köbméter jutott ki. Az ügyben megszólalt igazságügyi szakértő szerint
„a kolontári zagytározó tragikus gátszakadását – tanúkkal és tényadatokkal bizonyítottan – a túltöltés eredményezte.”
Ennek alapján elég könnyű lenne megállapítani a felelősséget a magyar igazságszolgáltatásnak. Ki tudja, miért, valahogy nem sikerült nekik idáig. Azért az elég fura, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy veszélyes anyagot tárolnak, túltöltve a tározót.