Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje, 2017. február 24. Itt meg is hallgathatja.
1. Az egyik legtekintélyesebb amerikai újságíró higgadtságra inti Európát, mert a politikai közép még felülkerekedhet. Fareed Zakaria, aki annak idején megalkotta az illiberalizmus fogalmát, azzal érvel, hogy a populizmus ugyan magabiztosan nyomul, de már szervezkednek az ellenerők. Franciaországban pl. jó esélye van, hogy Marcon lesz az elnök, mert kívülálló, reformer és karizmatikus, márpedig ezek a tulajdonságok sokkal fontosabbak, mint az ideológia. Az elemzések azt tanúsítják, hogy a választók először zsigerből döntenek a politikai szimpátiáról és csak után foglalkoznak a kiválasztott politikai nézeteivel. A fejlett világban az emberek változást akarnak, a jelenlegi vezetést korruptnak, bénultnak és a valóságtól elrugaszkodottnak tartják. A nagy pártok a legtöbb helyen hanyatlanak.
Ebbe a helyzetbe robbant bele a populizmus, ám a világot, amely sokféle és toleráns, egyre szorosabb szálak kötik össze, és ezzel százmilliók tisztában is vannak. Főleg a fiatalok közül. Németországban Merkel legnagyobb vetélytársa, Schulz még inkább Európa-párti, kozmopolita és globalista. De ettől persze még számot kell vetni a bevándorlás keltette gondokkal. Ám a közép ezzel együtt nyerhet, Európa nem okvetlenül megy végig a jobboldali nacionalizmus útján, elhagyva az uniót, a Nato-t és a nyugati értékeket. Sok múlik azonban az Egyesült Államokon. Ha Washington bátorítja a fő nyugati intézmények és ideálok lebontását, akkor összeomolhat a Nyugat. Ez esetben azonban saját maga okozza a baját, amely könnyen lehet végzetes.
2. Egy Amerikában dolgozó szlovák elemző szerint Szlovákiának már megvolt a maga Trumpja, ám sikerült legyűrni. Dalibor Rohac, aki az American Enterprise Institute kutatója, kiemeli, hogy Meciar ugyanolyan módszereket vetett be, mint a mostani amerikai elnök, mégis ki tudták billenteni a hatalomból. Először is mert főleg az idősekre támaszkodott, az a bázis pedig lassan, de biztosan fogyatkozik. Másodszor hatékony ellenzék alakult ki a jogállam és annak érdekében, hogy az ország őrizze meg helyét az európai demokráciák között. Ehhez az érintett pártoknak túl kellett lépniük a megosztottságon, a belterjes vitákon. Végül pedig sokat számított a nemzetközi elutasítás, Pozsonytól elidegenedtek a szomszédai, Brüsszellel és Washingtonnal egyetemben. Az EU és az USA határozottan fellépett Meciar túlkapásaival szemben, mind a demokrácia megsértését, mind a magyar kisebbséget illetően. Az ország kimaradt a Nato első bővítési köréből és félő volt, hogy még jó darabig nem kerül be az unióba sem.
A Dzurinda-kormány azután megfordította a dolgokat. De azért Meciar szelleme továbbra is kísért, akár a jogállamról, akár a korrupcióról van szó. A hatalmon lévők még ma is érinthetetlennek érzik magukat, amihez segédkezet nyújt az igazságszolgáltatás egy része. Mindez azt tanúsítja, hogy a liberális demokrácia intézményeinek erősítéséhez sokkal több kell, mint a feltörekvő tekintélyelvűek fékentartása. El kell érni, hogy az emberek úgy tekintsenek a demokratikus kormányokra, mint amelyek törvényesek és valóban szavatolják az olyan, alapvető dolgokat, mint az igazság és biztonság. De a lényeg, hogy meg lehet verni a lopakodó tekintélyelvű rendszert, még egy sérülékeny társadalomban is.
A populista Orbán Viktor egy éven belül már a 3. politikai vereségét szenvedte el. Hogy visszalépett az olimpiától, azzal elkerülte az ellenzék által kezdeményezett népszavazás kockázatát, ám kénytelen volt feladni 15 éve hangoztatott vágyát. A politikus, aki azt ígéri, hogy illiberális államot csinál Magyarországból, már nagyon korán beállt Trump mögé, egyébként pedig a populizmus európai zászlóvivője, beleértve az erős nacionalizmust és bevándorlás-ellenességet. De már korábban is kitért az elől, hogy közvetlen erőpróbának tegye ki a politikáját, lásd lásd a vasárnapi nyitvatartást. Arról nem beszélve, hogy a bevándorlás kapcsán érvénytelennek bizonyult a referendum. Boros Tamás a Policy Solutions-tól azt mondja, az ellenzék kezdi alkalmazni a Fidesz-eszköztárát, vagyis nem az értékekre, vagy az elvekre épít, hanem azt hangoztatja, hogy a társadalom őt támogatja. Mráz Ágoston Sámuel, a kormányhű Nézőpont Intézet vezetője úgy gondolja, hogy a népszavazás kicselezése volt az egyetlen ésszerű döntés Orbán részéről, nehogy a másik oldal határozza meg a politikai napirendet. Boros szerint ugyanakkor a lépés nem veszélyezteti a kormányfő pozícióit a választások előtt, bár támogatói körében fokozhatja a közönyt.
