Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje, 2017. március 2.
Trump győzelme után felbátorodtak a Soros-ellenes erők Kelet-Európában. A Washingtonból érkező kedvező jelek láttán a populisták a térségben mindenütt lecsapnak a nem kormányzati szervezetekre, amelyek a nyílt társadalmat szorgalmazzák, segítik a menekülteket és nem ritkán a fennálló hatalom körmére néznek. Magyarországon már lázas szintet ért el a kampány, különösen a Soros György által támogatott NGO-k ellen. Azzal vádolják őket, hogy muzulmán migránsokkal igyekeznek elárasztani Európát, és hogy a baloldali globalizmus multikulti gezemicéjévé akarják átalakítani a keresztény nemzeteket. Németh Szilárd kijelentette, hogy ezeket a csoportokat minden lehetséges eszközzel vissza kell szorítani.
Trump gesztusaiban hatalmas lehetőséget látnak az olyan populista vezetők, mint Orbán Viktor, aki az illiberális demokrácia felé kormányozza országát.
- Martin József Péter, a Transparency International vezetője úgy érzékelteti, hogy megváltozott a geopolitikai helyzet, amit ezek az államférfiak történelmi pillanatként élnek meg. Magyarországon és másutt már nem egyszerűen politikai beszédekről van szó, a törvényalkotást terelik megfelelő irányba.
- Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke egyetért azzal, hogy számukra kedvező a légkör, de szerinte nem ez van a civilekkel szembeni fellépés mögött. Mint mondta, azért akkora most a felzúdulás, mert egyszerűen átláthatóbbá akarják tenni ezeknek a szervezeteknek a működését. A lap itt közbeveti, hogy valójában a saját nyelvezetüket fordítják az NGO-k ellen. Ám az érintettek maguk inkább zaklatást és megfélemlítést látnak a kísérletekben.
- Kapronczay Stefánia a TASZ-tól úgy fogalmaz, hogy a hatalom próbálgatja, meddig mehet el. De az új korlátozások dermesztő hatást váltanak ki. Egy-két kisebb csoport máris feladja, az emberek egyre kevésbé hajlandóak együttműködni a polgári szerveződésekkel.
- Chris Stone, a Nyílt Társadalom Alapítványok elnöke úgy jellemezte a hivatalos akciókat, hogy itt olyan kormányzati tényezők lépnek fel, akik nem tanúsítanak türelmet a demokrácia intézményei iránt.
- Majtényi László ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy ez még csak a kezdet. Amint megbélyegzik ezeket a csoportokat, mármint hogy külföldi támogatást kapnak, onnantól kezdve könnyebb lesz eljárni velük szemben. És mindig ott az eshetőség, hogy az öntudatra ébredt tekintélyelvű hatalmak egyszerűen kihajítsák azokat a szervezeteket, amelyekről úgy gondolják, hogy megsértették a törvényeket.
- Goran Buldioski, az Európai Nyílt Társadalom Kezdeményezés igazgatója úgy véli, hogy Magyarországon és Lengyelországban kell megvédeni a demokratikus értékeket, nem nyugaton. A demokrácia nem egyenlő a választással, nem csupán négy évenként mutatkozik meg.
A kommentár szerint az ötpontos Juncker-terv leginkább türelmetlen felhívásként hangzott, hogy
a tagországok végre szedjék össze a bátorságukat és hozzák meg a stratégiai döntést az unió megújítására.
Merthogy az EU széteső szervezetnek tűnik, pedig az emberek egyre inkább bíznak benne, amint azt a legutóbbi közvélemény kutatás is tanúsítja. Az elemzés azt gyanítja az elnök javaslatai mögött, hogy Junckernek tele a hócipője, amiért mindig Brüsszelt okolják, ha valami félremegy az unióban. Így most vitát igyekszik gerjeszteni az egész összefogás értelméről. Érezhetően azt szeretné, ha Brüsszel csupán egynémely feladat elvégzésére kapna felhatalmazást és a tagállamok nem rángatnák kényük-kedvük szerint. Ez esetben nem lehetne azzal vádolni, hogy túllép a hatáskörén.
