Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje, 2017. március 3. Hangos lapszemle itt.
Áramot vezetnek majd az épülő 2. kerítésbe a déli határ mentén,
igaz, jól értesült körök szerint nem 230-at, hanem kisebb feszültséget, hogy ily módon is elriasszák a nem kívánatos migránsokat. A rémületes műszaki berendezés, amelyet kamerákkal, mozgás- és hőérzékelőkkel szerelnek fel, egyben angolul, arabul és fársziul fogja figyelmeztetni az érkezőket, hogy bűncselekménynek számít, ha megrongálják a határzárat vagy jogellenesen áthatolnak azon. Meg hogy jobb, ha menedéket kérnek a tranzitövezetekben. Ott, ahová jelenleg naponta mindössze 10 embert engednek be. Jogvédők úgy látják, hogy ezek a létesítmények egyáltalán nem felelnek meg céljuknak és jogsértő ilyen szűk keresztmetszetet létrehozni. A jelentés hozzáteszi, hogy már az első kerítés, illetve a törvény megszigorítása is jócskán visszavetette az érkezők számát, ám Magyarország biztosra kíván menni. A munkával májusra készen akarnak lenni, az újabb határzárat is rabok állítják fel. Délen a határvédelem költségei már közelítenek az 1 milliárd euró, azaz a 300 milliárd forint felé.
A neves politikai elemző, Timothy Garton Ash azt írja a Törökországban zajló sajtóellenes kampány láttán, hogy sok helyütt veszélybe került a szólásszabadság, ezért itt az idő, hogy megmutatkozzon a civil szolidaritás. Mint saját, helyszíni tapasztalatai alapján rámutat, a törökök a sötétség felé tartanak. Akikkel Isztanbulban beszélt, azok azt mondták, hogy Erdogan a putyini, illetve az orbáni rendszert vezette be, a kettő között az a különbség, hogy Magyarországon választásokkal törvényesítik az alapvetően tekintélyelvű kormányzást. A módszerek jól ismertek: oligarchák és üzleti birodalmak útján ellenőrzés alá kell vonni a médiát.
Olyan rugalmas jogrendszert kell kialakítani, amelynek alapján üldözni lehet szinte bárkit.
Jól jön, ha gyávák a bírák. Minden lehetséges csatornán nyomatni kell a populista, nacionalista propagandát. Ugyanakkor a független sajtót, illetve a civil szervezeteket azzal kell vádolni, hogy azok külföldi erők fizetett ügynökei, tehát 5. hadoszlopot alkotnak.
Ash azt javasolja, miután a leginkább fontos államok nem képesek, illetve nem akarják befolyásolni Ankarát, hogy megint azt kell csinálni, mint amikor a szovjet ellenzékieknek segített a világ. Vagyis a nyugati egyetemeknek, kutató intézeteknek, színházaknak fel kell lépniük a török tudósok és társintézmények érdekében. Az emberi jogi szervezeteknek verniük kell a dobot az elnyomott emberek, illetve csoportok ügyében. A nemzetközi sajtónak egyfolytában napirenden kell tartania a török helyzetet. Sok kis lépéssel kell reagálni, mert Erdogan szorít a csavarokon.
A lap elemző részlege nem sok jót jósol Európa és az Egyesült Államok kapcsolatainak az elkövetkező időszakra. Az Intelligence Unit úgy értékeli, hogy a viszony a legjobb esetben is ellentmondásos lesz, de felmerülhetnek akár kibékíthetetlen ellentétek is. Különösen sok feszültséget vetít előre a kereskedelem és a beruházási politika, illetve az, hogy az USA a jövőben várhatóan kevésbé támogatja a Nato-t, valamint az EU-t. Emiatt előreláthatólag csökken Washington hitelessége Európában, mivel kiszámíthatatlan, kevésbé megbízható partnernek tekintik. De az együttműködés kapcsán vitára kell számítani az amerikai kormányzaton belül is, pl. az elnök és a sokkal mérsékeltebb külügyminiszter között.
Az új amerikai külpolitika, ideértve az orosz kapcsolat erősítését, biztonsági kockázatot jelent az öreg kontinens számára, különösen annak keleti felén.
A magyarok és a lengyelek üdvözölték Trump győzelmét, mert az elnök ideológiája folytán az unió a jövőben kevésbé számíthat Washington támogatására, amikor nyomást kell gyakorolni a két országra az uniós elvek betartatása érdekében. Ám Amerika Moszkva-barátsága súlyos veszély a lengyelek és a balti köztársaságok számára, miközben a Nato erősíti katonai jelenlétét a térségben. Egyelőre úgy tűnik, hogy egyelőre az Egyesült Államok sem lép vissza a régióra vonatkozó ígéreteitől. Az értékelés elképzelhetőnek tartja, hogy Trump enyhít az oroszellenes szankciókon, ami nehéz helyzetbe hozza az EU-t. Mindent egybevéve igencsak kemény időszak következik az euro-atlanti kapcsolatokban.
