Erre abból lehet következtetni, hogy újabb elnökké választása előtti kortesbeszédében egyetlen szó erejéig nem tért ki a magyar belpolitikára, illetve általában a magyarországi állapotokra sem.
A jövő nemzedékek iránti érzékenységét nem érintette meg az oktatás és az egészségügy forráshiánya, a kormánypropaganda uszító propagandakampánya, a független intézmények hiánya, az irányított közbeszerzésekkel lenyúlt közpénzek, a tekintélyelvű, illiberális állam, az autokrácia kiépítése.
Magyarországon minden a legnagyobb rendben van.
Egyetlen bíráló megjegyzés el nem hagyta a száját.
Az illúzió is lett volna várni, hogy majd mindenben egyetért az ellenzékkel, és – mint Majtényi László ígérte, illetve sürgette – az elnöki posztról fogja kritizálni az Orbán-rezsimet.
Hogyan is tehetné: államfőnek mindkétszer a Fidesz-KDNP választotta meg. 2012-ben kétharmaddal, az első fordulóban, ellenjelölt nélkül. 2017-ben a második körben, de gond nélkül.
Ilyenformán szinte forgalmilag is kizárt, hogy egy egypárti (formálisan kétpárti) jelölt majd szembeszáll az őt megválasztó hatalom akaratával, és a nemzetet egységét fogja képviselni.
Már csak azért sem, mert azok is csak nemzet (a választójogosultak) negyedét képviselik, akik megválasztották: 2014-ben a választók egyértelmű többsége a Fidesz ellen szavazott. Az már csak az Áder vezetésével kidolgozott választási szisztémának köszönhető, hogy ezek után ismét kétharmados parlamenti többséget tudtak szerezni.
De Áder már csak előélete miatt
sem tudja a nemzet egységét képviselni.
A politikai szocializációját a Fideszben szerezte. Nem zavarta a párton belüli belső ellenzék kinyírása 1993 körül, majd a parlamenti ellenzék jogainak csorbítása házelnökként ’98 után.
Köztársasági elnökké választását szinte kizárólag Kövér Lászlónak köszönheti, és azt el nem tudjuk képzelni, hogy valaki egyszerre tudja a nemzet egységét képviselni és Kövér ideáinak is megfelelni.
Amit Kósa Lajos mondott rá, ti. hogy
Áder János képes arra, hogy fontos alkotmányossági kérdésekben ne a Fidesz álláspontját érvényesítse, hanem azt, amit az Alkotmány és a demokrácia elvei előírnak.
az csak arra bizonyíték, hogy Kósa maga is úgy gondolja (azaz néhányan még a Fideszben is elismerik), hogy a Fidesz álláspontja, valamint az Alkotmány és a demokrácia elvei nem azonosak. Nagyon különböznek.
De arra semmi nem utal, hogy Áder valóban az alkotmány elveit érvényesítené.
- Első államfői ciklusában mindössze 3 fajsúlyos kérdésben emelt alkotmányos vétót.
- Miközben még a KDNP-s megszállás alatt lévő Alkotmánybíróság is 6 további törvényt talált alkotmányellenesnek, amit előzőleg Áder gond nélkül rendeben lévőnek talált.
Áder tehát nemcsak nem fejezi ki a nemzet egységét, de
nem is a jogállam és a demokrácia őre.
Nem is választotta volna meg a Fidesz, ha az volna. Áder belső ellenzéki nimbusza mindössze abból fakad, hogy a 2000-es években kétszer is jelentősen összekülönbözött Orbánnal amiatt, hogy ki a felelős az elbukott választásokért 2002-ben és 2006-ban.
Áder gyenge kampányfőnöki, majd frakcióvezetői teljesítménye, vagy Orbán vezéri ambíciói, ad hoc, inkoherens akcionizmusa vezetett a kudarcokhoz.
Áder a bukott választások után nem értette meg az idők szavát. Lemaradt 1-2 brosúrával, és még mindig azt hiszi, hogy a Fidesz az azonos szocializációjú, gondolkodású és érdekű emberek szövetsége, ahol Orbán a primus inter pares.
Miközben már rég szó sincs erről. Nem a fiúk kooperációja ez régen, hanem a Führerprinzip pártja, és ennek legszemléletesebb példája éppen Áder háttérbe szorítása volt bő 10 évvel ezelőtt.
De ezzel együtt nem a Fidesz-KDNP, sőt, még csak
nem is Orbán ellensége.
Legfeljebb annyit akar, hogy mások véleménye is közel azonos súllyal eshessen latba, mint az Orbáné. Persze nem az ellenzékiek, meg egyéb hazaárulók szava, hanem például a durván jobbos alkotmánybíróké. Hogy belül, de csak belül!, más is elmondhassa, ha valamivel nem ért egyet.
Mert kint Áder legfeljebb annyival tüntet, ha nem ért egyet valamivel, hogy nem támogatja vadul (mások simán megteszik jobb meggyőződésük ellenére), de ellenezni nem fogja. Mint például a tavalyi orbáni népszavazás előestéjén az állami tévében adott interjújában, ahol
- nem volt hajlandó nemzethalált megakadályozónak, a bevándorlást megállítónak, történelminek és sorsfordítónak nevezni a kamunépszavazást, meg elítélni és hazaárulónak nevezni az érvénytelen voksra buzdítókat.
- De nem is mondta azt, hogy a népszavazás értelmetlen, jogilag nonszensz, a kampány törvénytelen és uszító, a kormány és ellenzék nem azonos feltételekkel indult.
Úgy tett, mintha minden rendben lenne, és neki nem lenne semmi köze hozzá, mert nem lenne semmi dolga vele. De Orbánnak már ez is azt jelentette, hogy
nem volt eléggé lojális.
Ha másból, meg eddig nem is, ebből Áder is megérthette volna, hogy nincs középút. Orbán nem Kádár, nem elég neki, ha nincs valaki nyíltan ellene. Orbán Rákosihoz hasonlít inkább: mindenki ellene van, aki nincs nagyon egyértelműen és nagyon szervilisen mögötte.
Mivel Orbánnak most nincs kétharmada, hogy át tudja verni a prezidenciális köztársaságot, Ádernek még lesz újabb 5 éve, hogy játsza a nagyvonalú kívülállót, akit se Orbán, se az ellenzék nem tekint sajátjának.
De majd jókat lehet horgászni, meg utazni is ide-oda, miközben itt kopaszokkal akadályoznak meg népszavazást, darabonként darálják be a médiát, hazug uszítókampányokat folytatnak közpénzből.
De mim köze ehhez a köztársasági elnöknek? Magyarországon már csak így mennek a dolgok. Mint már említettük, szerinte Magyarországon minden legnagyobb rendben van.