Az újság megerősíti, hogy az európai kemény mag az éppen egy hónap múlva esedékes római jubileumi érkezleten kívánja előterjeszteni indítványát az EU megmentésére, vagyis hogy többsebességes legyen a szervezet. Tusk, a Tanács elnöke két hét múlva gyűjti be az állam- és kormányfőktől a végleges elképzeléseket, miután a Brexit, a a protekcionizmus, a populizmus újfajta politikát igényel. Ám a tagállamok meglehetősen megosztottak a jövőt illetően. Orbán Viktor ugyan szívesen kiszolgálja magát az uniós pénzügyi forrásokból, de vissza akar téni a nemzetállamok rendszeréhez. Juncker ezzel szemben erős, integrált és szolidáris EU-ban gondolkodik. A Bizottság elnöke tegnapelőtt este Berlinben Merkelnek vázolta, milyen is lenne a többsebességes Európa, a kancellár támogatja az ötletet.
Brüsszel arra akarja rávenni a tagállamokat, hogy azok szálljanak szembe Lengyelországgal, miután annak jobboldali, nacionalista kormánya elfoglalta az Alkotmánybíróságot. Az ügy megmutathatja, hogy Európa mennyire képes betartatni a demokratikus normákat. A Bizottság mindenesetre továbbviszi a vitát Varsóval, de lehet, hogy utóbbi villámhárító lesz az unióellenes populisták számára. Az EU elmehet odáig, hogy javasolja a lengyelek szavazati jogának felfüggesztését, ám Varsó abban bízik, hogy Magyarország megvétózza a szankciókat. Ez viszont azért aggasztó, mert bebizonyíthatja, hogy a szervezet fogatlan oroszlán a jogállamért vívott harcban. Mindenesetre Juncker most azt szeretné, ha az Európai Tanácsban megtárgyalnák a kérdést, mert ott mindenkinek színt kellene vallania. Az elnök azonban nem tartja időszerűnek a büntető intézkedéseket a Jog és Igazságossággal szemben, mert úgy gondolja, hogy egyes tagállamok elutasítanák azokat. Varsó különben a héten visszaverte a Bizottság ajánlásait, tovább szaporítva ily módon a testület aggályait.
A migránsok falakkal és deportálással néznek farkasszemet Európában is. A földrészen – akárcsak Amerikában egyre keményebb politikai ellenszél fúj a bevándorlók számára. Mind nagyobb a vita arról, hogy miként bánjanak az újonnan érkező emberekkel: az ellenségesség csap össze a toleranciával és nyitottsággal. Sok helyütt korlátozásokat rendeltek el. Magyarország úgy látja, hogy az elutasítási hullám igazolja a kerítés megépítését. Közben azonban továbbra is tízezrek érkeznek a kontinensre. Orbán Viktor azonban nyilvánvalóan politikai tőkét lát abban, hogy visszautasítja a migrációt. Arra alapoz, hogy a tömeges beáramlás szerinte elkerülhetetlen veszélyekkel jár. Egyébként pedig azon ritka vezetők közé tartozik, akik aktívan Trump oldalára álltak. Simicskó István úgy látja, hogy az amerikai alelnök múlt heti, müncheni beszéde megerősítette a magyar biztonságpolitikát, ideértve a Nato megerősítését és a radikális iszlám elleni harcot. Most pedig olyan szabályozás készül, amelynek alapján – valószínűleg az uniós és nemzetközi jog megsértésével – bezárnák a menedékkérőket, amíg azok ügye nem rendeződik. Az Amnesty International szócsatába keveredett a kormánnyal a javaslatok miatt.
