Ahogy lehetőség kínálkozott rá, az MSZP-ben azonnal a régi reflexek győztek: minimális, azonnali előnyért minden elvüket feláldozták volna. Botka ezúttal visszarángatta pártját a hülyeség széléről.

Minden jel arra utal, hogy a szocialista párt semmit nem tanult az elmúlt húsz évben. Amint valaki megvillantja előttük pozíciójuk minimális javításának elvi eshetőségét, azonnal a földre – pontosabban a pillanatra – szegezik a tekintetüket, és csorgó nyállal rohannak, akár saját sírjukba is. Pontosan így reagáltak a Fidesz legutóbbi – amúgy meglehetősen kétségbe esett – húzására is a lex-csicska ügyében.

Az állam- és kormánypárt annyira retteg Simicska plakáthelyeitől – általánosságban bosszújától -, hogy bármit megtenne ellehetetlenítése érdekében. Ehhez azonban egy ellenzéki párt, vagy csak néhány tagjának kollaborációjára lenne szükség. A mézesmadzagot a lakájmédia napok óta kenegeti: a többi ellenzéki párt esélyeit csökkenti, ha a Jobbik előnyösebb helyzetből fut neki a kampánynak. (Naná, hisz a Jobbik nem a kormányt akarja leváltani, hanem a baloldali ellenzéket – logikus.) Az érvrendszer faék egyszerűségű, de hát ez is a célja: éknek lenni, ékkénk verődni az egységes, ellenzéki szembenállásba. Ki más jelentkezne erre a szerepre, mint a szocialisták?

Okuk több is van:

1, rengeteg eszükkel beszopták a Fidesz bölcs érveit: ha rosszabb a Jobbiknak, nekik automatikusan jobb. (Hiszen a szocialisták sem a kormányt akarják leváltani, hanem a Jobbikot – logikus.)

2, Akár másfél pillanatra is kellemetlenséget okozhatnak a Fidesznek azzal, hogy kizárják a kampányból a CÖF-öt.

Bölcs meglátások. Biztosak vagyunk abban, hogy a kabinetnek legalább három percig kellene gondolkoznia azon, miként vesse be csatlós “civil” erőit a kampányban. A cöfösöknek pedig még ennyi sem kéne ahhoz, hogy eldöntsék, mire költik az államtól kapott százmilliókat. Ezért a három percért tényleg érdemes beállni a Fidesz-KDNP-MSZP koalícióba. Röpke győzelem, de annál édesebb. Az eredmény pedig maximálisan igazolja majd az ötlet gazdáit – természetes a kormányoldalon: a szocialistákra a kampány kezdetén rásül a Fidesz-kollaboráns bélyeg, amit aztán vakargathatnak, ahogy csak akarna, addig sem foglalkoznak semmi konstruktív dologgal.

Virtigli, szocialista balfékség ez.

A történetben valójában két meglepő elem van csupán:

1, Botka színre lépése, aki a fent vázolt, nem épp agysebészeti bonyolultságú logikai láncot viszonylag gyorsan átlátta,

2, és az, hogy a párt vezető testületei belátták miniszterelnök-jelöltjük igazát. (Ugyan ez néhány napja, Czeglédy Csaba ügyében meghaladta szellemi képességeiket.)

A harmadik lépés, amely konkrétan sokkolóan hatna, az lenne, ha a pénteki, kierőszakolt újraszavazáson a szocialista frakció teljes létszámban felvonulna és nemmel szavazna a lex-csicskára. Ha ez utóbbi is sikerül, felcsillanhat a reménye annak, hogy az MSZP ezúttal érdemben vesz részt az országgyűlési választások kampányában.