Nem csupán szükségét nem érzi Orbán a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerének, de kifejezetten idegesíti minden, ami bármiféle kontrollt jelenthet a hatalma felett. Ezért nyírja ki szisztematikusan a tőle független sajtót.
Működő jogállamokban nem a nyilvánosság sajtón keresztül manifesztálódó ereje az egyetlen, amely gátat szab a hatalom totalitásának. A tudatosan beépített kontroll mechanizmusok gátolják meg, hogy a népfelség elve alapján megválasztott vezetők épp a nép ellen fordulhassanak – jogokat tiporva, mérhetetlen mennyiségű pénzt sajátként kezelve, vagy direkt módon ellopva. Mindez az illiberális demokráciáknak nem ismérvük: ezekben a választott hatalom totális, bármit megengedhet magának – és meg is enged.
Magyarországon ma már jószerivel egyetlen kontroll mechanizmus sem működik. Az ügyészség a legátlátszóbb, dilettáns magyarázatoktól sem riad vissza, hogy még véletlenül se kelljen sajátjai ellen nyomoznia. Az alkotmánybíróságot sikeresen feltöltötték Orbán kesztyűbábjaival, az elvben független szakmai testületek vezérkarában mindenhol Fidesz-káderek terpeszkednek. Ma a hatalom túlkapásaival szemben semmi nem védi meg az állampolgárokat.
Akik mégis igyekeznek a hatalom sáncai mögé pillantani, vagy csak elmondják, hogy a király valójában meztelen, azokkal szemben kíméletlen hadjárat kezdődik. Így járt az Európai Unió, amely nem átall számon kérni elveket, milliárdokat a kormányon. De így járnak a civil szervezetek és a sajtó is. Orbán és csapata 5 lépésben nyírja ki a neki nem tetsző orgánumokat, hogy csak és kizárólag nyaloncai uralják a nyilvánosság tereit, háborítatlanul építve fel egy látszatvalóságot.
1, A közmédia totális megszállása – kétségtelen, hogy minden kormány igyekezett saját akaratát érvényesíteni az elbaltázott magyar közszolgálati médiában, de olyan totális megszállásra még nem volt példa, amit a Fidesz hajtott végre az elmúlt években.
2, Médiumok felvásárlása – kell-e erről többet mondani, mint a körömszakadtáig cáfolt, majd néhány hónap után egyértelművé vált Mészáros Lőrinc féle médiafelvásárlás. Ma már a Fidesz sajtóbirodalma ott tart, hogy a vidéki nyomtatott napilapok kizárólag a Habony-művek diktálta cikkeket jelentethetik meg.
3, A reklámpiac befolyásolása – Magyarországon a legnagyobb hirdető az állam, amely adóforintok milliárdjait teríti szét teljesen feleslegesen. A Fidesz kizárólag saját médiáját tömi ki a mi pénzükkel – hisz a zugfirkászok lapjai a piacról képtelenek lennének megélni.
4, Reklámadó és társaik – a még életben lévő lapok, amelyek igyekeznek a valódi piacról megélni, olyan terheket kapnak a nyakukba jövőre a megemelt reklámadóval, hogy szinte biztos megtizedelődik a kormánytól független nyilvánosság. Ha ez nem lenne elég, időről időre felbukkannak tervek a piaci hirdetések korlátozására.
5, A hatalomnak nem tetsző médiumokat egyszerűen levegőnek nézik – a nem nyilatkozunk háború a G-nap után kezdődött, ma pedig totálissá vált. Már az Indexszel sem hajlandó szóba a korrupt hatalom, nehogy kínos kérdésekre kelljen válaszolni.
Így válik a magyar nyilvánosság a putyini alternatív tények és az orbáni lázálmok kontroll nélküli mocsarává – amiből nagyon nehéz lesz valaha is kilábalni.