Talán mégis van remény arra, hogy bíróság elé állhatnak majd a korrupt magyar politikusok, mert civil szervezetekkel a háttérben elkezdte működését a Közérdekvédelmi Központ. Az Együtt-PM európai parlamenti képviselője, Jávor Benedek kezdeményezésére létrejövő szervezet nemcsak feltárná a gyanús ügyeket, de azokat a megfelelő büntetés érdekében a hazai és európai bírói fórumok elé vinné; az első perek már ősszel várhatóak. Jávor szerint az Orbán kormány unióellenes politikájának az lesz a következménye, hogy az ország az európai térség peremére sodródik. Kardos Ernő interjúja
Épp beszélgetésünk alatt szavazza meg a magyar parlament a plakáttörvényt. A jelek szerint a Fidesznek egy trükkel sikerül kijátszani, hogy a jogszabály elfogadásához kétharmados többségre legyen szüksége a kormánypártoknak. Meglepi ez a csel?
Dehogy lep meg, hisz világos, hogy célja érdekében a Fidesz mindenre elszánt, még az alkotmányosság elveit is kész semmibe venni. Miután Simicska Lajos milliárdjait nagyon szeretnék kicsenni a Jobbik pénztárcájából, a jogbiztonság elvét veszélyeztetve úgy módosítják a kétharmados többséget igénylő választási törvényt, hogy formálisan csak a feles, településkép védelméről szóló jogszabályt szigorítják. Az ilyen cseles megoldások egyébként is nagyon közel állnak Habony Árpád habitusához. Arra aligha szabad számítani, hogy Áder János alkotmányos érzékét ez a politikai otrombaság zavarná, ezért az ellenzéknek mielőbb alkotmánybírósághoz kell majd fordulni, ahol talán még jogorvoslatot talál.
Egyébként a plakáttörvény végjátékában az ellenzék fellépése meglehetősen kaotikusra sikeredett, különösen a szocialisták bonyolódtak bele saját koreográfiájukba. Az kétségtelen, hogy a jelenlegi szabályozás a kormánypártoknak kedvez, de a változtatás a mégis érdekében áll a hatalomnak is, mert Simicska átállása most a Fidesz helyett a Jobbik malmára hajtja a vizet. Ezen a helyzeten akar a kormány változtatni, amit az ellenzéknek okosan ki lehetett volna használni.
Vagyis ön is úgy gondolja, hogy egy átlátható, tiszta helyzet kialakítása most a kormánynak és ellenzéknek egyaránt érdeke lenne?
A kampányfinanszírozást ettől függetlenül is rendbe kéne tenni, ugyanis totális befolyást szerzett a kormány a teljes médiapiac felett, s megszállta a közmédiát is. Az ellenzék számára a nyilvánosság elérése rendkívüli nehézségeket okoz, ezért igyekezett az Együtt a javaslatával kiegyensúlyozott, fair viszonyokat teremteni legalább a plakátpiacon. Felszámolható lett volna a kormányzat jogtalan előnye, ráadásul a szabályozás következményeként mélyen az ár alatt a Jobbik sem kapna hirdetési felületet. Tehát a törvények átírása a demokratikus ellenzék érdeke is lenne, de végül sajnos az egész bonyolult kérdés leegyszerűsödött arra, hogy ki hajlandó összejátszani a Fidesz törvénygyárával, ki képes ellenállni a kormányzati úthengernek. Nyilván senki sem vállalta még a gyanúját sem az elvtelen együttműködésnek. Persze okkal voltak mindenkinek kétségei, hogy ha az ügyben mégis megállapodás jön létre, akkor a kormány betartja-e a szavát, vagy egyáltalán, hajlandó lenne egy korrekt kompromisszumra. Nem jellemző rá.
Egyelőre még dúl a plakátháború, a kormány a falragaszaival Brüsszelt igyekszik megállítani, az ellenzék pedig a Fideszt. A normális országokban nem tűzfalakon, hanem újságoldalakon ütköztetik a véleményeket, a világlapok például azt találgatják, hogy az európai vezetők meg tudják-e állítani a demokratikus értékeket semmibe vevő Orbán Viktort. Vagy másként: fizetés nélkül le tud-e lépni az európai szupermarketből. Érzékeli a választ?
