A jövő és a múlt képviselői kerültek a francia elnökválasztás fináléjába, de ha Macron győz, megoldást kell találnia a Le Pent magasba repítő félelmekre. Jól kiosztják a levélírók Tibor Fischert, amiért a minap megpróbálta tisztára mosni Orbán Viktort a Guardian-ben. A brit lap szerint súlyos veszély leselkedik a sajtószabadságra, pl. Magyarországon, ahol Orbán Viktor szembemegy az egész európai gondolattal. A Frankfurter Allgemeine azt írja, hogy a magyar kormányfő, valamint a hasonszőrű Erdogan, Putyin és Kaczynski protekcionista, autoriter rezsimmel váltja fel a demokráciát. A Fidesz és a Jog és Igazságosság gátolja, hogy az Európai Néppárt megszabaduljon a megbukott, retrográd macedón kormánypárttól.
Nemzetközi sajtószemle, 2017. április 24.
Új politikai választóvonal alakult ki Franciaországban az elnökválasztás első fordulójának eredményeként – állapítja meg az elemzés. A szerző, Ann Applebaum úgy látja, hogy az 1789-es forradalom szellemének megfelelően a franciák már megint megelőzték a világot. Ők az elsők, akik szépen félretették a középbal-középjobb felosztást, ami a háború óta uralta az európai politikát. Vagyis akár Macron, akár Le Pen kerül majd hatalomra, egyik sem a status quo-t képviseli. Azért ők futottak be, mert másként vélekednek a francia identitásról, mint a hagyományos pártok. A Front National nemzeti szocialista vezére kivinné az országot mind az unióból, mint a Nato-ból. Lezárná a határokat, korlátozná a kereskedelmet, jóformán marxista gazdaságpolitikát folytatna. Legfőbb szövetségese Putyin, de Trump is kedvezően nyilatkozott róla. Macron viszont a vadonatúj, radikális közepet testesíti meg. Támogatja az EU-t, és nem utasítja el a migránsokat.
Tehát a választás következő fordulójában az integráció és a bezárkózás, a jövő és a múlt áll egymással szemben. De nem lehet kizárni, hogy a vak véletlen folytán Le Pen fut be. A régi bal és jobb egyes hívei mellé szegődhetnek. Sokan ugyanakkor összezavarodtak és tartózkodni fognak. A rágalomhadjárat most Macron ellen indul be – orosz és Trump-barát trollok segítségével. A lejáratás példátlanul brutálisnak ígérkezik és ez sokakat szintén távol tarthat a szavazástól. De bármi is lesz az eredmény, Le Pen nem tűnik el a színről. Olyan érzelmeket képvisel, amelyek komoly fenyegetést jelentenek a liberális demokrácia számára. Macron akkor cselekszik helyesen, ha megtalálja a megoldást mindazok számára, akik elutasítják ’nyílt’ politikáját. Biztonságot kell nyújtania azoknak, akik félnek a bevándorlástól vagy a munkanélküliségtől, lendületet kell adnia a gazdaságnak. Új típusú hazafiságot és szolidaritást kell felmutatnia a franciáknak, akik franciák akarnak maradni, de nyitottak a világra.
Guardian
1. Megkapja a magáét az Angliában született, magyar származású író, Tibor Fischer, aki a minap nem győzte nyilvánosan dicsérni Orbán Viktort. A CEU rektora pl. úgy reagál, hogy Fischer olyan kedvezőnek festi le a magyar demokráciát, amilyennek csak akarja, de ott azért már álljon meg menet, hogy az egyetem ne tett volna eleget a törvénynek. Merthogy ez egyszerűen nem igaz. Ignatieff hangsúlyozza, hogy 25 éve súrlódásmentesen együttműködnek a magyar hatóságokkal, idáig soha semmilyen gond nem volt. Azon kívül soha nem akartak semmiféle kedvezményt maguknak, ami abból is látszik, hogy a mostani vitában hány intézmény állt melléjük, beleértve a Tudományos Akadémiát. Arra a kifogásra pedig, hogy tengerentúli campus nélkül adnak amerikai diplomát, a rektor rámutatott, hogy az Egyesült Államokban több mint két tucat tanintézmény működik ilyen rendszerben, az írónak tehát lehet a véleménye az, ami, ám a tényektől ő sem vonatkoztathat el.
A Liverpooli Egyetem egyik tanára pedig azt ajánlja, hogy aki tudni akarja, mi Magyarországon a helyzet, de nem beszél magyarul, az olvasson bele Balogh Éva Hungarian Spectrum blogjába, vagy fussa át Kim Lane Scheppele tudományos elemzéseit Orbán Viktor alkotmányos puccsáról. Szintén fontos útmutató Magyar Bálint immár angolul is megjelent könyve a maffiaállamról. Egy cseh hozzászóló azt emeli ki, hogy Tibor Fischer a Lex CEU ügyében hűséges felmondta a kormányzati mantrát, csak éppen az teljesen értelmetlen. Mert azt még a hatalom sem árulta el, hogy pontosan milyen szabálytalanságokat találtak az egyetem működésében. De az egész ügy mögött inkább az húzódik meg, hogy mennyire demokratikus egy rendszer, amelyben a kormány ki akar seprűzni egy egyetemet, mert annak más a politikai ideológiája, mint neki. Vagyis a tanszabadság és a vélemények sokszínűsége kapcsán a tét a demokrácia.
