Kevesen tudják, hogy a szokáshoz kapcsolódik egy népi monda is, mely szerint a busók ilyesztették el Mohácsról a törököket.
A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Ilyenkor a felnőttek borzas busóbundákat és jellegzetes faragott álarcokat öltenek magukra. Jellegzetes kellékükkel, az öles kereplőkkel, és derekukra aggatott láncsokkal, kolompokkal búcsúztatják a hideg telet már a 18. század óta. A farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába.
A Wikipédia szerint: habár nincs történelmi alapja, kapcsolódik a busójáráshoz egy népi monda is, amely szerint a török hódítók elől a dunai mocsárvilágba, a Karapancsa mocsarába menekült őslakos sokácok – megelégelve a török elnyomást, ijesztő, vérrel festett faálarcokba és birkabőrbe öltözve, a maguk készítette zajkeltő eszközökkel, csónakokkal átkelve a Dunán az éj leple alatt – elzavarták Mohácsról a törököket, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.
A mohácsi busójárást 2009-ben felvettek az UNESCO szellemiörökség-listájára.
A Fortepan alábbi képein bepillantást nyerhetünk az 1900-as évek busójárásainak vidám pillanataiba.
