Ha van lecke a holland választásokból, akkor az az, hogy szerencsés volt az európai politikai osztály. De búcsút inthet ennek a szerencsének, ha záros határidőn belül nem szolgál tartós gazdasági növekedéssel, és nem nyújt igazi biztonságot a terrorizmussal és a bizonytalan szomszédsággal szemben. Bizonyos, hogy a szavazópolgárok nem fognak örökre várni, mármint hogy cselekedjenek a hatalmon lévő politikusok.
New York Times/Washington Post/ABC News/AP
Az osztrák külügyminiszter is azt mondja, hogy vissza kell venni az unió hatásköréből. Kurz szerint kevesebb EU több lenne, azaz a szervezet túlélése érdekében a tagoknak csak néhány központi kérdésre kellene összpontosítaniuk, lásd a határok megerősítését vagy a közös védelmet és biztonságot, a többit pedig rá kellene bízniuk az egyes nemzeti kormányokra. Ausztria a jövő év második felében lesz soros elnök, és mint a politikus megjegyezte, azon méri majd a feladat végrehajtásának eredményességét, hogy mennyire sikerül előrelépni ezen a területen.
A jelentés megjegyzi, hogy napjainkban kettős változást tapasztalni Európában: a populisták már rájöttek, hogy árt a népszerűségüknek, ha nagyon ágálnak az unió ellen. A hagyományos pártok ugyanakkor bizonyos témákban átveszik a populista álláspontot, hogy ily módon gyengítsék a fennálló rend ellen küzdő erőket. Ezt tanúsítja a holland miniszterelnök stratégiája. Kurz egyébként kiemelte, hogy inkább azokat a teendőket kell kiválogatni, amelyek elérése érdekében a szkeptikusabb tagok is hajlanak az együttműködésre. Úgy látja, ilyen az az elképzelés, miszerint Európán kívüli központokban döntsenek azoknak a sorsáról, akik illegálisan jöttek Európába. Az osztrák diplomácia vezetője egyben védelmébe vette Magyarországot és a többi keleti tagállamot, amiért azok igencsak bírálják az EU-t. Úgy vélekedett, hogy nekik is pont annyi joguk van véleményt nyilvánítani, mint a többieknek.
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy egész Európaban érezhető volt a megkönnyebbülés a holland választás után, ám a gondok egyáltalán nem oszlottak el. Dehát a világsajtó eleve úgy könyvelte el, hogy az idén ez lesz az első erőpróba, ahol véleményt mondanak az euroszkepticizmusról a Brexit és az olasz népszavazás után. Ám látnivaló, hogy Rutte részben azért győzhetett, mert átvette Wilders programjából a legérzékenyebb pontokat, pl. a bevándorlók jobb beilleszkedése ügyében. És hát a lehetséges koalíciós pártokat leginkább az köti össze, hogy nem kivánnak társulni a szélsőjobbal. Szóval nem lesz könnyű közös platformot kialakítani.
Ami Európát illeti, nos, az egy pillanatra sem dőlhet hátra. Hollandiában jól áll a gazdaság, a lakosság türelmes. Ám ez egyáltalán nem áll Franciaországra, amely a stagnálással és a muzulmán közösségek erőszakos elégedetlenségével küszködik több városban is. Ha van lecke a holland választásokból, akkor az az, hogy szerencsés volt az európai politikai osztály. De búcsút inthet ennek a szerencsének, ha záros határidőn belül nem szolgál tartós gazdasági növekedéssel, és nem nyújt igazi biztonságot a terrorizmussal és a bizonytalan szomszédsággal szemben. Bizonyos, hogy a szavazópolgárok nem fognak örökre várni, mármint hogy cselekedjenek a hatalmon lévő politikusok.
Egy igen tekintélyes francia újságírónő úgy véli a holland választások után, hogy Európában eljött a megváltók alkonya. Joelle Stolz, aki éveken át dolgozott a Le Monde bécsi tudósítójaként és 5 éve könyvet írt Magyarországról a „Nacionalizmus bűvészinasa” címmel, úgy érzékeli, hogy a holland eredmény alapján sokan fellélegeztek, mármint hogy akkor Le Pen pár hét múlva nem jut be az Elysée Palotába. Az viszont cseppet sem jó a hír a demokrácia számára, hogy meggyengültek a nagy francia pártok. Olyannyira, hogy az anyagi visszaélések miatt szorult helyzetbe került konzervatív politikus, Fillon most már ugyanazt hangoztatja, mint Le Pen. Tehát hogy az ő ügyében majd a szavazók mondanak ítéletet. Mint ismeretes a Front National is azon van, hogy a demokráciát főleg a választójogra korlátozza. De szűkíteni igyekeznek az ellensúlyokat, a sajtó, az igazságszolgáltatás vagy a szakszervezetek befolyását olyan vezetők is, mint Putyin, Orbán, Trump vagy Erdogan. Ők mindannyian az illiberális demokráciát célozták meg. Ám úgy áll, hogy immár nem szabad letenni a sorsunkat egy vezér kezébe, noha állítólag a franciák 80 %-a az erős ember után vágyik. Ugyanakkor egy közelmúltban végzett felmérés tanúsága szerint a fiatal franciák 99 %-a korruptnak tartja a politikusokat. 62 % viszont kész lenne részt venni egy nagy lázadásban, ami robbanásveszélyes hangulatról tanúskodik. De a lényeg, hogy a demokrácia fáradságos dolog, aktívan kell küzdeni érte.
A kommentár semmi rosszat nem lát abban, ha Európában sűrűn ütköznek az érdekek, hiszen sok tekintetben különböző államokról van szó. A nagy baj az elemzés szerint akkor van, ha erőnek erejével kikényszerítik a közös álláspontot. Mert miért ne lehetne, hogy a svédek multikulturális államot hirdessenek, a lengyelek viszont ne kérjenek belőle. Vagy ugyanígy, a németeknek jogában áll, hogy annyi migránst fogadjanak be, amennyit csak akarnak, a magyarok ugyanakkor megtehetik, hogy a lehető legkevesebbet vegyék át. A sokszínűségből, az eltérő sajátosságokból eredt, hogy a földrész a 19-20. század fordulóján az irányadó kultúrát szolgáltatta a világnak. Másfelől viszont az erős nézetkülönbségek akadályozzák az igazi unió kialakulását. Ám ha kierőltetik az egységet, az fokozza a kedvet a kiválásra. Pl. a menekültválság kapcsán, mert ha azzal fenyegetőznek, hogy leállítják a támogatásokat, akkor az összefogás ára sokkal magasabb lesz, mint az ily módon elérni szándékozott haszon.
<