Nem a magyar elképzeléseknek megfelelően gondolkodik az osztrák külügyminiszter és az európai konzervatívok strasbourgi frakcióvezetője az EU menedékrendszerének továbbfejlesztéséről. Kurz és Weber szerint kontingenseket kell megállítani és a belépés előtt elvégzendő ellenőrzés után a tagállamoknak be kellene fogadniuk mindazokat, akik zöld jelzést kaptak a kérelmükre. A két politikus hatpontos javaslatot terjesztett elő a migránsválság megoldására. Abból az alkalomból jelentették meg közös cikküket, hogy Bécsben éppen egy éve született döntés a balkáni menekülő út lezárásáról. Emlékeztetnek arra, hogy az utóbbi 4 hónapban 98 %-kal csökkent a migránsok száma. Ám mint felhívják a figyelmet, a tartós rendezéshez összeurópai erőfeszítésekre van szükség. Ezért hatékonyan meg kell védeni a külső határokat. Véget kell vetni annak, hogy a migránsok közül bárki belefulladjon a Földközi-tengerbe. Az sem járható ugyanakkor, hogy a kimentett embereket továbbexportálják Európába. Nem szabad az embercsempészekre hagyni, hogy ki jut el a földrészre és ki nem.
Mint kiemelik, nem szeretnék, ha Európa bezárkózna. Ám a jelenlegi rendszer túlterhelt és éppen azok számára hátrányos, akik valóban jogosultak az oltalomra. Az egyes államok befogadóképességének figyelembevételével az eddiginél hatékonyabban kell segíteni a rászorulókat. Csak így lehet megőrizni és továbbfejleszteni a a belső határok nélküli Európát.
FAZ
„Orbán, az olimpia és a nép megkérdezésének trükkje” címmel a lap arról ír, hogy a magyar kormányfő nem szokott sokáig ellenállni, ha úgy látja, hogy a népakarat szembemegy a politikájával. Pontosan ez a helyzet a 2024-es játékokkal is. A közvélemény kutatások azt támasztják alá, hogy kétharmad elutasítja, amire a hatalom beadta a derekát. Az csupán formalitás, hogy a Budapest és a MOB elfogadja a döntést. Az ellenzők főleg a nagy költségekre és a korrupcióra hivatkoztak. Viszont az tény, hogy elsősorban a fővárosi szocialisták megváltoztatták álláspontjukat, és igyekeztek felszállni a Momentum által útnak indított vonatra, miután az egyre sokat ígérőbbnek bizonyult. Viszont az új mozgalom igencsak csalódottan reagált a miniszterelnöki visszakozásra, hiszen az aláírásgyűjtők immár nem kampányolhatnak a referendum mellett.
Orbán megint csak megmutatta, hogy erős ellenáram esetén képes azonnal irányt váltani. Így volt már az az internetadóval és az üzletek vasárnapi zárva tartásával is. Viszont amikor maga akart élni ezzel az eszközzel a bevándorlás ügyében, meg kellett tapasztalnia, mennyire nehéz venni az önmaga által magasan megállapított küszöböt. Így most a nemzeti konzultációt veti be, ahhoz nem kell semmiféle törvényi vagy formális előírásnak eleget tenni. Az a mozgósítást szolgálja az adófizetők pénzén. A célpont ezúttal az illegális migráció, az EU, valamint a külföldről finanszírozott civil szféra.
A Jobbik igyekszik megszabadulni a szélsőjobbos bélyegtől, hogy alternatívaként jelenjen meg Orbán Viktorral szemben. A tudósítónak az volt az érzése, hogy egy centrista politikussal beszélt, amikor leült Vona Gáborral. A pártelnök úgy nyilatkozott, mint aki a kormányzásra készül. Már nem veti fel az uniós kilépést és a trianoni határok felülvizsgálatát, viszont azt mondja, hogy mindenkinek szavatolja a vallásszabadságot. De ettől még a földrész egyik legradikálisabb tömörülésének élén áll. Viszont a 3 éve kezdett új irányvonal eredményeként a Jobbik immár az ország 2. legjelentősebb politikai ereje. Vona azt állítja, hogy nem hajlandó koalícióra a Fidesszel 2018 után, de ez inkább csak taktikai húzás, mert a párt a parlamentben általában támogatja a kormány által beterjesztett javaslatokat. Abból viszont hasznot húz, hogy a baloldal képtelen megfelelő vezetőt találni. A Jobbiknak ugyanakkor még sokat kell tennie, hogy meggyőző legyen a színváltás. Mert pl. igencsak vegyes volt a fogadtatás, amikor köszöntötte a zsidó közösségek a Hanuka alkalmából. És hát, nemrégiben Sneider Tamás azt fejtegette egy párttanácskozáson, hogy itt csak taktikáról van szó, aminek célja, hogy minél több szavazatot szerezzenek. Róna Dániel, a Corvinus politológusa arra figyelmeztet, hogy egy újfajta retorika nem mindig jár együtt a tartalom megváltozásával.