Spiegel
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy nyugaton – Trump, Erdogan és a többiek miatt – veszélybe került a sajtószabadság, és azt közösen kell az újságíróknak, az olvasóknak, de mindenekelőtt a polgároknak megvédelmezniük, ha fontosnak tartják a liberális demokráciát. A jó az, hogy napjainkban egyetlen okos telefon elegendő a tájékozódáshoz. Egyetlen önkényúr vagy adócsaló sem mehet biztosra, mert az igazság mindig kiderülhet és annak könnyen felháborodás lehet a vége. De sajnos, nagyon egyszerű terjeszteni a hazugságot is. A világhálón minden további nélkül komoly újságírói teljesítménynek lehet beállítani a propagandát, az összeesküvés elméletet, a sértést és az uszítást.
A hatalom olyan gazdái, mint Erdogan, Orbán, Putyin és Trump a sajtót támadják. Magyarországon ezt azt jelenti, hogy újságírók elvesztik a munkájukat és nyomorognak. Az amerikai elnök a nép ellenségévé nyilvánította a médiát. A következmény az, hogy elmosódik a különbség igaz és a hamis között, a tömegek nem képesek tájékozódni és csüggedten feladják a próbálkozást. Ez azonban a hazugoknak jön jól. Az amerikai és a török elnök úgy állítja be, hogy csakis ő érti és testesíti meg a népet. Az ő szemükben a sajtó nem a demokrácia támasza. Csak az az igaz, amit ők mondanak. Ám így a tekintélyuralom gondolkodik, a diktatúrák tartják fenn magukat ily módon. A sajtószabadság sok évszázados, John Milton, angol költő már 1644-ben azt írta, hogy ha elnyomják, az olyan mintha a józan észt rombolnák le.
Az előző demokrata kormányzatok két szakértője azt javasolja Trump újonnan kinevezett nemzetbiztonsági tanácsadójának, hogy sürgősen űzze ki a Fehér Házból azt a világképet, amit a szélsőjobbos Steve Bannon képvisel, és a legjobb volna, ha ezt azzal kezdené, hogy megszabadul Gorka Sebestyéntől. Már persze ha megalapozott nemzetbiztonsági politikára törekszik, mert azok a nézetek, amiket Bannon és Gorka vall, csak súlyosbítják a bajokat, ahelyett, hogy megoldanák azokat. Steven Simon és Daniel Benjamin azt írja, hogy Gorka annak idején, a 90-es évek Magyarországán belekeveredett az ultranacionalista politikába. Mostanában pedig az a hír járja róla, hogy rosszul felkészült iszlámgyűlölő. Az iszlámot tekinti a problémának, nem pedig azt, hogy erőszakos szélsőségesek a maguk javára használják fel a vallás tanításait. Vagyis ő a vallás és nem a terroristák ellen akar harcolni. Úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok idáig nagy hibát követett el, mert nem értette meg az ideológia jelentőségét, amiért a befogadás és a politikai korrektség a felelős. Ám ez a felfogás a legteljesebb mértékben téves és történelmietlen. Hatalmas halandzsa.
A luxemburgi külügyminiszter kifogásolja, hogy a lengyel kormány egyre jobban belelovallja magát a jogállamiság korlátozásába. Asselborn úgy látja, hogy a mai Lengyelország aligha kerülhetne be az unióba, ha most kérné felvételét. Hiszen nem tartja tiszteletben a belépés feltételeit és ehhez nyilvánvalóan Orbán Viktor szolgált mintaként. De a lengyeleknél ezt még csak tetézi, hogy Kaczynski ideológiát gyárt és azt hiszi, hogy az unió kolonc országa számára. Jobboldali-konzervatív társadalmi rendet kíván létrehozni, nemzetállami alapokon. A luxemburgi diplomácia vezetője ugyanakkor nem gondolja, hogy szankciókat lehetne hozni Varsó ellen, pl. hogy felfüggesztenék a szavazati jogát, mert ahhoz egyhangú döntésre volna szükség. Ám ismeretes ez ügyben Magyarország véleménye. Ezért a politikus inkább amellett van, hogy meg kellene világítani a lengyelek számára, milyen következményekkel jár, ha kormányuk megszegi a jogállamiságot. Hiszen az ország jelenleg a GDP 4 %-nak megfelelő összeget kap támogatásként Brüsszeltől.