De nem valószínű, hogy törekvése felül tud kerekedni, így marad az, amit Merkel, Hollande és több más nyugati politikus akar: a többsebességes Európa.
Csak éppen azzal meg az a baj, hogy az új tagállamok a keleti bővítés visszacsinálásának szándékát látja benne. Magyarország és Lengyelország pedig, amelyet a földrészen egyedülálló módon illiberális, populista erők irányítanak, különösen úgy érzi, hogy az ő bőrükre meg a kísérlet. További gond, hogy a többsebességes változat esetén az öreg kontinens csak kevésbé tud hatékony ellensúly lenni a protekcionista Amerikával szemben. A helyzet nem könnyű, de a tagok ezúttal nem bújhatnak el, be kell állniuk Juncker mögé.
Az újság Magyarország példáján mutatja be, hogy a nacionalista vezetés nem okvetlenül teszi tönkre a gazdaságot. Mert az ugyan biztos, hogy a külföldi beruházások elmaradása, a szabad kereskedelem és a bevándorlás elutasítása hosszú távon a növekedés ellen hat, csak éppen rövid távon egy sor intézkedés éppenséggel a fejlődést serkenti.
A Fidesz, az illiberális Orbán Viktorral az élen pl. időről időre összecsap az unióval a jegybank és a bíróságok függetlensége ügyében. Ám a növekedési ütem 2010 óta valamivel az EU-átlag fölött van.
A munkanélküliség mutatója csak két tagállamban jobb. A jó eredmények részben annak köszönhetőek, hogy az ország nem vezette be az eurót. Elkerülte a megszorításokat, és a nagyvonalú uniós támogatások köszönhetően megugorhatott a költségvetés szerkezeti hiánya. Orbán megadóztatta a bankokat és a nagy kereskedelmi cégeket, lenyomta a rezsidíjat, de egyébként nemigen avatkozott bele a magángazdaságba. Ellenfelei azzal vádolják, hogy aláássa a demokráciát, ám ami rossz a demokráciának, az nem automatikusan nyomja le a bővülést. A nagy kérdés persze az, hogy a nacionalista, globalizáció-ellenes politika hosszú idő átlagában képes-e fenntartani a jólétet.
A portál úgy értékeli, hogy Orbán Viktortól ugyan gyakran folyamodik etnonacionalista és bevándorlás-ellenes retorikához, ám az még tőle is igencsak szélsőséges volt, amit kedden a Kereskedelmi és Iparkamarában mondott, hogy ti. az etnikai egyszínűségen múlnak a gazdasági sikerek, és hogy gondokat okoz a túlzott keveredés. Pedig a kormányfő egykor a liberalizmus vezető hangja volt az egykori szovjet övezetben. Mára azonban gyakran szembemegy az unió politikájával, pl. a menedékkérők ügyében.
Ugyanakkor szorosabb kapcsolatokat akar Magyarország és Oroszország között. Azon van, hogy találkozhasson Trumppal. Mindketten a fennálló elit elleni érzelmekre játszanak, úgy állítják be, hogy populista lázadás zajlik a meglévő intézmények ellen. A magyar kormányfő azt is hangoztatni szokta, hogy hanyatlanak a nemzetközi szervezetek, és hogy a nacionalista erők végre visszaadják a hatalmat a „népnek”. Úgy látja, hogy jelenleg már sok olyat is ki lehet mondani, amit korábban nem volt ildomos, lásd az etnikai homogenitás szükségességét.
A Nemzeti Banknál történt hatalmi átrendeződés miatt leváltották a Budapesti Tőzsde elnökét, aki azonban ezután is az MNB alelnöke marad.
A tudósítás megjegyzi, hogy Európában példátlan a gyakorlat, mármint hogy a jegybank ellenőrzi az értékpapírpiacot.
Ugyanakkor Peter Attard-Montalto, aki a földrész keleti felével foglalkozik a londoni Nomuránál, nem gondolja, hogy a jövőben ne Nagy Márton vezérelné az unortodox monetáris politikát, amely egyszerre célozza meg a növekedést és a gyenge forintot. A cikk ugyanakkor kitér arra, hogy az eddigi börzeelnök a minap kivált a tanácsadói testületből a bank egyik oktatási alapítványánál, amelyet a nagy hatalmú Matolcsy György hozott létre. Amúgy a tőzsde tavaly hasított, viszont kibocsátóként nem tudott jelentős új cégeket magához vonzani, bármennyire is szerette volna ezt a kormány.
