Megalázó pofont kaptak a térség vezető hatalmának szerepkörét megcélzó lengyelek, amikor a visegrádi csoport másik három tagja a varsói kérés ellenére sem volt hajlandó megakadályozni Tusk újraválasztását. A Szydlo-kormány teljesen elszigetelődött Brüsszelben és a kellemetlen vereség megmutatta, hogy a lengyel konzervatívok képtelenek egyesíteni Budapestet, Prágát és Pozsonyt, és így nagyobb súlyt szerezni a térségnek az unióban.
Különösen fájdalmas volt, hogy Orbán Viktor cserbenhagyta a PiS-t,
hiszen ő védi a pártot azokkal az EU-vádakkal szemben, miszerint aláássa a jogállamot. De a négyeken belül jó pár törésvonal húzódik. Pl. hogy milyen viszonyt alakítsanak ki Oroszországgal, illetve Németországgal, mi az álláspontjuk az euróról, és hogy mi a vallás szerepe a társadalomban. Azon kívül a másik 3 állam bízik abban, hogy Tusk képes előre vinni Európában a térség ügyét. Továbbá zokon vették, hogy a lengyelek most megkontrázták a brüsszeli zárónyilatkozatot.
Az összefoglaló megjegyzi, hogy uniós tisztségviselők és diplomaták nemcsak Kaczynskit, hanem
Orbánt is tekintélyelvűnek tartják, ám úgy gondolják, hogy ő ravaszabb, és vele előbb-utóbb lehet kompromisszumot kötni.
Az összefoglaló megjegyzi, hogy uniós tisztségviselők és diplomaták nemcsak Kaczynskit, hanem Orbánt is tekintélyelvűnek tartják, ám úgy gondolják, hogy ő ravaszabb, és vele előbb-utóbb lehet kompromisszumot kötni. A lengyel politikus ezzel szemben merev ideológus a szemükben. Egy lengyel szakértő azt mondja, hogy a Tuskról lezajlott szavazásnak szörnyű következményei lesznek, mert Varsó nem egyszerűen csupán nevetségessé tette magát, de azt is bizonyította, hogy fogalma sincs diplomáciáról és az uniós játékszabályokról. Meg hogy miként kell összekovácsolni egy szövetséget. politikus ezzel szemben merev ideológus a szemükben. Egy lengyel szakértő azt mondja, hogy a Tuskról lezajlott szavazásnak szörnyű következményei lesznek, mert Varsó nem egyszerűen csupán nevetségessé tette magát, de azt is bizonyította, hogy fogalma sincs diplomáciáról és az uniós játékszabályokról. Meg hogy miként kell összekovácsolni egy szövetséget
A hírügynökség szerint nehéz lesz sikerre vinni a többsebességes Európát. A Tusk körüli vita feltárta, hogy a lengyelek nem tudnak vétózni, illetve hogy az EU-nak nincsenek gátlásai, ha egy tagállamban az ellenzéket kell támogatni és nem a kormányt.
Ez erős jelzés Magyarország számára is, amely szintén az illiberális ellentáborhoz tartozik az unióban. Tehát hogy ha nagyon köti az ebet a karóhoz, a végén a szervezet félreteszi a konzenzusra épülő döntéshozatalt és többségi alapon határoz.
Olyan, mintha máris elérkezett volna a többsebességes rendszer, amely egyébként nagy valószínűséggel a költségvetési unió felé haladó euróövezeti országok magjából áll majd. Az elképzelés megkongatja a vészharangokat azoknál az államoknál, amelyek nem használják az eurót, viszont többet kapnak a közös alapokból, mint amennyit oda befizetnek. Ugyanis alighanem búcsút inthetnének a mostani támogatás jó részének.
Csak éppen kérdéses, az élenjáró csoport mennyire képes előbbre jutni a maga dolgában. Hiszen nem biztos, hogy a spanyolok, olaszok, hollandok és belgák annyira együtt akarnak menetelni a németekkel és a franciákkal, ugyanis az előbbi négy országban erősen töredezettek a pártviszonyok. Az egyeztetések zajlanak, még közmegegyezés is lehetséges, de az is belefér, hogy a kelet-európaiak és az északiak előkapnak valamilyen szükségtervet. Viszont az is biztos, hogy akármennyire is zűrzavaros a többsebesség gondolata, minden más alternatíva rosszabb lehet nála.
Ez a hét nagy kudarc volt Európa számára, mert az unió a középszerű Tusk újraválasztásáért lejáratta Varsót, ami nem biztos, hogy megéri, mert a lengyelek még keserű bosszút állnak a vereségért. A lap úgy értékeli, hogy a 60. évforduló előtt a közösség mélyen megosztott. És a Tusk-féle incidens további súlyos következményekkel jár majd, szó sincs epizódról. Hogy Szydlo vesztesként távozott a csúcsértekezletről, az újabb teret nyit Lengyelországban az EU-ellenes érzelmeknek. Márpedig Kaczynskinak megvannak az eszközei, hogy nyomás alá helyezze Európát. A közös védelem megszervezéséhez, vagy a britek távozásához egységes döntések kellenek és itt jöhet el a lengyel erős ember ideje. Azon kívül
a közép- és kelet-európaiak másodrangú tagoknak érzik magukat, de újabban öntudatosabbak lettek.
