Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje, 2017. február 28. Hangos lapszemle.
A sajtószabadság mellett érvelő cikkében Magyarországot hozta fel az egyik ellenpéldaként a Springer elnöke, aki azért szólalt meg, mert Törökországban őrizetbe vették a kiadóhoz tartozó konzervatív Die Welt helyi tudósítóját. Mathias Döpfner hangsúlyozza, hogy szükség van a jó, független és kritikus újságírásra, és a gondolat, a művészet és a sajtó szabadsága remélhetőleg kellemetlen a hatalmasságok számára. Ám a demokrácia erői mindenütt meggyengültek, előretörtek a populisták, az alig-demokraták és a diktátorok, akik megvetik és a megfélemlítésre használják az intellektuális szabadság korlátozását. Orbán Viktor pl. az új médiatörvénnyel fojtogatja az újságírást, újraállamosítja a kortársi képzőművészetet, illetve a múzeumokat. De orosz mintára ugyanez megy Lengyelországban is. Trump személyében a világ legbefolyásosabb demokráciában bukkant fel a legfelső helyen a bíráló sajtó ellenfele. Ezek után már csodálkozni sem lehet a török államfő módszerein. Ám a felháborodás hatalmas volt a világban Ankara eljárása miatt, függetlenül az ideológiai-politikai határoktól. Pontosan ilyen félelem nélkül kell fellépni az önkény, a tekintélyelvűség ellen. A tiltakozás persze nem érdekli az orosz, a kínai és a török kormányt, de nagyon is fontos a nyílt társadalom hívei számára. Mert ahol először elveszik a művészet és a sajtó, tehát a gondolat szabadságát, csak azért mert az egyvalakinek nem tetszik, ott előbb vagy utóbb embereket is bezárnak. A török bíró ítélete ezt tanúsítja.
Paul Krugman nem csak jogosnak, hanem alapvetőnek nevezi, hogy mekkora felháborodás kíséri a nacionalista amerikai kormányzat hatalomátvételét, mert úgy gondolja, hogy az az utolsó esély a demokrácia megmentésére, miután a republikánusok a jelek szerint el vannak szánva arra, hogy fedezik az elnököt, bármit csinál is az. A Nobel-díjas közgazdász szerint ez még akkor is így van, ha a fehér munkások, Trump fő támogatói nemigen törődnek a tiltakozáshullámmal. És ez mindaddig így is marad, amíg ki rá nem jönnek, hogy az elnök ígéretei hazugságok voltak. De már ébredeznek a diplomás szavazók, akiket a kampány során Hillary Clinton ügyében megtévesztett a sajtó és az FBI. A düh jól jöhet jövőre, amikor részlegesen újjáválasztják a Képviselőház tagjait, mert a demokraták visszavehetik a többséget.
Egyértelmű, hogy Trump szívesen lenne autokrata és ebben a republikánusok készséggel segítenek neki. Így nagyon is félő, hogy az Egyesült Államok azon az úton halad, mint Magyarország, amely papíron demokrácia, ám a gyakorlatban tekintélyelvű rendszert honosított meg. Ehhez az állam hatalmát használja fel, hogy megfélemlítse a civil társadalmat. Terrorizálja és megvesztegeti a médiát, hogy az a hatalmon lévő klikk nettó propagandaszerve legyen. Az üzleti életre nyomást gyakorol, hogy az jutalmazza meg a klikk barátait és büntesse meg az ellenségeit. Független szereplőket együttműködésre kényszerítenek, illetve elhallgattatnak. Ám a felháborodott tömeg visszaszoríthatja a korrupt kormány befolyását. Meg kell védeni a civil társadalmat és ezt táplálnia kell a jogos indulatnak. Amikor sem az elnök, sem Kongresszus-beli szövetségesei nem mutatják semmi jelét, hogy tiszteletben tartanák az alapvető értékeket, a felzúdult nyilvánosság az egyetlen fegyver ez ellen.
Az elemzés arra figyelmeztet, hogy sok német aggódik Trump miatt, de legalább ennyire nyugtalanítónak kellene lennie, hogy egynémely uniós ország lépésről lépésre autokráciába megy át. A demokráciát veszély fenyegeti, mert a Trumpok, Orbánok és Kaczynskik korában abszolút hatalmi igényt vezetnek le a választási győzelmekből és parlamenti többségekből, aminek minden mást alá kell rendelni, még a jogot is. Ami Magyarországon és Lengyelországban zajlik, könnyen megeshet a hollandoknál és a franciáknál is, aláássa a társadalom alapjait, és ily módon a háború után kialakult egész európai rendet. Akárcsak az amerikai elnök, az Orbánok és Kaczynskik is egy széles népmozgalom vezetőinek gondolják magukat, a régi elitekkel, a hagyományos intézményekkel szemben. Úgy vélik, hogy háborút folytatnak a liberális rendszer ellen. Az ő szemükben ellenségnek számítanak a kritikus sajtóorgánumok, az engedetlen nemzetközi szervezetek, a keresztbe fekvő bírák. Merthogy szembeszegülnek a népakarattal, amely állítólag megnyilvánult a demokratikus választások útján.
