Bayer bocsánatkérése maga is egy provokáció volt  

Bayer bocsánatkérése maga is egy provokáció volt  

Csodálkoznánk, ha a kávézóba invitált civileket nem baseball-ütővel és vérben forgó szemekkel várná.

bay.jpg

Jött is, meg nem is, hozott is, meg nem is – a Mátyás királyos „okos lány” módjára kért bocsánatot a verésre felhívó kijelentéséért Bayer Zsolt. Kár, hogy a közvélemény annyival el fogja intézni: á, bocsánatot kért, nem történt semmi. 

De, történt.

Bayer eddig is uszított. De most erőszakra hívott fel, direkten erőszakra.

„Ha így megy tovább, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk.”

– mondta Áder János, miután letette az esküjét köztársasági elnökként a Parlamentben. Az államfő szerint a közbeszéd színvonala az utóbbi időkben drámai mértékben csökkent – és ebben teljesen igazat kell adnunk neki.

Az egyik fő felelős a közbeszéd állapotának ilyen mérvű romlásáért a Lovagkereszttel kitüntetett Bayer „kurvaanyád” Zsolt.

Nincs olyan hét, hogy a mocskosszájúságáról elhíresült publicista ne küldene el valakit a bús picsába, vagy az édesanyjába. Ez az ember sportot űz abból, hogyan húzza fel magát írás közben. Andrassew Iván, egy megboldogult népszavás újságírónak tulajdonítják a mondást, hogy

„Bayer az egyetlen, aki üvöltve tud írni.”

Mostanra elérte, hogy csak azokon a mondatain háborodik fel a közvélemény, amelyik a direkt erőszakra szólítanak fel.

De térjünk vissza Áderre. A beszédében hozzátette: nem érdemes azonban “méricskélni”, ki kezdte előbb, “közös a felelősségünk a közbeszéd jelen állapotáért”. A köztársasági elnök nem szeretné, ha robbanásig feszülne a hangulat, mert “a választók többsége nem akar egy kitörésre kész vulkán tetején élni”.

Senki sem szeretne. De szögezzük le azért, megint, hogy Bayernek minden héten van egy ilyen sztorija. De a pártjának sem kell a szomszédba mennie: gondoljunk csak Orbán viszkető tenyerére, vagy az évek óta tartó, permanens gyűlöletkampányra: liberálisok, civilek, menekültek, cigányok, melegek, zsidók, Európai Unió, CEU, Soros György – kit mikor vesznek elő. A sort még lehetne folytatni.

Aztán az egész undorító gyűlöletpropaganda ellen tiltakozó civileken, tüntetőkön tombolja ki magát a kormánypárti média, élén a hármas számú tagkönyv birtokosával.

Ilyenkor mégis, mit gondoljon az egyszeri választópolgár? Nyújtsuk oda a másik orcánkat is, hadd üsse azt is valamelyik fideszes? Igenis, igaza van Áder Jánosnak abban, hogy „a politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb” felelősség ebben a kérdésben.

Ezek után Bayer bocsánatkérése legalább is felér egy sértéssel:

 

Mert miközben bocsánatot kért, az egészért nem saját magát okolta, hanem azokat, akik őt provokálják. A blogján aztán hosszasan sorolja, hogy micsoda sértéseket kellett elszenvednie a kormányoldalnak az utóbbi időkben a tüntetőktől, vagy az ellenzéktől.

Nem tudjuk sajnálni. Ő maga a provokátor, nem őt provokálják.

Vagyis, ezt a bocsánatkérést akár vehetjük semmisnek is: hiszen,

  • miközben elnézést kér, ráfogja másokra (nem az ő hibája)
  • és egyben elmismásolja az egész ügyet („Mindenkitől elnézést, aki rettenetesen megijedt az én borzasztó provokációimtól…”)

Bayer a Lovagkereszt átvétele után nyilvánosan megígérte, hogy abbahagyja a gyűlölködést. Azóta is folyamatosan megszegi az ígéretét. A pártjával együtt már rég kiiratkozott a kulturált, konzervatív, polgári klubból. Rég el kellett volna tűnnie a közéletből. Csak hát, a kenyéradó gazdáinak, a Fidesz vezérkarának ez a hangnem tetszik. 

Az Origo úgy tudja: elutasították az LMP-s Szél Bernadett feljelentését, amelyet Bayer Zsolt ellen tett még április elején a publicista egyik írása miatt. A párt társelnöke azért jelentette fel a Magyar Idők újságíróját, mert szerinte egyik blogbejegyzésében a közösség ellen uszított. A rendőrség most jelezte, hogy Szélék összekeverik a gyűlölködést a szabad véleménynyilvánítással. 

Facebook Comments