A nap legabszurdabb történése egyáltalán nem az, hogy Orbán Viktor Kínában pörög a szélkakassal, vagy hogy civilek és ellenzéki politikai aktivisták egy közismert rasszista uszítóval kvaterkáznak.
Nem. Hanem az, hogy a CÖF-COKA nevű Fidesz-szatellit közpénzlenyúló, Békemenet-szervező valami közérdekű adatigénylést nyújtott be az Indexnek.
Az ember csak ül, és leesett állal néz maga elé.
Van ez az infotörvény, amibe egyszer, régen, tévedésből nemzetközi nyomásra belekerült az a passzus, hogy a közérdekű adatok kezelői kötelesek azt kiadni a köz tagjainak, azaz bármely állampolgárnak. Mivel a sajtó aztán egyáltalán nem kap meg semmilyen – mégegyszer hangsúlyozom: közérdekből nyilvános – adatot, egyidőben rászokott, hogy a közérdekű adatigénylést használja az állami, önkormányzati szervekkel és hatóságokkal szemben.
Azok azonban hamar rájöttek, hogy oldhatják meg azt a problémát, hogy mindenféle illetéktelenek – ti. az őket megbízó választókat – beleláthatnak abba, hogyan költik el a közpénzeket, és
megtanulták kicselezni az adatkéréseket.
- Először is azzal, hogy azt mondják, a kért adat nem közérdekű. Akinek nem tetszik a válasz, forduljon a bírósághoz.
- Aztán azzal, hogy túl sok munkát jelentene az adatok összegyűjtése. Folyomány: lásd, mint az előbb.
- És a legegyszerűbb eset: még csak nem is reagálnak, csak majd ha a bíróság úgy dönt.
Szankció még a számukra legrosszabb esetben sincs. A legrosszabb kimenet az, hogy ki kell adniuk az adatokat. Idővel. Majd. Esetleg. Ha a bíróság úgy dönt.
Pénzükbe a per nem kerül, az is közpénzből megy. A haveri, lekötelezett ügyvéd még örül is neki.
Néha azért a sajtó vállalja a hosszadalmas eljárást, levelezgetést, bíróságra járást, így derült ki például, hogy a Magyar Villamos Művek nevű állami cég tavaly, év végén több mint félmilliárd forintot (egészen pontosan 508 millió forintot) adott a CÖF-CÖKA nevű Fidesz-kampányszervezetnek.
Ha volna Magyarországon jogállam, törvény előtti egyenlőség, rendes bűnüldözés és igazságszolgáltatás (értsd: pártatlan és független ügyészség), akkor ez önmagában kimerítené a
tiltott kampányfinanszírozás gyanúját.
Legalább a gyanúját. És legalább annak a gyanúját.
De az MVM támogatási listáját látva egy munkáját végző ügyészben akár az is fölmerülhetne, hogy
az MVM a kormánypárti klientúra egy részének kifizetője.
Az MVM-et felügyelő Seszták-minisztérium érezte is, hogy a cég nagy hibát követett el, ezért sietett leszögezni: az MVM nem közpénzt osztogatott, hanem a támogatásokat saját forrásból fedezi.
Ez volt az első abszurd: mintha egy teljes egészében állami tulajdonban lévő cég bármilyen pénze lehetne bármi más is, mint közpénz. Pedig nem, nem lehet.
De a kedvezményezett CÖF-CÖKA még ezt is tudta fokozni, és egészen szürreális tettre szánta el magát, amikor saját félmilliárdos állami támogatása kiderülése miatti bosszúból közérdekű adatkérést nyújtott be az Indexhez.
Az Indexhez! Egy magáncéghez. Amikor egy magáncég per definitionem nem kezel közérdekű adatot. Mert nem kezel például közpénzt.
Megtudakolták például, hogy a cégnek mennyi pénze van, és miből, kik utaztak tőle külföldre, milyen pályázatokon indult, nyert, írt ki(!) vagy utasított el. Csupa olyan dolgot tehát, amihez a NAV-on kívül senkinek semmi köze. És a NAV sem hozhatja nyilvánosságra ezeket.
Most mondhatnánk, hogy abból a félmilliárd forintból nem telt a CÖF-CÖKÁ-nak egy törvényszöveget értelmezni tudó jogászra. Azonban ez nem volna igaz: van neki sajátja.
A magát alkotmányjogásznak is tituláló ifj. Lomnicinak korábban nemcsak az apja volt a Legfelsőbb Bíróság elnöke, de maga is végzett jogász.
Mégsem sikerült neki értelmeznie az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényt, amit pedig meg is hivatkoznak az adatkérésben.
Pedig az elég világosan rögzíti, hogy mi számít közérdekű adatnak:
az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret.
Állami vagy önkormányzati feladatot ellátó és feladatának ellátásával összefüggésben keletkezett. Ennek értelmezéséhez azért nem kell kúriai vagy alkotmánybírónak lenni.
A CÖF-CÖKÁ-ban mégse volt egyetlen olyan ember sem, aki képes lett volna értelmezni egy alapvető szöveget. Akinek gondolkozási készsége meghaladja egy átlag általános iskolásét.
Pedig kinőtték már azt a kort. De nem.
Ezek idióták. Konkrét hülyék.
Még azt se lehet mondani, hogy a CÖF adatkérése egy majdani NAV-vizsgálatot jelez előre. Vagy egy egy törvénymódosítást, amely szerint a sajtónak – különösen az ellenzékinek, persze, de másmilyen nincs is – ki kell adnia, hogy mennyit fizet az alkalmazottainak.
Az ijesztő lenne. De ennek feltételezésével teljesen indokolatlanul túlbecsülnék a CÖF-CÖKÁ-sok észbeli kvalitásait.
Nem. Ezek csak egyszerű idióták. Félmilliárddal kitömött hülyék. De attól az 500 millától nem lettek okosabbak.
Arra az nem jó.