1. A hírügynökség megtudta, hogy a kormány a tervek szerint a jövő héten nyújtja be a javaslatot a civil szervezetek működéséről, ami fokozza az aggályokat, hogy lecsap a neki ellentmondó csoportokra. Miután pl. Németh Szilárd arról beszélt, hogy ki kell söprűzni az országból bizonyos, külföldről támogatott NGO-kat, ez felerősítette a félelmeket, hogy akkor rendőri erőkkel megint előveszik ezeket a nem kormányzati szervezeteket, ahogyan az az Ökotárssal is történt. A Társaság a Szabadságjogokért szerint az igazságügyi miniszter azt közölte, hogy
a tervezet nem túlzottan korlátozó, illetve hogy az ilyen NGO-k már közzé tették a legtöbb adatot, amire a hatalom igényt tart tevékenységükkel kapcsolatban.
Egészen pontosan azt kívánja rögzíteni, hogy mennyi pénzt kapnak idegen forrásból. Kapronczay Stefánia, a TASZ elnöke emlékeztetett arra, hogy ők minden évben kihozzák, honnan érkezik anyagi segítség, és hogy azt mire költik. Meg hogy mennyi a vezetők fizetése. Bírálók azonban attól félnek, hogy az indítvány átveszi az orosz megszorításokat, bár ezt hivatalos körök cáfolták.
2. Egy brüsszeli diplomata azt mondta, hogy egy ponton brutális nyíltsággal a magyarok és a lengyelek értésére kell adni:
jön a büntetés, ha továbbra is elutasítják a menekültek befogadását.
A hírügynökség szerint az év közepe táján következhet be, mert akkorra Berlin és Brüsszel is végleges egyezséget akar, és ebben támogatja őket a két frontállam: Görögország és Olaszország, illetve Svédország, amely a németeken kívül ugyancsak sok embernek ad menedéket. Egyébként idáig csupán nem egészen 14 ezer embert telepítettek át görög és olasz földről a tervezett 160 ezerből, pedig a határidő szeptemberben lejár. Közben az Amnesty International bírálta a Bizottság tervét, hogy a tagok az eddiginél jóval több olyan migránst vegyenek őrizetbe, akinek elutasították a kérelmet, nehogy azok a tényleges kiutasításig kereket tudjanak oldani. Az EU úgy számol, hogy egymilliós tömegről van szó, de közülük csak egyharmad esetében folynak az előkészületek a kitoloncolásra. Az illetékes biztos azt is hangsúlyozta, hogy az érintetteket nem olyan körülmények között kell tartani, mintha koncentrációs táborban lennének. Avramopulosz ugyanakkor azt közölte, hogy ezekbe a létesítményekbe kiskorúakat is be lehetne zárni, ezt az Amnesty International sokkolónak értékelte.
A helyszíni tudósítás úgy mutatja be Ásotthalmot, hogy ott
betiltották a meleg propagandát,
mert a település menedéket akar nyújtani a szélsőjobbos nyugatiaknak, akiknek elegük van a multikultiból. Olyannyira, hogy a rendőrség a nemrégiben hozott helyi rendelet alapján már be is idézett egy fiatal nőt, amiért az nemrégiben több tucat társával együtt tüntetésen tiltakozott a faluban az emberi jogok megsértése ellen. A hatóságok a helyszínen készült felvételek alapján azt akarták, hogy nevezze meg a társait. A szélsőséges polgármester, Toroczkai László által elfogadtatott előírást az Alkotmánybíróság várhatóan elutasítja, mert hogy az alaptörvényellenes, de ettől novemberben már életbe lépett. A kormányfői hivatal azt közölte a lappal, hogy a helyi elöljáróságok ugyan hozhatnak saját határozatokat, de változatlanul érvényesek az LGBT-közösség védelmében hozott jogszabályok. Az Alkotmánybíróságnak május végéig kell döntést hoznia az ásotthalmi ügyben.
A Közép-Európai Egyetem egyik professzora arra figyelmeztet, hogy Közép-Európa nem egyenlő a visegrádi csoporttal, és ugyan Ausztria történelmi okokból helyesen cselekszik, amikor a térség felé tapogatózik, csak éppen téves a politikai indíték. Anton Pelinka, aki Thomas Köhlerrel együtt írt vendégkommentárt, rámutat, hogy a menekültválság tanúsága szerint a régió érintett államaiból éppen a tolerancia és szolidaritás hiányzik, noha arra saját maguk számára igényt tartottak az uniós belépéskor. A már nem létező Vasfüggöny árnyékában errefelé egyre inkább gyökeret vertek a nacionalista mozgalmak, amelyek először burkoltan, majd mind nyíltabban ellentmondtak az európai szellemnek. Visegrád a régi-új bezárkózás szinonímája lett, a Nyugattal szemben, a földrész kellős közepén.
Amit az egykori ellenzékiek, mint Havel vagy Mazowiecki kigondoltak, azt most szépen elnyomják az olyan populisták, mint Orbán, Kaczynski, Zeman és Fico, és ily módon
félelmeket szolgálnak ki.
Nem meglepő, hogy a nemzeti mondandó továbbra is az áldozatszerepre épít, legyen szó Mohácsról, vagy Trianonról. Vagyis hogy rögzüljön: itt bizony teljesen igazságtalan diktátumról van szó. Ebből következik azután az áldozati szerepkör a magyarok, lengyelek és a többiek számára. Ausztria az elmúlt évtizedekben elmulasztotta, hogy kiépítse az együttműködés infrastruktúráját Közép-Európával. Nem alakított ki stratégiai szövetségeket, de nem kétséges, hogy a jövőben a térség felé kell fordulnia. Éspedig az „Egység a sokszínűségben“ európai elve alapján.