Végül pedig Brian Dooley, a Human Right First civil szervezet tanácsadója azt sérelmezi, hogy az eredeti elemzés nem tartja Orbánt a demokrácia ellenségének, csak éppen könnyedén átlép azon, hogy a miniszterelnök támadást indított a civil társadalom ellen. Az pedig hogy Magyarország demokrácia, mert vannak választások, megint csak képtelenség, mert a szabadságjogokat messze nem csak az jelenti, hogy időről időre az urnákhoz hívják az embereket. Erőteljesen bátorítani kell pl. a kritikus civil csoportokat. Orbán és apologetái nevezhetik bárminek azt, ami Magyarországon történik, ám nagyon úgy fest, hogy itt egy kormány éppen aláássa a demokráciát.
2. Kiosztották az idei Európai Sajtódíjakat, de a kommentár szerint nem dőlhetünk elégedetten hátra, mert a földrészen igencsak súlyos veszélyek fenyegetik a sajtószabadságot. Törökország bezárkózik, a lengyel vezetés ámokfutásba kezdett, az orbáni Magyarország pedig megkérdőjelezi az egész európai gondolatot. Joggal kaptak elismerést ezúttal szerb oknyomozó újságírók, fiatal román riporterek, vagy éppen a Stern és a Spiegel munkatársai, de nincs helye az önelégültségnek, amikor a kontinens épp a saját jövőjéért küzd. Ha újságírók jönnek össze, ők hallják a kopogtatást az ajtó túloldalán.
FAZ
Erdogan, Orbán és a többiek protekcionista, tekintélyelvű rendszerré alakítják át a nyílt demokráciát, megnyirbálják a szabadságjogokat és korlátozzák a versenyt. Vagyis monopolizálják a hatalmat. Azaz felszámolják a hatalmi ágak megosztását. Visszaszorítják a sajtószabadságot, gátat szabnak a bírói jogköröknek, uniformizálják az oktatást és kiiktatják az ellenzéket. Ez megy Magyarországon, Törökországban és Lengyelországban is. Az EU csak mérsékelten tiltakozik. Ezek a vezetők azt ígérik, hogy az egységes népakaratot váltják valóra és e cél érdekében adott esetben fel kell áldozni az egyéni szabadságjogokat, illetve a pluralizmust is. A bezárkózást hirdetik, hogy megóvják magukat és az alacsony képzettségű tömegeket a külső befolyástól. A demokrácia viszont a pluralista versenyre épül, ami a kisebbségvédelmen és az ellenzéken keresztül valósul meg. A hatalom mandátuma pedig csak egy bizonyos időre szól.
Az orosz modellben viszont beszüntetik a versengést a vélemények és az ismeretek között. Kiiktatják a fékeket és ellensúlyokat, az ellenzéket. A sajtót, az oktatást és a kutatást engedelmességre kényszerítik. Az időnként jelentkező tiltakozásokat az összeesküvés-elmélet jegyében azzal intézik el, hogy azok mögött külföldi erők állnak. Hogy ez az irányzat kerekedett felül az uniós tag magyaroknál és lengyeleknél is, az azzal magyarázható, hogy az érintett pártok nem a szavazatok többségével szerezték meg a hatalmat. Emögött pedig a fejlett nagyvárosok és az elmaradott vidék ellentéte áll. Ilyen körülmények között hatásos a karizmatikus vezetők egyszerű üzenete, mármint hogy megvédik az út szélén maradottakat. Az ennek érdekében elrendelt szabadságkorlátok a falvakban nem sok hatást váltanak ki, de a nagy településeken nagyban megváltoztatják az életet. Orbán, Kaczynski és Erdogan útjában nem sok akadály áll, az amerikai demokrácia viszont szilárdabb, így Trumpnak nincs könnyű dolga.
Ami a CEU-t illeti, célszerű volna kizárni Magyarországot az unió tudománytámogatási programjából. Az ugyanis az Orbán-kormány politikáját sújtaná, miután az külön törvényekkel fogja vissza a tudományban a nézetek versenyét, csakhogy ily módon sérti az EU és az egységes piac alapjául szolgáló jogállamiságot.
A lap azt hangsúlyozza, hogy Macedóniában kudarcot vallottak a demokratizálási kísérletek és a kormánypártot már régen ki kellett volna tenni az Európai Néppártból, csak éppen ezt megakadályozza a két tekintélyelvű barát, Magyarország és Lengyelország. A macedón belpolitikában teljes patthelyzet alakult ki, mert a nemzeti-konzervatív párt vazallusa, Ivanov elnök túllép minden európai szabályon és értéken, és nem hajlandó megbízást adni az új kabinet megalakítására a választásokon győztes szociáldemokratáknak. Sokan tartanak erőszakos összecsapásoktól, az etnikai feszültségek feltüzelésétől. Az unió mindezek láttán kitolja a belépés lehetőségét, ám ez jelzés a szomszédok számára is, mármint hogy ők se reménykedjenek, egyhamar nem csatlakozhatnak a szervezethez. Közben pedig az albán kormányfő és a koszovói elnök mind gyakrabban, veszedelmesen völkisch nyilatkozatokban Nagy-Albániával fenyegetőzik.
Hangos sajtószemle: https://soundcloud.com/user-51236798/hangszemle70424