Utánajártunk A fegyvertelen katona igaz történetének, és megdöbbenve realizáltuk, hogy a való életben még durvább események játszódtak le, mint amit Mel Gibson új filmjében láthatunk.

SPOILER!

Ne olvassa tovább, ha még nem látta a filmet, mert a bejegyzés cselekményleírást is tartalmaz.

A film nagy hangsúlyt fektet arra, hogy bemutassa Doss előéletét és viszontagságos kiképzését.

Doss 1942-ben önként jelentkezett szolgálatra, de megtagadta a fegyverviselést és az ellenséges katonák megölését. Emiatt sok atrocitás érte katonatársai részéről. S bár sosem verték meg olyan brutális módon, az éjszaka közepén, mint a filmben láthattuk, de gyakran vágtak hozzá cipőket, amikor imádkozott, illetve “Szent Jézusnak”, és “Szent Józsefnek” csúfolták. 

Dosst valóban megfenyegették azzal, hogy hadbíróság elé állítják, de a dolgok nem fajultak el annyira, mint a filmben. A való életben “csak” megtagadták Doss-tól a kéthetes katonai eltávozás. Ám Doss nem elmaradó esküvője miatt tört össze (valójában már jóval bevetése előtt összeházasodott Dorothyval), hanem attól félt, hogy nem találkozhat testvérével, Harolddal, mielőtt az kihajózik a haditengerészettel. Doss apja pedig valóban közbenjárt az ügyben, de nem egykori felettesét kereste fel, hanem levélben hivatkozott egy Roosevelt elnök által aláírt dokumentumra, amely szerint azoknak akik elvből tagadják a katonai szolgálatot, nem kell fegyvert fogniuk. Ezzel a rendelettel egyetlen tiszt sem szegülhetett szembe, így Doss végül kapott 3 nap eltávot.

A film brutális naturizmussal mutatja be a csatatéren játszódó poklot. Ám itt úgy tűnik, mintha az egész borzalom nagyjából egy nap leforgása alatt történt volna, a hőssé váló Dosst pedig másnap haza is engedik a háborúból. Ezzel szemben a 

valóságban Doss közel egy hónapig volt bevetésen

Okinavánál, és ezalatt súlyosabb dolgokon ment

keresztül, mint ahogy azt a filmben ábrázolják.

Ő volt az első fegyvertelen szolgálatot teljesítő katona, aki megkapta az Egyesült Államok legmagasabb katonai kitüntetését, a Kongresszusi Becsület Érdemérmet. Az alábbiakat a kitüntetés indoklásában olvashatjuk:

Amikor seregünk felért a tetőre, súlyos tüzérségi támadás, ágyú és gépfegyvertűz fogadta őket, ami körülbelül 75 katonát sebesített meg, a többieket pedig visszavonulásra kényszerítette. Doss őrvezető nem volt hajlandó fedezékbe vonulni, hanem a tűzvonalban maradt a sebesültekkel, és egyenként elcipelte őket az orom széléig, majd egy hordágyon, később egy kötélből, speciális csomózással készült, úgynevezett álló hurokkal leengedte őket a meredély széléről, aminek aljában már segítő kezek várták őket.

Május 2-án erős gépfegyver- és ágyútűznek tette ki magát, amikor egy sebesültet menekített ki a tűzvonalból, és vitte mintegy 160 méteren ugyanazon a meredélyen.

Két nappal később pedig négy katonát kezelt, akik akkor sebesültek meg, amikor megostromoltak egy erősen védett barlangot. Ekkor gránátzáporban tette meg a hétméteres utat az ellenséges erők vonalán belül a barlang szájához, ahol bekötözte bajtársai sebeit, majd szakadatlan tűzben négyszer fordult, hogy egyenként biztonságos helyre menekítse a katonákat.

Május 5-én tétovázás nélkül sietett egy tüzérségi tiszt megmentésére, kézifegyverek és gránátok tüzében. Ellátta a tiszt sebeit, majd olyan helyre vitte a sebesültet, ahol biztonságban lehetett a fegyverektől és ágyúktól, s miközben lövedékek és gránátok süvítettek körülöttük, lelkiismeretesen adagolta neki a vérplazmát.

A nap folyamán, amikor egy amerikai katona súlyosan megsebesült a barlangból kapott lövéstől, Doss őrvezető lemászott hozzá oda, ahová 7 méteres magasságból lezuhant, elsősegélyben részesítette, majd az ellenséges tűzben 90 métert cipelte, hogy biztonságos helyre juttassa.

Május 21-én egy éjszakai támadásban, Shuri felföldjén védtelen területen maradt, miközben egységének többi katonája fedezékbe vonult, és félelmet nem ismerve látta el a sebesülteket, holott azt kockáztatta, hogy őt is az ellenséges vonal mögé behatoló japánnak fogják nézni. Súlyosan megsérült egy gránát felrobbanása miatt, de ahelyett, hogy segítséget hívott volna a fedezékből, ellátta saját sebeit, öt órán keresztül várt, míg a hordágyvivők megtalálták, és fedezékbe vitték.

A három katona ellenséges ágyútűzbe került, és amikor Doss őrvezető egy nála is súlyosabb sebesültet látott, lemászott a hordágyról, és arra utasította hordágyat vivő szanitéceket, hogy vigyék el a másik férfit. Amíg a hordágy visszaérkezésére várt, újabb sebesülés érte, ezúttal az egyik karja tört több darabba egy lövés miatt.

Hatalmas erőfeszítéssel egy puskatust kötözött

sínként szétroncsolódott karjához, és az

egyenetlen talajon csaknem 300 métert kúszott

az elsősegélypontig

 

Doss őrvezető a halálos veszedelemben tanúsított rettenthetetlen bátorságával és megingathatatlan határozottságával sok katona életét megmentette. Neve fogalom lett a 77. gyaloghadosztályban, hiszen páratlan hősiességről tett bizonyságot, ami messze túlmutatott azon, ami kötelessége lett volna.”

Doss egyébként három alkalommal sebesült meg a háború során, és röviddel a leszerelése előtt tuberkulózist diagnosztizáltak nála.

A betegségre ráment az egyik tüdeje, és hallásást is

hosszú időre elvesztette.

Miután 1946-ban leszerelt, öt évet töltött kórházi kezelés alatt sérülései és betegsége miatt. Doss végül 2006-ban otthonában, az alabamai Piedmontban hunyt el, miután kórházban ápolták légzési zavarokkal. Teljes katonai tiszteletadás mellett temették el, s bár megtagadta a fegyverviselést, ágyúlövéssel tisztelegtek előtte.

Életében több neves rendező is felkérte, hogy engedje megfilmesíteni történetét. Végül halála előtt nem sokkal Terry Benedict készített róla dokumentumfilmet Fegyvertelen hős címmel.

A dokumentumfilmet ITT nézhetik meg magyar felirattal.

Mel Gibson 2016-os filmje pedig amellett, hogy többnyire hitelesen adja vissza a történéseket, Az elit alakulat (Band of Brothers) sorozat óta messze a legjobb film háborús témában.