Annyira nem jött be a Fidesznek és az Orbán-kormánynak a CEU elleni fellépés. Itt van például egy térkép, amelyik azt mutatja meg, hol álltak ki az egyetem mellett: 
(A beágyazott térkép nem igazán kompatibilis a blogmotorral, lelassította az oldalt, eredetiben, real time itt lehet megnézni.)
Nem is arról van szó, hogy Alaszkától Brazílián át Indonéziáig és Ausztráliáig, de még az az olyan – Orbánnak kedves – diktatúrákban is akadt, aki fontosnak tartotta, hogy jelezze a szolidaritását, mint Kína, Azerbajdzsán, Törökország vagy Oroszország.
Az egyetemi szféra, a tudományos világ mindenhol a világon szolidáris a CEU-val, illetve fellép az autokrata teljesen oktalan önkénye ellen, ezt jelzik a Nobel-díjasok és akadémikusok Orbánéknak írt nyílt levelei is. A Princeton és Cambridge is kiállt a CEU mellett, még Navracsics Tibor EU-biztos, Orbán egykori minisztere, kabinetfőnöke és tanácsadója sem engedhette meg magának, hogy egykori főnöke mellé álljon.
Orbán azt hitte, nincs kockázat, ez nem a drogteszt vagy a netadó, ez nem osztja meg a szavazótáborát, nem kockázat semmit.
De ezúttal cserben hagyta a veszélyérzete, rosszul mérte fel az esélyeket.
Azzal jól számolt, hogy a magyar választók többségét az ügy egyáltalán nem hatja meg. A propaganda megakadályozza, hogy a zömükhöz egyáltalán eljusson, és pláne azt, hogy a súlyát, a jelentőségét felmérjék, illetve értékén kezeljék a dolgot.
Még az sem kizárt (sőt, egyenesen valószínű), hogy valamelyik kormányfüggő céggel ráméretett, mit szól hozzá a szavazótábora, ha fellép az ún. Soros-egyetem ellen és keresi a konfliktust a Nyugattal, a nyugati elittel.
És az agymosott két-, két és félmilliós Fidesz-tábor zöme minden bizonnyal mélyen egyetértett a tervvel (már amennyit megosztottak velük belőle).
De nemzetközi reakciók mostanra elérték, sőt, meghaladták a 2010-12-es szintet. És bár ők nem szavaznak a magyar választáson, azért az mégiscsak jelez valamit, hogy mostanra úgy tűnik: van Orbán, és vele szemben mindenki más. Az egész világ. Legalábbis a civilizált része.
Most már nem csak a demokrata Obama elnök, meg Clinton külügyminiszter tudja, hogy autokrata, ezzel az akciójával sikerült magára felhívnia a nyugati, vagy nyugatos, civilizált és felvilágosodott értelmiség figyelmét.
Az eddig vele szőrmenetén bánó német konzervatívoknál (elvileg néppárti szövetségeseinél) végképp kihúzta a gyufát. Mint arról beszámoltunk, a konzervatív, jobboldali, CDU-közeli Die Welt is olyanokat írt, hogy
Orbán egyeduralkodó, illetve hogy Magyarországon tekintélyuralom van.
Itt már nem lehet a kommunistákra, meg a nemzetközi baloldal szolidaritására hivatkozni, ezt nem liberálisok írták, hanem a német konzervatívok, az európai jobboldal.
Innen jobbra már csak olyanok vannak, mint Marine Le Pen, de ő szélről tart középre, míg Orbán ellenkező irányba mozog.
És nem jobb a helyzet az óceán túlpartján sem: Amerikában is mélyponton az orbánizmus megítélése. Azt nem a liberális demokraták vagy a McCain-szerű keményvonalas republikánusok, hanem az Orbán által követni remélt jobboldali populisták írták róla, hogy szélsőjobboldali.
Nem valami mainstream, elitista orgánum, hanem a trumpista Breitbart nevezte Orbánt szélsőjobboldalinak:
The far-right premier has been a leading opponent in the EU of immigration, calling it a threat to Europe’s Christian identity.
Orbán már a populisták számára is vállalhatatlan.
Sok mindet eltűrt tőle a civilizált világ,
- a politikai váltógazdálkodás felszámolását,
- a média megfojtását,
- a menekültekkel való embertelen bánásmódot,
- az oroszokkal való kokettálást,
- az EU-támogatások pártközeli magánzsebekbe tömését,
- az uszítást és a kettős beszédet (aka. a szavazótáborának kedves hazugságok szajkózását),
de egy egyetem – a felvilágosodás szimbóluma – be-, illetve kitiltására való kísérlet mindenki számára egyértelművé tette, hová tartozik.
A közép-ázsiai, orosz, fehérorosz, közel-keleti, török, kínai autokráciákhoz és diktatúrákhoz.
Lehet, hogy most túltolta a biciklit, nem vette észre, hogy az már ott a fal. Még akkor is, ha majd a nyomás hatására visszatáncol majd a CEU kiűzésétől, ezt nem fogják neki elfelejteni.
Ez akkora sebet ejt (vagy már ejtett) az Orbán-rezsim nemzetközi presztízsén, hogy Rodrigo Dutertén és hasonló bűnözőkön kívül mindenki másnak zsenánt lesz egyáltalán szóba állni is vele.