Az osztrák külügyminiszter kijelentette, hogy Orbán Viktor sem állíthatja meg Ausztriát, amely csökkenteni kívánja a családi pótlékot az uniós vendégmunkások számára, ha azok gyerekei eredeti hazájukban élnek. Magyarország évi 65 millió euróhoz jut ily módon, ám az osztrákok a támogatást csaknem a felére akarják mérsékelni, ami ellen a magyar kormányfő igencsak élesen tiltakozott. Kifejtette, hogy Bécs alattomban módosítani igyekszik az uniós szerződéseket, ám ebbe Magyarország nem megy bele. Kurz azonban jogtalannak tartja a bírálatot, mert szerinte itt csupán a jogi mozgásteret használják ki. És a munkaerő szabad mozgása nem azt jelenti, hogy bárki kiválaszthatja magának a földrész legjobb szociális rendszerét. Ausztria egyébként szövetségeseket keres, hogy a pótlékot a jövőben a származási országban szokásos szinthez igazítsák, hiszen jelenleg pl. egy román két gyerek után annyit kap az osztrák államtól, mint amennyi odahaza az átlagkereset.
A lap kommentárja azt írja Orbán Viktorról, hogy lám csak, milyen gyorsan lehet lángoló európai és az alapszerződések vehemens védelmezője olyasvalakiből, aki egyébként nacionalista és következetesen semmibe veszi az EU-t. Már ha persze úgy hozza az érdeke. Hiszen a magyar kormányfő egyértelműen elveti a menekültek igazságos elosztását és lépten-nyomon bizonyítja, hogy semennyire sem tartja az összefogást és a szolidaritást, de éppen ő támad neki Ausztriának. Az egyenlő elbánás elvére hivatkozik, noha az számára egyébként teljesen közömbös és idegen. Erre azonban csak egyféle választ lehet adni, ahogyan azt az osztrák külügyminiszter – diplomatikusan ugyan – de egyértelműen megfogalmazta. Sokan mások úgy reagálnának, hogy az aligha tűrné a nyomdafestéket. Itt Bécs részéről összesen évi 250 millió euró a tét és az egyenlő elbánás meg a sportszerűség nem azt jelenti, hogy valaki úgy alakíthatja a dolgokat, ahogyan az neki, magának a legmegfelelőbb.
A lap szerint az Európai Parlament kifizető helyként szolgál 6 nacionalista párt, köztük a Jobbik számára. Ezek a szélsőjobbos erők szépen megcsapolják a közösségi pénzeket, sok millió eurót szednek be ők és a hozzájuk kötődő alapítványok. Itt van pl. a Nemzeti Mozgalmak Európai Szövetsége, amelynek elnöke Kovács Béla, gúnynevén: KGBéla. Pártja antiszemita kirohanásairól ismert. Ő maga vizsgálat alatt áll az oroszok javára végzett kémkedés gyanújával. A szövegséget 4 éve a francia Front National egyik európai képviselője alapította, de maga Le Pen nem kívánt ahhoz kapcsolódni – többek közt a Jobbik miatt. Ezért inkább létrehozta az Európai Szabadság Szövetségét, amelynek tagja a hasonszőrű holland, illetve osztrák párt, az FPÖ is. Ők idáig 3 millió eurós támogatást kasszíroztak az eltelt 6 évben. Majd két éve, szinte változatlan felállásban életre hívták a Szabadság és Nemzetek Európája Mozgalmat, azon keresztül idáig 3,1 millió euró folyt be.
Az üzletben érdekelt 6 párt csak az idén jó 7 millió eurót zsebel be a pártok finanszírozására szánt 50 millió euróból. Az elszámolásoknál ugyanakkor gyakran előfordulnak visszaélések, nem létező rendezvényekről szóló igazolások, túlárazott számlák. Ugyanakkor az FN és a UKIP is előszeretettel szerződteti munkatársait a Parlament költségére. Amikor az újság rákérdezett az érintetteknél, azok egyöntetűen úgy válaszoltak, hogy bosszúhadjárat folyik ellenük. Mellesleg az euroszkeptikus Front National egymaga minden évben hozzávetőleg 20 millió eurót gombol le az európai adófizetők pénzéből. Amúgy a párt egész éves hivatalos költségvetése 14 millió euró. Strasbourg évente majdnem 2 milliárd euróból gazdálkodik, csak éppen a pénzügyi ellenőrzés nem túl hatékony.