„Ezeket megint meg fogják választani, mert nincs, aki alternatívát mutatna velük szemben.” Ezt és ehhez hasonlókat mondanak azok, akik nem kedvelik Orbán Viktort és rendszerét, mert korrupt gazembereknek tartják őket. Olyanoknak, akik szétlopták az országot, lebontották a jogállamot, és ha tehetnék, sóval hintenék be a helyét.

Szeretjük magunkat azzal ámítani, hogy Orbán azért van még mindig a helyén, és azért maradhat ott az idők végzetéig, mert nincs senki a másik oldalon, aki alternatívát jelente ennek az országnak.

Ez azonban csak részben igaz. Lehet, hogy van ilyen ember. Sőt, biztosan van. Tehetséges, okos nemzet vagyunk, olyat, mint Orbán, vagy nála jobbat, nehogy már ne tudjunk kiállítani!

A valódi kérdés, hogy kell-e ennek a népnek egy Orbánnál okosabb, tehetségesebb, ám nála nagyságrendekkel tisztességesebb normális politikus. Kell-e Magyarországnak Bajnai Gordon, vagy, teszem azt, Bokros Lajos.

 

Lehet velem vitatkozni, de a válasz: nem.

Elméletileg persze kellene, mert ez vinné előre az országot, ettől lenne esély arra, hogy lesajnált, leharcolt hely helyett újból normális nemzet legyünk.

Erre most nincs igény.

Ennek a népnek jelenleg csak olyan ember lenne alternatíva, aki még Orbánnál is Orbánabb. Tehát, olyan, mint ő, csak hihetőbben hazudik, ügyesebben lop.

Sok embernek van nosztalgiája Kádár rendszere után, mert úgy emlékeznek –némelyek nem minden alap nélkül – hogy nekik akkor jobb volt. Volt biztonság, ha az ember nem ugrált, akkor előre is lehetett jutni. Igaz, nem nagy lépésekkel, sőt, volt, hogy sehogy, de, különösen a nyolcvanas években, már egészen emberarcú volt az a világ, amiben éltünk.

Nem azért van ez a nosztalgia, mintha bárki is örült volna, hogy csak háromévenként lehet nyugatra utazni. És akkor is csak kevés költőpénzzel. Hanem, mert az emberek elfogadták, hogy az állam gondoskodik róluk, és gondolkodik helyettük. Megmondta nekik, hogy mi a jó, és mi az, ami nem. És abból se lett baj, ha nekik erről adott esetben más volt a véleményük. Csak ne mondják túl hangosan, ne menjenek ki túl sokan a térre, jelszavakat kiabálni, öklöt rázni.

Bokros Lajoson is milyen jól rajta ragadt a csomagja, pedig, és erre ma már nagyon kevesen akarnak emlékezni, az államcsődtől mentette meg az országot. Ha Bajnai Gordon valami félreértés folytán újból aktivizálná magát, nem lenne sok esélye. Nem Orbán miatt nem lenne esélye – ő még sok Fidesz szavazó szemében is alkalmasabb Orbánnál. Hanem, mert nem elég hangos, nem elég harsány.

Mutatványos kell ide, olyan varázsló, aki azt is el tudja hitetni nézőivel, ami nincs, mert nem is lehet.

A feladvány megoldása úgyszólván lehetetlen: úgy kellene túlkiabálni Orbánt, hogy a hangerő mögött megmaradjanak a gondolatok, a szakmai elképzelések.

Úgy kellene populistának látszani, hogy közben nem vagyunk azok.

A Fidesz legyőzhető, de a „nép” nélkül sem Bajnai, sem Bokros, sem pedig más alkalmas jelölt nem tudja legyőzni. A választóknak nemcsak azt kell elhinniük, hogy Orbán legyőzhető, de azt is el kell dönteniük, hogy akarják-e legyőzni őt.