Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje, 2017. február 17.
A sajtószemlét meg is hallgathatja.
Botka László tud harcolni, de most nagy fába vágta a fejszéjét: még ha kis pártok be is állnak mögé, akkor is csak fele annyi támogatót tud felmutatni, mint a Fidesz. Nem túl meggyőzően hangzik, amikor a szegedi polgármester arról beszél, hogy egymillió bizonytalan szavazót kell mozgósítani
A lap vezércikkben sürgeti, hogy a Kongresszus vizsgálja ki Trump orosz kapcsolatait, mivel azok nemzetbiztonsági kockázatokat vetnek fel. Az állásfoglalás emlékeztet arra, hogy mennie kellett a nemzetbiztonsági tanácsadónak, mert ő és legbelső körök több más tagja is többször is orosz kémekkel lépett kapcsolatba. Ráadásul az amerikai elhárítás kimutatta, hogy az orosz titkosszolgálat megpróbálta befolyásolni az elnökválasztást, így elég ok van arra, hogy a törvényhozás utána nézzen, mit is akart Moszkva, illetve hogy a washingtoni kormányzat legfelső szintjének képviselői segítették-e azt a hatalmat, amely a hidegháború óta igyekszik meghiúsítani az USA külpolitikáját. Trump semmit sem tett, hogy elhárítsa a gyanút, ellenben az amerikai elhárítást támadta és Putyin dicsőítette lépten-nyomon. Ennélfogva azonban igencsak sürgető, hogy a Kongresszus közbeavatkozzon, mert lehet, hogy az elnök összejátszik az ellenséggel. Ehhez a kulcsfigura a Szenátus republikánus többségének vezetője. A kormánypárt a héten már megakadályozta, hogy közzétegyék az elnök adóbevallását, pedig abból kiderülhetett volna, hogy nem adósodott-e el orosz pénzügyi intézményeknek. Amúgy Trump hetek óta tudta, hogy mit művelt tanácsadója Flynn, de csak akkor menesztette, amikor mindketten lebuktak. Szóval, a törvényhozásnak kötelessége, hogy szélsebesen lehatoljon a válság legmélyére.
Amerikai produkcióban dokumentumfilm készült Szegedi Csanádról, aki a Jobbik szélsőséges politikusaként tudta meg, hogy ő maga is zsidó. A “Maradj csöndben” c. műben megszólal Ann Applebaum, a történész és publicista, aki azt mondja, hogy Magyarország a világnak ahhoz a részéhez tartozik, ahol manipulálják a történelmet. Maga a megtért politikus pedig arról beszél, milyen büszke volt, amikor egyetemistaként szélsőséges, nacionalista újságokat olvasott. A bevágott eredeti felvételek a 2000-es évek elejétől végigkísérik, amint Szegedi a Jobbik alelnöke lett, ideértve egy reklámot, amelyben kifejti, hogy megveti a kozmopolita zsidókat, mert azok azt állítják, hogy Magyarország csupán a barackpálinkát és a bő nadrágot adta a világnak. Aztán kiderült, hogy bármennyire kellemetlen is, de ő maga is érintett. A nagyanyja auschwitzi túlélő. A recenzió szerint a film nyugtalanítóan fontos összefüggésekre világít rá.
Jan-Werner Müller igazi populistának tartja az amerikai elnököt, tehát olyasvalakinek, aki a fogalom lényegénél fogva azt állítja, hogy ő és csakis ő képviseli az embereket, vagy másként a csendes többséget. Trump hozzáállása két okból is káros a demokrácia számára. Az egyik az, hogy a vetélytársakat korruptnak és önzőnek állítja be, akik elárulják a keményen dolgozó népet. A másik, hogy ő is különbséget tesz az igazi nép és azok között, akik nem tartoznak bele ebbe a kategóriába. Utóbbiak státuszát tehát megkérdőjelezi. Viszont azt mondja, hogy csakis ő cselekszi meg azt, amit megkövetel a haza. Azért győzhetett, mert a republikánus hívek 90 %-a rá szavazott, míg Európában csupán 20-25 %-ot kapnak a szélsőjobbos, populista pártok. Utóbbi mutatja, hogy szó sincs feltartóztathatatlan populista győzelmi hullámról. Az eredmény nagyban függ attól, hogy a konzervatív elit hajlandó-e együttműködni ezekkel az erőkkel.