Amerika védekezik a Fehér Házból kiinduló frontális támadással szemben. Magyarországon és Lengyelországban viszont túl gyengék az elhárító- és ellenőrző mechanizmusok, összeomlanak vagy betagozódnak. A nem hatalom közeli újságok és tévék a túlélésért küzdenek, az adópénzekből finanszírozott média a kormány felügyelete alá kerül. De lerohanják a független igazságszolgáltatást is. Ilyesmire törekszik Trump is, csak éppen vele szemben fellépnek azok az erők, amelyek hiányoznak a magyaroknál és a lengyeleknél. Ráadásul az EU sem képes kellő ellennyomást kifejteni. Ezekben az illiberális időkben a demokrácia nem magától értetődő. Bár védelmezőkre van szüksége, de azt is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ennek a demokráciának a szabadságra, a jogállamra kell épülnie. Hogy magára nézve kötelezőnek tekinti az emberi jogokat, a hatalmi ágak elválasztását és a polgárjogokat. Mert ahol csupán a feltétlen többségi akarat érvényesül, ott a demokráciából diktatúra lesz.
A Bizottság elnöke már ma ismerteti az uniós biztosokkal, hogy miként képzeli el a többsebességes Európát, de hivatalosan előreláthatólag csak a március 25-i római csúcson terjeszti elő és őszig vár rá választ a tagállamoktól, mert addigra már lezajlanak a kulcsfontosságú választások. Juncker az egységet igyekszik megerősíteni a Brexit után, csak éppen az elképzelés nagy aggodalmat keltett több fővárosban is, mert különösen a keleti tagok félnek attól, hogy megfosztják őket a közösségi támogatások jelentős részétől, miután kiesnek a brit befizetések. A francia elnök ezzel szemben azzal vádolt meg több keleti tagot, hogy azok fejőstehénnek nézik Brüsszelt. Az EU-t ugyanakkor főként a magyarok és a lengyelek idegesítik, amiért megszegik a demokratikus szabályokat és nem hajlandók menekülteket befogadni. A tervvel egyébiránt Juncker arról igyekszik meggyőzni a kiábrándult európai szavazókat, hogy érdemes fenntartani az uniót.
Lengyelország meglebegtette, hogy jelöltet állít Donald Tuskkel szemben, jóllehet már csupán 10 nap van hátra az Európai Tanács elnökének tervezett újraválasztásáig. Hírek szerint a lengyel kormányfő szondázta a többi tagállamot, mármint mit szólnának ahhoz, ha az Európai Parlament egyik lengyel képviselőt javasolnák a posztra. Ha Saryusz-Wolski nevét hivatalosan is előterjesztik, akkor az csak betézné a hosszú kampányt, amelyet Varsó folytat saját, volt miniszterelnöke ellen. A lengyel aknamunka nélkül biztosra lehetne venni a két és fél évre szóló megbízatást. De hát Kaczynski és Tusk között jelentősek a személyi ellentétek is. Magyarország valószínűleg a Jog és Igazságosság mellé áll a küzdelemben, de más nem. Mert hogy a Tanács elnöke népszerű, általános elismerést vívott ki eddigi teljesítményével.
New York Times/Washington Post/Los Angeles Times/The Times/AP
A kormányszóvivői iroda megerősítette, hogy megkezdődött a 2. kerítés építése a déli határon. A román kollégájával közösen tartott sajtótájékoztatón Szíjjártó Péter azzal indokolta a lépést, hogy bármelyik pillanatban megindulhat egy újabb, nagy menekültroham. Egy hat kilometer hosszú, kísérleti szakasz már készen van, kamerákkal, hő- és mozgásérzékelőkkel szerelték fel. Emberi jogi szervezetek ugyanakkor élesen elutasítják a magyar migrációs politikát, beleértve a határzárat és azt, hogy a menedékkérőket a jövőben konténertáborokba zárnák be, amíg ügyükben nem születik döntés. A Bizottságnak küldött levélben a Magyar Helsinki Bizottság és a Human Rights Watch arra hívta fel a figyelmet, hogy a készülő változások sértik az uniós jogot. A Human Rigths Watch helyettes európai igazgatója úgy fogalmazott, hogy az EU nem nézheti tétlenül, amint a magyar kormány gúnyt űz a menedékjogból.
Kelebia környékén, az oszlopok felállításával láttak hozzá az újabb határzár elkészítéséhez. A munkát ezúttal is rabok végzik, ők emelték novemberben a 10 kilométer hosszú kísérleti szakaszt is. Bakondi György úgy nyilatkozott, hogy a próba nagyszerűen sikerült, azon a részen senki sem jutott be illegálisan. Az új kerítésen, amellyel nem egészen két hónap alatt végeznek, 10-15 centiméterenként lesznek érzékelők, ezek azonnal riasztanak. A kormány azt reméli, hogy ily módon kevesebb katonára és rendőrre lesz szükség a térségben. Hivatalos adatok szerint jelenleg naponta még több tucat határsértőt fognak el.
A Szent Egidio katolikus közösség megdöbbenéssel értesült arról, hogy Magyarország szigorítani akarja a menedéktörvényeket. A világi szervezet úgy értékeli, hogy a folyamatban lévő jogszabály-módosítás ellentétes az emberi jogokkal. A közbiztonságra hivatkozva ugyanis nem lehet hatályon kívül helyezni a jogállami normákat. A közösség arra szólította fel a képviselőket, hogy a jövő héten ne szavazzák meg a javaslatot és szavatoljanak emberhez méltó bánásmódot a menedékkérőknek. Az állásfoglalás kifogásolja azt is, hogy be akarják zárni azokat is, akik már beadták a kérelmüket, de semmi rosszat sem követtek el. Továbbá hogy megszüntetik a különleges védelmet a gyerekkorú menekültek számára, és hogy bizonyos esetekben egyáltalán nem lehet fellebbezni a hatóságok döntése ellen.
(Kép: Economist)