A múlt században mindennapos látvány volt a füstfelhőbe burkolózó mozdony a vonatok előtt. A Nyugatiban pöfögő gőzmozdony látványa viszont manapság úgy hat, mintha valaki lovashintóval nyargalna keresztül a körúton.
Szerencsére azonban a régi gőzösök szerelmesei a nosztalgiajáratokon még ma is felidézik ezt az élményt. Az alábbi fotókat Lampert Benedek és Tóth Tamás készítette az Orient Expresszről, illetve a Dunakanyarban pöfögő 424-es gőzmozdonyról. Néhány különleges felvétel pedig a mozdony “konyhájába” is bepillantást (illetve kipillantást) enged.
A 424-es típusú gőzmozdony
A 424-es volt a legsikeresebb magyar gőzmozdony hazánkban az ’50-60-as években. Ilyen mozdony húzta a híres Orinet expresszt is.
1958-ig összesen 514 darabot gyártottak (ebből 149-et külföldi, főként jóvátételi megrendelésre.) Nem véletlenül volt nagy tekintélye:
- 90 km/óra volt a megengedett csúcssebessége.
- 14 bar gőznyomással
- 1350 lóerő teljesítményre volt képes, és
- 21 köbméter vízkészlettel
- 9 tonna tüzelőkészlettel rendelkezett.
A ’60-as években a nagyobb teljesítményű dízelmozdonyok megjelenésével a 424-esek szerepköre is egyre csökkent. A sorozatot végül az 1980-as években kezdték selejtezni. Néhány mozdonyt guruló fűtőkazánná alakítottak, kilenc darabot pedig kiállítottak. Szerencsére azonban a MÁV jóvoltából az utasoknak igazi időutazásra is van lehetőségük a 424-es nosztalgiajáratokon.
A gőzös “konyhája” a vezetőállását jelenti. A kazán hője miatt, nem meglepő az elnevezés.
Utazás közben a mozdony szintbe minden alkatrészt hallani lehet. A hangulat kedvéért érdemes megnézni az alábbi werkvideót is, amelyből az is kiderül, hogyan működik a mozdony.
Fotók forrása: Aquila Photo – Lampert Benedek, Tóth Tamás