Ugyanakkor a szakértő arra is figyelmeztet, hogy téves a feltételezés, miszerint a populisták nem tudnak kormányozni. Hiszen pl. támadhatják az ellenzék legitimitását, illetve a demokratikus intézményeket, a sajtótól a civil társadalomig. Lásd Orbán Viktort vagy a török államfőt. A demokrácia nevében egyértelműen tekintélyelvű irányba viszik országukat és senki sem képes őket mérsékelni. Azonfelül kulturkampfot folytatnak, mert bizonyítani akarják, hogy a hiteles többség áll mögöttük, a másik oldalon viszont csupán egy szűk kisebbség van, amely elárulja a hazát.
A brit Legfelsőbb Bíróság elnöke úgy látja, hogy bizonyos politikusok aláássák a jogállamot, amikor nem védik meg az indokolatlan támadásoktól az igazságszolgáltatást. Lord Neuberger azért szólalt meg, mert több bíró is kereszttűzbe került, miután úgy határozott, hogy a parlament jóváhagyása szükséges a Brexithez. Mint mondta, egynémely sajtócikk igazságtalan volt, miközben a bírák a jogállam legvégső védelmezői. Márpedig a demokráciával együtt a jogállam alkotja a társadalom két pillérét. Ebből következik, hogy ha valaki kellő alap nélkül nekimegy az igazságszolgáltatásnak, akkor az a társadalmat sodorja veszélybe. És a sajtó nem járhat el felelőtlenül, bár tényleg az a feladata, hogy rajta tartsa a szemét a dolgokon.
Süddeutsche Zeitung
Magyarországon a jobboldali ellenzék kockázatos manőverbe kezdett, hogy jövőre legyőzze Orbán Viktort, a baloldal ugyanakkor saját magát keresi. Abban egyetért a két oldal, hogy a Fidesz a félelemkeltésre és a társadalom megosztására alapozza uralmát. Vona Gábor maga 180 fokos átalakuláson ment keresztül: új külső, barátságos mondandó, nyitott ajtók. Semmi antiszemitizmus vagy romaellenesség. Fotókkal igyekszik bizonyítani, hogy sűrűn megfordulnak nála külföldi riporterek, vagyis a párt már nem számkivetett. Ám mivel a kormányfő mellett jobb felől már nincs hely, a nacionalisták megpróbálnak középre húzódni vagy legalábbis úgy tenni, mintha oda tartanának. A menekültválság során a miniszterelnök folyamodott kemény szavakhoz és szélsőséges követelésekhez. És a Fideszre szabott választási törvénnyel a közvélemény kutatások szerint a kormánypártnak áll a zászló. Vona azonban nem hiszi, hogy ilyen erős lenne a vetélytárs.
Botka László tud harcolni, de most nagy fába vágta a fejszéjét: még ha kis pártok be is állnak mögé, akkor is csak fele annyi támogatót tud felmutatni, mint a Fidesz. Nem túl meggyőzően hangzik, amikor a szegedi polgármester arról beszél, hogy egymillió bizonytalan szavazót kell mozgósítani. Vona és Botka szinte mindenben különbözik egymástól, de közös az ellenfelük és a csapásirány. Be kell bizonyítaniuk, hogy Orbán verhető. A Jobbik és a baloldal összefogását mindketten elképzelhetetlennek tartják. Vona jól tudja, mekkora kockázatot vállalt a színváltással. Sokan nem követik az eddigi támogatók közül, a népszerűségi adatok stagnálnak. Botka ugyanakkor alapjaiban akarja megújítani az MSZP-t. Ám a közvélemény nemigen ismeri, a párt pedig nyakig benne van a 4-es metró körüli korrupciós botrányban. Szóval a politikusnak magának is nagy szüksége van a reményre, amit terjeszteni próbál az országban.
