A történelem során számos uralkodó foglalta el úgy a trónt, hogy ehhez semmi jogcíme nem volt. Módszereik a házasságtól a hódításig, illetve a lázadástól a választásig váltakoztak. Néhány önjelölt királynak és királynőnek sikerült továbbadnia címét gyermekeinek, míg mások rövid időn át maradtak hatalmon. Az alábbiakban 5 olyan önjelölt uralkodóról olvashat, aki nem mindennapi módon ragadta magához a hatalmat.
Kis Pipin koronázása a pápa támogatásával
A 8. században II. Childerich király kormányozta a Frank Birodalmat, amely Nyugat- és Közép-Európa nagy részét magába foglalta. Kis Pipin azonban 751-ben egy csoport nagyhatalmú nemes támogatásával elmozdította a királyt. Levágatta Childerich haját, és egy kolostorba vitette.
Pipin a pápa támogatását is élvezte. A legenda szerint megkérdezte a pápát: mi a helyesebb, ha a királyi hatalom azé, aki a címet viseli, vagy azé, aki a tényleges döntéseket hozza? A pápa válaszában azt felelte, hogy a de facto hatalom fontosabb, mint a de jure hatalom. Az egyház feje tehát szentesítette Pipin trónutódlását,Franciaországba utazott, és saját kezűleg koronázta meg.
Kis Pipin aztán bátran és jól kormányzott, a trónt pedig fia, Nagy Károly örökölte, aki korának egyik leghatalmasabb uralkodója lett.
Vilmos meghódítja Angliát
Az angol Edward király Vilmosnak, Normandia hercegének ígérte trónját. Ám Edward halála után ezt az ígéretet megszegték, ezért Vilmos elhatározta, hogy erőszakkal szerzi meg magának a koronát.
Harold Godwinssont, Wessex earljét arra kényszerítették, hogy hajótörését követően Vilmos udvarában maradjon. Vilmos erővel rábírta Haroldot, hogy esküdjön meg: támogatja igényét az angol trónra. Harold megtette az ígéretet, de nem volt tudatában, hogy az oltár alá, amelyen megesküdött, szent relikviákat rejtettek, ami ígéretét szent esküvé avatta.
Amikor Edward 1066-ban meghalt, Harold megszegte esküjét, és elfogadta a koronát, ami ürügyet szolgáltatott Vilmosnak Anglia megtámadásához. Vilmos még abban az évben 700 hajóból álló flottával és 10 ezer emberrel győzelmet aratott Harold felett, akit megöltek a csatában. Ezek után nem állt senki Vilmost útjába, akit Anglia királyává koronáztak.
13 trónkövetelő Skóciában
Amikor a skót király család közvetlen ága 1290-ben kihalt, 13 főúr is igényt tartott a trónra. Egyikük Robert Bruce volt, aki eltökélte, hogy megszerzi a hatalmat. Bruce egyik vetélytársát, John Comynt le is szúrta annak érdekében, hogy megkaparintsa a hatalmat.
I. Edward angol király mindeközben jó alkalomnak látta az örökösödési viszályt arra, hogy megszerezze magának Skóciát. Nemsokkal az után, hogy Bruce-t királlyá koronázták, két katonai vereséget is szenvedett Edward hadaitól, 1314-ben azonban Bruce megfutamodásra késztetett egy, a sajátjánál kétszer nagyobb angol sereget. Bruce 1329-ig kormányozta Skóciát, amikor is leprában meghalt.
Hogyan kell trónust lopni
Sophie Anhalt-Zerbst hercegnő 16 éves korában feleségül ment Péter nagyherceg orosz trónörököshöz, és a nevét Katalinra változtatta. Péter 1762-ben lett cár, ám nem volt sem erőskezű, sem hatékony uralkodó, ráadásul a frigyük sem volt boldog.
Egy Péter ellen kitört lázadás során Katalin és szeretője Grigorij Orlov csatlakozott az orosz hadsereghez. A cárt megfosztották trónjától és meggyilkolták, Katalinból pedig cárnő lett. Uralkodása olyan sikeres volt, hogy kiérdemelte a Nagy Katalin nevet. Halála után fia, Pál örökölte a trónt.
Csináld magad császár
A francia forradalom alatt a királyt és a királynőt kivégezték, az országban pedig kaotikus állapotok uralkodtak. Bonaparte Napóleon, a francia hadsereg kiváló tábornoka lehetőséget látott a hatalom megragadására. 1799-ben bevonult a parlament épületébe, és feloszlatta annak tagságát. Új kormányt állított fel, az úgynevezett konzulátust, saját magát első konzullá nyilvánította, és magához ragadta a hatalmat.
Napóleont azonban nem elégítette ki az első konzuli cím. 1804-ben Franciaország császárává választatta magát. A párizsi Notre-Dame katedrálisban rendezett pompás szertartás során VII. Pius pápától vette át a császári koronát, és saját kezűleg helyezte a fejére.
Forrás: Philippa Wingate: Királyok és királynők