Két ellenzéki választó a Sándor-palotát akarta összefesteni, hogy illusztrálja, Áder a Fidesz és a kormány szolgája. De ez nem sikerült.
Az ellenük való eljárással viszont a Főváros Főügyészség kétségbevonhatatlanul bebizonyította magáról, hogy a kormánypártok csicskája. Elsőfokon a műemlékvédelem legyőzte a véleményszabadságot.
Erre több dolog is mutat.
1. Egyszerű előállítás helyett őrizetbe vették őket.
Milyen fajta bűnismétléstől tartott az ügyészség? Pláne Varga Gergelynél, aki már hazament és éppen zuhanyzott, amikor rátörtek. Hogy éjszaka még összefest valamit otthon?
2. Alvásmegvonást alkalmaztak, és enni se adtak nekik eleget.
Ez konkrétan kínzás, és bűncselekménynek minősül. Ha vádlottak elmondásának hitelt lehet adni, akkor az ügyészség célja a vádlottak megtörésére irányult. Amire ráadásul nem volt semmi okuk: a festékdobálást beismerték, és mivel őrizetben voltak, újabbat elkövetni nem volt módjuk.
3. Bilincsben és rabszíjon vitték vádlottakat a tárgyalásra.
Milyen veszélyt jelenthettek, és kire vagy mire?
Ennek csak az lehetett az oka, hogy az ügyészség tartott a bűnismétléstől: hogy az át nem vizsgát testnyílásaikban becsempészett tubusokkal megpróbálják majd narancsra festeni a bíróságot, a bírót vagy a hallgatóságot.
Vagy ha nem ez, akkor az, hogy meg akarták alázni őket.
4. Csoportosan elkövetett cselekménnyel vádolták őket.
Noha a cselekményt ketten követték el, a csoportos elkövetéshez pedig legalább hárman kellett volna. Valaki még eldobhatott egy további tubust, de arról a rendőrtanúk se tudtak.
5. Rongálással vádolták őket.
A vádlottak 2 db vízbázisú festéket tartalmazó tubust dobtak el a Sándor-palota felé. Az egyik el sem érte, mert Gulyás Márton karját elkapták a rendőrök, ennek ellenére őt is rongálással vádolták. Varga tubusa a falon szétkenődve 23 ezer forintnyi kárt okozott, ami azért érdekes, mert az egyik rendőr tanú 5 perc alatt vizes szalvétával leszedte magáról a rákenődött-ráfröccsent festéket.
Hogyan került 1 vödör víz, meg 1 kefe 23 ezerbe a KEH-nek?
De ha még fel si tennénk, hogy újra kellett festeni az épületet, a 23 ezer forint bőven alatta van a bűncselekményi értékhatárnak.
6. Garázdasággal.
Ennek feltétele a kirívó közösségellenesség és a megbotránkoztatás, azaz az erőszak, hogy félelmet keltsen és hogy a jelenlévők elítéljék.
Nem kell komoly fantázia annak elképzeléséhez, mennyire ijedtek meg a jelenlévők 2 festékes tubus a fal felé dobásától (és nem rendőrök felé, mint az első hírekben megjelent), és mennyire ítélték el éppen azok, akik azért mentek oda, hogy kifejezzék a nemtetszésüket, mert Áder aláírta a mindenki számára nyilvánvalóan alaptörvény-ellenes lex CEU-t.
7. Mellékkörülménynek tekintve, hogy éppen a köztársasági elnök rezidenciáját akarták összekenni.
Ami olybá tünteti fel s cselekményt, mintha puszta szórakozásból, vandalizmusból és brutalitásból a vádlottak szétvertek volna egy temetőt, templomot vagy múzeumot. Egyáltalán a “kiemelt műemléki védettségű” épülettel szembeni károkozás volt a céljuk, hanem kifejezetten az államfői intézmény tekintélyét akarták kétségbe vonni a rezidencia – melyben mellesleg nem esett kár – befröcskölésével.
Egyáltalán nem mellékkörülmény volt, hogy Áder háza, hanem a politikai véleménynyilvánítás legfontosabb eleme.
8. Börtönben végrehajtandó szabadságvesztést indítványoztak, felfüggesztve.
Egy olyan cselekményre, amely nem volt erőszakos vagy félelmet keltő, nem irányult senki lenne, az okozott kár jelentéktelen vagy még annál is kisebb.
A 2 politikai aktivista a véleményét akarta kifejezni Áder rezidenciájának összefestékezésével, hogy jelezze, Áder nem köztársaság elnöke, hanem a Fideszé. Ez mellesleg – már az összefestékezés – nem sikerült, de az ügyészség (egész pontosan a Fővárosi Főügyészség) – bár senki nem kérte tőle –
magára borított egy vödör narancssárga festéket,
hogy világosan jelezzék, ők nem a politikai közösség egészét szolgálják pártállás nélkül, hanem annak csak egy szűk, bár éppen hatalmon lévő kisebbségét, és feladatuk az alternatív politikai vélemények kinyilvánítóinak megfélemlítése és megtörése, a többi hasonló véleményen lévő ember elrettentése.
Ha valakinek még kétségei lettek volna.
- Vajon mikor fognak hasonló elszántsággal nyomozni milliárdos értékre elkövetett csalások, lopások és sikkasztások ügyében?
- Esetleg a népszavaási kezdeményezést megakadályozó szolnoki kopasz verőemberek ellen?
- Vagy miért nincsenek tekintettel a kiemelt műemléki védettségre, amikor a károkozás nem könnyen lemosható festékkel, hanem tartósan ottmaradó erkéllyel valósul meg, mint az éppen a Sándor-palota szomszédságában történik?
Elsőfokon a műemlékvédelem legyőzte a véleményszabadságot
A bíróság szinte mindenben az ügyészségnek adott igazat a védelemmel szemben. Gulyást 300, Vargát 200 óra közmunkára ítélte. Az előbbit annak ellenére, hogy csak a macskakövet tudta összefesteni.
- A bíró szerint megvalósult a személy elleni erőszak is: a rendőröknek az arcára is jutott a festékből, mehetett volna akár a szemébe is.
- Továbbá – mivel a dologi elleni erőszaknak nem feltétele a károkozás – megvalósult a rongálás is.
- Szerinte a politikai ízléseket nem kell tekintetbe venni; a lényeg, hogy műemléki védettségű épületet ért a támadás.
A legabszurdabb része az ítélet indoklásának az, mikor azt mondta, az csak feltételezés, hogy nem valósult meg a garázdaság. Szerinte igenis lehet, hogy valaki a jelenlévők vagy a turisták közül valaki megijedt és felháborodott.
És bár azt állította, hogy a bíróság nem bocsátkozik feltételezésekbe, éppen egy puszta gyanú alapján hozta meg ítéletet. Senki nem bizonyította ugyanis, hogy bárki megijedt volna.
(Kép: Népszava)