Lázadozik Közép-Európa, mert úgy érzi, hogy gyengébb minőségű élelmiszereket kap a nagy nemzetközi konszernektől. Viszont nem szeretné, ha diszkriminálnák és Európa szemetes vödre lenne.
A négy ország csütörtökön csúcstalálkozót tart emiatt Varsóban, mert azt szeretné, ha lépne az unió. Az érintett gyártók mindenesetre cáfolnak. Egyesek tagadják, hogy bármiféle különbség volna a különböző piacokon kapható termékek között. Viszont részben elismerik, hogy az összetétel a helyi ízléstől függően változhat. A harmadik tényezőt maguk a szóban forgó országok nem veszik jó néven, hogy ti. náluk az átlagbérek még mindig nagyjából ezer euróval elmaradnak a nyugati szinttől. Így nem lehet csodálkozni azon, ha a szállítók olcsóbb és kevésbé minőségi portékát küldenek nekik. A magyaroknál és a cseheknél a hasonló árukosár 25-30%-kal kevesebbe kerül, mint a németeknél.
Ugyanakkor a jelenlegi előírások megengedik, hogy ugyanaz a termék eltérő összetételben készüljön, ha a pontos tartalmat feltüntetik a csomagoláson. Vagyis Brüsszel e pillanatban nem sokat tud tenni. De a dolgot egyébként is rá kellene bízni a piacra: ha a keletiek egyre inkább a jobb fajta árukat keresik, akkor attól a gyárak nem fognak elzárkózni.
A helybéliek közül sokan még ma is úgy érzik, hogy az állam magukra hagyta őket a jó hat évvel ezelőtti vörösiszap-katasztrófa után.
A riportban megszólal egy devecseri házaspár, amelynek tagjai – az akkor 11 éves kislányukkal együtt másodfokú marási sérüléseket szenvedtek testük több mint 50%-án. Arról beszéltek, hogy mindent elvesztettek. A házat, az egészségüket, a vállalkozásukat. Ráadásul az otthonukat kifosztották és a tettesek nem kerülhettek ki, csakis a mentőegységekből, hiszen más nem léphetett be a maró anyaggal elöntött területre. Az eltűnt értékek olyan 7 millió forintot tettek ki. Viszont kaptak egy egyszerű házat és megítéltek nekik csaknem 4 millió forint fájdalomdíjat. Ám igencsak eladósodtak, amikor hónapokig nem tudtak dolgozni. És a legtöbben azt mondják, a kártérítés nem áll arányban a veszteségekkel. 2-300 emberről, és hozzávetőleg félmilliárd forintnyi igényről van szó.
FAZ
Románia nem tud szabadulni az összeesküvés-elméletek hálójából, mostanában egykori szekus vezetők könyvekben fejtik ki idevágó nézeteiket. Aurel Rogojan, a titkosszolgálat egykori stábfőnöke pl. már korábban kötetben foglalta össze, hogy Magyarország szerinte milyen kémtevékenységet folytat román földön. Legújabb munkája pedig azt taglalja, hogy az ország évtizedek óta nemzetközi összeesküvés áldozata. Azt sugallja pl. hogy Ponta egykori kormányfő magyar szélsőjobbosok korrupt barátja, illetve hogy Magyarország már régen kiterjesztette csápjait az országra. Egészen odáig, hogy a Secu irattárát feldolgozó nemzeti tanácsba is beférkőzött. Bizonyítékokkal azonban nem szolgál. A könyvben a titkosszolgálat egykori főnöke, Iulian Vlad tagadja, hogy bármi köze lett volna a 89-es temesvári mészárláshoz. Mi több, nem volt hajlandó végrehajtani Ceasusescu parancsát, hogy lövessen az emberekre. Ügynökeinek megtiltotta, hogy tüzet nyissanak, és nem is azok ölték halomra a tömeget.