Nem kell bedőlni a kormánypropagandának, amely szerint a társadalom nagy többsége a Fideszt és személy szerint Orbán Viktort támogatná. Valójában egy kétmilliós kisebbség képes Fidesz-rabságban tartani az országot, olyannyira, hogy az átszabott választási rendszerrel ez kétharmados többséghez közeli arányokat produkál a parlamentben.

A társadalom elsöprő többsége támogatja a kormányt! A nemzeti konzultációs ívet már 600 ezren küldték vissza! A pártok versenyében stabilan és toronymagasan vezet a Fidesz! Ezek az unásig hallott kormányzati panelek, amellyel a kedves vezető és galerije igyekszik minden lépését legitimálni. Azonban érdemes néha a százalékok és diagramok mögé pillantani – mindjárt más lesz a kép.

A Publicus legújabb közvélemény-kutatását alapul véve – bár a többi intézet is 3 százalék körüli szórásban marad – az látszik, hogy a Fidesz valóban toronymagasan, a többi párt támogatottságához képest legalább duplájával vezeti a sort a biztos szavazók körében. Sőt, komolyan megközelíti az 50 százalékos támogatottságot. Mit jelent ez konkrét szavazatokban?

• Magyarországon nagyjából 8 millió szavazójoggal rendelkező állampolgár él.
• Közűlük 2 millió akkor sem megy el szavazni, ha az élete múlik rajta.
• 6 millió aktív választó 25 százaléka támogatja a Fideszt – vagyis 2 millió ember.
• A teljes ellenzéket – minden, nem kormánypártot ide értve – a teljes népesség 34 százaléka, vagyis 2,7 millióan.
• A bizonytalanok, nem szavazók 3,36 millióan vannak. Ha ebből levesszük a biztosa nem szavazókat, akkori is marad 1,3 millió állampolgár, akik vagy rejtőzködnek, vagy még nincs pártjuk.
• Ha csak a baloldalhoz sorolt ellenzéki pártok össztámogatottságát nézzük, akkor rájuk ma 1,84 millióan voksolnának.
• Ha azt feltételezzük, hogy a rejtőzködő szavazók nem támogatják a kormánypártokat, akkor a politikailag aktív népességből 4 millióan állnak szemben a Fidesz-rezsimmel.

Vagyis kijelenthető: 2 millió fideszes törzsszavazó – jobban mondva Obán-hívő – tartja ma sakkban a társadalom nagyobbik, a kormányt elutasító részét.

Ez nem új jelenség, a 2014-es választásokon, amikor ismét – ha vékonyan is – kétharmados többséget szerzett a Fidesz, csupán 2,14 millió voksot kapott. Szemben az MSZP-re (és faramuci koalíciós listájára) leadott 1,3, a Jobbiknak behúzott 1 millió szavazat mellett. Tehát már ’14-ben sem állt a társadalom többsége a kormány mellett, azonban a számukra kedvező módon átrajzolt választási rendszernek és az ellenzék széttöredezettségének köszönhetően valódi támogatottságuk sokszorosának megfelelő parlamenti helyhez jutottak.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha létre jönne egy olyan technikai koalíció, amelyben minden ellenzéki párt – vagyis a Jobbik is – szerepelne, akkor a szavazatszámok automatikusan összeadódnának. Ám minden jel arra mutat, hogy nem is érdemes ezen matekozni – a balellenzéki pártok egymással sem képesek érdemi megállapodást köti, hát még a szélsőjobbról belfelé mozgó, identitás-válságban vergődő Jobbikkal.

E megosztottság és a hatalommal való szemérmetlen visszaélésé biztosítja jelen pillanatban is a Fidesz elsöprő fölényét. Amennyiben pedig az ellenzék képtelen eldönteni, hogy személyes, egzisztenciális érdeke a fontosabb, avagy az Orbán-rendszer lebontása, akkor 2018-ban is könnyedén veszi majd az akadályt az állampárt. Akár újabb kétharmaddal, amelyet a szavazók egynegyedétől kapnak majd.