A kormánynak esze ágában nincs megváltoztatni az amerikai egyetemet ellehetetlenítő jogszabályt. 
Ez a Schmidt Mária +független értelmiségi” és csapata szervezete konferencián derült, ahol Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki maga is a CEU-n doktorált, de nem tudja értelmezni, hogy amerikai vagy magyar diplomát kapott-e, azt mondta,
a CEU térfelén van a labda, nekik kell megfelelniük a feltételeknek,
azaz vagy szerezzenek amerikai kormányzati támogatást, vagy alapítsanak amerikai kampuszt. Mindezt a következő 3-5 hónapban.
Mert ha nem teszik, akkor az Oktatási Hivatal októberben visszavonja a működési engedélyüket, és januártól nem indíthatnak új kurzust, amelyik amerikai diplomát ad ki.
A CEU rektorhelyettesei, Enyedi Zsolt és Fodor Éva a konferencián süket fülekre találtak, amikor azt hangoztatták, hogy a feltételeknek nem tudnak, mert nem lehet megfelelni.
- Kampuszt alapítani nem 2 perc.
- Az amerikai kormányra a CEU-nak nincs befolyása.
Továbbá az amerikai kormány – a budapesti ügyvivő, David Kostelancik útján – le is szögezte, mivel náluk az oktatás tagállami hatáskör, nincs joguk ilyen típusú megállapodásokat kötni.
Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár ezért hiába mondta azt hogy az első lépés megvolt, felvették a kapcsolatot az Egyesült Államokkal, ami reménnyel töltötte el Enyedi rektorhelyettest, a tárgyalások azonnal meg is szakadtak, sőt, el sem kezdődtek.
Kovács és Maruzsa mint a kormány képviselői a konferencián nem adtak választ arra, hogy
- miért volna jobb bárkinek is, ha a CEU-nak lenne amerikai kampusza?
- miért kellene egy kormányzatnak szándéknyilatkozatot kiadnia egy egyetem támogatásáról, amelyik nem igényel közpénzt, se amerikait, se magyart?
- de ha már kell, akkor miért elég New York állam, amelyik már amúgy is megtette ezt több mint 10 éve?
- illetve mennyivel kevésbé volna “virtuális” vagy “csaló” az intézmény, ha két kormányzat megállapodik róla, bár az egyetemi autonómia miatt egyáltalán nem lehet befolyásuk a működésére?
valamint igen kitartóan hangoztatták, hogy az egyetemet nem is akarja senki bezárni. Ők biztosan nem.
Ha ezt egy pillanatra is komolyan vesszük, akkor a helyzet az, hogy
a kormány továbbra is a CEU-tól várja, hogy összehozzon egy Orbán-Trump találkozót.
Vagy legalább egy Szijjártó-Tillersont. Azaz botrányt csináltak azért, hogy megkerüljék a szerintük demokrata-liberális befolyás alatt lévő külügyi adminisztrációt, és elérjék a POTUS ingerküszöbét.
De egyelőre ez nem sikerült. Sőt, a botrány világméretű lett.
Schmidt, aki amúgy olyannyira független, egyenesen a miniszterelnöki oligarchák közé tartozik, az intézményei és programjai állami apanázsból élnek, sőt, kormánybiztosi titulust visel, felháborodottan a szemére hányta a CEU vezetőinek, hogy Ignatieff rektor a diplomáciai misszió teljesítése helyett inkább a közvéleményhez fordult, és nemzetközi hazugságkampányba kezdett.
Schmidtet valószínűleg nem lehetne meggyőzni arról, hogy
- bár az lehet, hogy egyetemet nem akarta bezárni senki, most már törvény van róla, hogy vissza kell vonni a működési engedélyét;
- valamint hogy nem lehet törvénytelennek nevezni egy intézmény – akármilyen intézmény – működését azért, mert nem felelt meg előre az utólag meghozott jogszabálynak. A sztálini Szovjetunió óta nem.
A konferencia célja nem a sorosozás, ez az esemény nem a nagyközönségnek szólt, nem a végtelenül egyszerű (de legalábbis annak tekintetett) Fidesz-tábort célozta. Soros neve talán el sem hangzott. De hangsúlyos semmiképpen nem volt.
Azonban, bár a CEU vezetőiben főleg ilyen remények is voltak, Schmidt konferenciájának célja nem az volt, hogy a nemzetközi nyomás hatására elinduljon a párbeszéd Fidesz és a CEU között.
Éppen ellenkezőleg: ha lehántjuk a hazugságok sűrű szövetét, és nem azzal foglalkozunk, hogy ki mit mondott, és annak mekkora a valóságtartalma (a kormány részéről: semennyi), akkor világosan látszik, hogy a konferencia valódi üzenete az volt, nyomatékosítsák, bezárják a CEU-t, ha nem hoz össze egy találkozót:
Orbánék az időhúzással akarnak nyomást gyakorolni a CEU-ra.
Kovács, Maruzsa és Schmidt világossá tették, továbbra is ragaszkodnak a feltételek teljesítéséhez. És azon legfeljebb az uniós procedúra hosszú hónapokig, esetleg egy évig is elhúzódó lezárásakor hajlandóak változtatni.
Addig azonban minden marad a jelen állás szerint. Azaz októbertől visszavonják a CEU magyarországi működési engedélyét. A kurzusainak 90 százaléka megszűnik. Ezzel az egyetemnek is vége, vagy külföldre kényszerül.
És erre mondják, hogy nem akarják bezárni.
De nem számít, amit mondanak. Az számít, amit tesznek. Illetve ebben az esetben, amit nem tesznek.
Nem vonják vissza és nem módosítják a törvényt, azaz továbbra is
zsarolják a CEU-t, hogy zsaroljon ki egy találkozót Trumpból.
Vagy terrorizálják, hogy stílszerű legyek. (A helyszín a Terror Háza, a Nyilaskeresztes Párt és az Államvédelmi Hatóság egykori székháza volt.)
Nem hiszik el nekik, hogy nem tudnak ilyet csinálni. Tudnak ők, ha akarnak. Ha a létük a tét.
A racionális vitát a CEU nem tudja megnyerni, mert itt nincs, az Orbán-kormánnyal nem lehetséges a racionális vita. Hiába cáfolják meg újra és újra a hazugságokat, a magyar kormány potentátjai újra és újra sulykolják azokat, nekik nem számít se logika, se a tények.
Az még kérdés, hogy a kormányemberek valóban olyan buták-e, mint amilyennek látszanak, vagy csak a lojalitásuk érdekében az épelméjűségük látszatát is hajlandók feláldozni. Mindössze egyetlen ember előtt akarnak okosak lenni. És ott az számít okosnak, aki jól szolgál.
Ami megintcsak nem kicsit emlékeztet a sztálini Szovjetunióra. Vagy Rákosi Mátyás és Péter Gábor Magyarországára. És már megint a helyszínnél is vagyunk.