A folyóirat azt hangsúlyozza az “Amikor a politika nemzeti színházzá züllik“ c. cikkben, hogy a populista hazafiak és despoták védelmet ígérnek a bevándorlókkal, a külföldi riválisokkal, a terrorral és a bizonytalansággal szemben, ám éppen az ellenkezőjét fogják elérni. Az egész világon támadás zajlik a jólét ellen. A populisták választásokat nyernek, a hangnem élesebbé válik, határok zárulnak be, még Európában is. Nemzeti szinten azonban nem lehet megoldani a mai és a jövendőbeli gondokat. Ilyen helyzetben nem ésszerű falakat és kerítéseket építeni, a hazai piacokat védeni, az idegen befektetőket távoltartani, mert a lakosság csak még szegényebb, az élet még bizonytalanabb lesz. Az emberiség együttműködésre van kárhoztatva. Sőt közös kormányzásra. Ám ezt a nézetet nemigen merik képviselni a megriadt, fáradt és kisstílű hagyományos elitek. Sündisznóállásba helyezkednek, átengedik a terepet a populistáknak, ami tragédia.
És mindenünnen aggasztó jelek érkeznek. Amerika elfordul a világtól a nyugat megszűnik eddigi formájában létezni. Igazából a több Európa lenne a válasz az új kihívásokra, ám az uniót akut módon fenyegeti a szétesés. Magyarországon Orbán Viktor különleges keveréket vet be, ami nemzeti büszkeségből és etnikai bezárkózásból, illetve a másik oldalon a nemzetközi befektetőknek címzett csábításból áll. És akkor még ott van Törökország, Oroszország, valamint Kína. Lehangoló, hogy mindenütt a nemzeti reflexek mozdulnak meg. Jelszavak uralják a politikát. A tények nem számítanak. Pózok helyettesítik a problémák átfogó megoldását.
Magyarország egy év alatt 5 helyett csúszott hátrébb a Bécsben megjelenő nemzetközi demokrácia-ranglistán. A jelentés szerint nálunk tavaly is folytatódtak a kedvezőtlen irányzatok, elsősorban a politikai és szabadságjogok, valamint a sajtószabadság helyzete romlott. Így a 37-ről a 42. helyre estünk vissza. Az intézet, amely minden évben a demokrácia állapotát térképezi fel világszerte, a már említetteken kívül olyan tényezőket vesz figyelembe, mint korrupció észlelési szintje, a gazdaság helyzete, a polgárok egészségi szintje vagy éppen a környezetvédelem. Az idei összefoglaló azt emeli ki, hogy a bejáratott demokráciákban is erősödik a bizonytanság. Közben egyre magabiztosabban hirdeti saját, tekintélyelvű modelljét Oroszország. Így most már több uniós országban, továbbá az USÁ-ban sem egyértelmű a demokratikus fejlődés jövője.
Helyszíni szemlét tartott a lap a magyar-osztrák határon, ahol az unió engedélyével további három hónapig szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel igyekeznek kiszűrni az embercsempészeket. Heti átlagban 0 és 50 között van azoknak az illegális határátlépőknek a száma, akiket január óta a térségben fogtak el az osztrák hatóságok. Időnként az őket kísérő bűnözők is kézre kerülnek. Tavaly összesen 6500 illegális migránst tartóztattak fel, de azért a rendőrség készül, nehogy megismétlődjön a két évvel ezelőtti hatalmas roham. A rendőröket 450 katona is segíti a magyar határ mentén. Földi radarral, valamint drónokkal figyelik a terepet.