Szembeszállnak a régi tagállamokkal, lásd a migrációt. Viszont félnek, hogy a többsebességes Európában magukra hagyják őket. Juncker ugyan azt mondta, hogy szó sincs újabb Vasfüggönyről, ám ez a csúcs több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt.
Nem jól áll az EU szénája. Így összegzi a kétnapos csúcs eredményeit az újság. Merthogy odalett a kompromisszumkészség. Nem csupán azért, mert 28 tag van. A konkrét esetben
a lengyelek mocskos üzletet akartak: ha az uniónak a jogállam miatt nem tetszik az Alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálása, akkor adjon érte valamit.
Erre a másik oldal sem valami finoman reagált, hiszen az osztrák kancellár sürgette, hogy vonják meg a közösségi pénzek egy részét Varsótól. Vannak országok, amelyeknél az európai gondolat a a 2. világháború tapasztalatai alapján a békevágyra épül. A másik oldalon találhatóak a keleti tagok, amelyek 1989 miatt szabadságot és nemzeti szuverenitást akarnak. Csakhogy ez megbénítja az uniót.
A kommentár úgy értékeli, hogy hiába léptek fel a 27-ek egységesen Lengyelország ellen, az EU meggyengült a csúcson. Mert itt egyáltalán nem csupán a lengyelekről van szó: az unióval szemben igen súlyos ellenérzéseket tapasztalni a magyaroknál, azon kívül a franciáknál, olaszoknál, hollandoknál, de még a németeknél is. Sokan képtelenek megbirkózni a változások sebességével és nem érzik, hogy Brüsszel megvédené, illetve segítené őket. Sokkal inkább hajtja az átalakulást. A bizonytalanság miatt nem kevés európai a nemzetállam vélt biztonságát választja. Ebből merítik erejüket az Európa-ellenes populisták.
A nemzetet ellensúlynak tekintik az EU-val szemben, amelyet meg akarnak semmisíteni.
A nagy kérdés ezek után az, hogy az unió képes lesz-e ellenőrzés alatt tartani a változás sebességét. Ha igen, akkor lehet, hogy még a nemzeti-konzervatív Kaczynski választóit is meg tudja győzni.
Az osztrák kancellár megerősítette, hogy a brüsszeli csúcs előtt tartott egyeztetésen nem jutottak előbbre Orbán Viktorral az Ausztria által tervezett munkaerőpiaci változtatás ügyében. Arról van szó, hogy az osztrák kormány a járulékok egy részének visszatérítésével szeretné elérni, hogy a cégek ne az újonnan érkezett és olcsóbb kelet-európaiakat szerződtesssék, hanem azokat, akik már regisztráltatták magukat állástalanként, értelemszerűen elsősorban a hazai munkaerőt. Magyarországgal azonban folytatják az egyeztetést. A brüsszeli megbeszélést Bécs kezdeményezte, mivel nem látja értelmét, hogy kölcsönös vádaskodásba kezdjenek egy szomszédos állammal. Kern azonban
figyelmeztetett, hogy elfogadhatatlan volna és lefelé tartó spirált indítana be, ha Magyarország következményekkel fenyegetné meg az osztrák vállalatokat.
Az újság a Magyarországon működő osztrák bankok elleni leplezetlen fenyegetésként értelmezte, hogy Orbán Viktor Brüsszelben kijelentette: ha rosszabbodnak a feltételek Ausztriában a magyarok számára, akkor az osztrákoknak arra kell felkészülniük, hogy nekik meg Magyarországon lesz rosszabb. Mert
ha Ausztria korlátozza a munkaerő szabad mozgását, akkor Magyarország a tőke lehetőségeit fogja vissza.
A kormányfő hozzátette, szerinte egyáltalán nem fér össze az európai joggal, hogy a Kern-kabinet előnyben akarja részesíteni az osztrák munkavállalókat. Az unió alapelve az, hogy ugyanazért a munkáért ugyanaz a bér jár az adott helyen. Ugyanakkor Ausztria Paksról szólva megismételte, hogy elutasítja az állami támogatást, ezért fenntartja, hogy jogi lépéseket tegyen a bővítés ellen. Bécs kifogásolja azt is, hogy Magyarország adókedvezményekkel próbálja magához csalogatni a külföldi cégeket, ugyanakkor elutasítja a menekültek befogadását. Kern szerint aki nem szolidáris, attól meg kell tagadni az uniós támogatások egy részét. Szóval Brüsszelben a két politikus csak abban értett egyet, hogy nem ért egyet.
Magyarország nem sok barátot szerzett a nemzetközi élelmiszerláncok között.
Először jött a különadó, majd az Orbán-kormány a szakhatósági felügyeletért akart a forgalomtól függően nagy pénzeket beszedni. Volt olyan terv is, hogy becsukhat az a cég, amely tartósan veszteséges. Most meg azzal próbálkozik a hatalom, hogy megint jobban megvágja a külföldi kézben lévő bolthálózatokat, mint a magyar konkurenciát. Átszámítva 64 millió eurót kellene pl. a parkolók utánfizetniük, ugyanakkor korlátoznák a reklámkiadásokat. Továbbá az eddiginél több alkalmazottat kellene felvenniük.
Hangos sajtószemle: https://soundcloud.com/user-51236798/hangfajl70311