Vajon hova jártak bulizni a gazdagok az 1930-as évek Budapestjén, és milyen lányok szórakoztatták őket?
Bepillantottunk a tucatjával gyártott táncosnők világába, és boával pózoltunk Az ismeretlen görl – Huncutságok a pesti éjszakában című tárlaton.
Az 1930-as években a külföldi újságok Budapest éjszakai életét Londonhoz, Párizshoz és New Yorkhoz hasonlították. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum időszaki kiállítása e korszak névtelen művészeinek és neves vendégeinek állít emléket.
Az ambíciózus fiatal lányok visszatérő mondata manapság, hogy „a médiában szeretnék elhelyezkedni”. Így volt ez a két világháború között is.
Akkor tévé híján a főként alacsony sorból érkező lányok színpadi karriert szerettek volna befutni. Igazi sztárrá válni azonban akkor sem volt könnyű, így a legtöbb lány a varieté vagy mulató műsorokban kötött ki. Ők voltak a “görlök”, vagy ahogyan a pestiek becézték őket, a “görlicék”.
Hogyan lehetek görl?
- Légy fiatal (14-18 éves) és szép!
- Legyen legalább egy drága (vagy annak látszó) ruhád!
- Tűnj ki valahogy a többi fiatal, szép, és drágának látszó ruhás lány közül!
- Légy céltudatos!
- Légy mindenre elszánt! (Ebben segít a szegénység)
- Legyen egy ismerősöd! (szerezz protektort, lehetőleg újságírót)
Az interaktív tárlaton a múzeum két terme idézi fel Budapest hajdani luxusmulatóit: az Arizonát és a Moulin Rouge-t. A kiállításon megismerhettük a minden hájjal megkent vállalkozókat, akik ezeket a mulatókat üzemeltették, és megtudhattuk azt is, milyen szálak fűzték a kormányzó Horthy-családot a hírhedt pesti félvilághoz.
Hogy milyen hatalmas társadalmi különbség voltak a luxusmulatók tulajdonosai, vendégei és az őket szórakoztató görlök között, arra az alábbi számok mutatnak rá:
- Az Arizóna mulatót 400 ezer pengőért vette meg az akkori tulajdonosa.
- Az angol herceg egy este 400 pengőt hagyott ott a mulatóban.
- Egy görl 1 pengő fizetést kapott egy estére.
A táncparkett és színpad mellett a szeparé, és az öltözők is felépültek. A boákat, sétapálcák és egyéb kiegészítők révén pedig belebújhattunk nemcsak a vendégek, de a revüsztárok és a kartáncosok bőrébe is.