A lehetséges stratégiák az európai csúcsokon sokszor kikristályosodnak, de Európa nem egy-egy találkozón elhangzó nagyszabású bejelentésekkel működik. A változások fokozatosak, és lépésenként haladnak előre. Ma még az unió reformja van napirenden. Ennek alapja ma az a meggyőződés, hogy az integrációt nem lehet valamennyi tagállammal együtt folytatni. Vannak országok, köztük kiemelt helyen a magyarok, de részben a lengyelek, és mások is, akik nem kívánják erősíteni a további együttműködést. Ezek az államok a kétsebességes Európa külső köreihez fognak tartozni, így a perifériára sodródva nem tudják majd akadályozni a többiek mélyülő integrációját. És beleszólásuk sem lesz abba.
Tehát az unió vezetőinek esze ágában sincs Orbán Viktort megbuktatni, ehelyett hagyják kisodródni a perifériára, s amíg a saját választói nem lesznek elégedetlenek a miniszterelnökkel, addig az ország csúszik a semmibe?
Pontosan, a magyar választók döntik el, hogy tudomásul veszik-e Orbán Viktor politikáját, tehát eltűrik-e annak a kormánynak a hatalmát, amely az országot Európa peremvidéke felé hagyja sodródni, s ezáltal súlyos gazdasági, társadalmi és politikai kockázatoknak teszi ki hazánkat. Ezt pontosan érzik az állampolgárok, gondoljon csak bele, a legfrissebb adatok szerint ma egymillióan akarják elhagyni Magyarországot. Ha a választók elégedetlennek ezzel a folyamattal, akkor választások útján, vagy társadalmi ellenállással meg kell buktatni Orbán Viktor kormányát.
Gondolom, az a kérdés, hogy sodródva Európa perifériája felé mennyire romlanak majd itthon az életkörülmények?
Nézze, az ország ma még nagyon jelentős összegeket kap az uniótól, a magyar beruházásokat tíz éve lényegében az európai nemzetek finanszírozzák. A beérkező pénzek nélkül a ma még fejlődést mutató gazdaság csak zsugorodna, ami drasztikusan ronthatná a magyarok életlehetőségeit. Illetve ha az ország 2020 után a perifériára szorul, akkor a pénzügyi támogatások elsöprő többségétől elesik. Még ennél is nagyobb katasztrófa lenne, ha Magyarország csak elszenvedője lenne az unió gazdasági döntéseinek, mert nem tudná azt saját érdekeinek megfelelően befolyásolni, miközben az ország továbbra is szélsőségesen függene azoktól, hiszen exportunk jelentős része az EU-tagországokba megy. Orbán vagy utódja ugyanis aligha lesz ott a tárgyalóasztalnál, ahol ma még lehet ugyan otrombán viselkedni, de van beleszólásunk abba, ami történik. A perifériára sodródás eredménye tehát nem a szuverenitás visszanyerése lenne, hanem a magyar érdekek elsikkadásával járna. Elveszíthetjük ráhatásunkat az európai folyamatokra, miközben helyettünk az érdekeinket senki sem fogja képviseli.
Gondolja, hogy az alacsonyabb sebességű Európát választja a kormány akkor is, amikor elutasítja az Európa Korrupcióellenes Ügyészség joghatóságát Magyarországon?
Természetesen, a döntéssel egy újabb lépést tett Magyarország a periféria felé, mert kimarad egy fontos együttműködésből. A területet felügyelő uniós biztos, Jourova asszony ugyanis máris jelezte, hogy szerinte a korrupciós ügyészség tevékenységét elutasító országok a jövőben ne kapjanak majd kohéziós forrásokat. Ezt teljesen reális forgatókönyvnek látom. Ugyanis napi tapasztalat, hogy a jelentős támogatásokat felhasználó országokban nagy a korrupciós veszély. A német kormány pedig azt is jelezte: az unió alapértékeivel szemben állóknak nem juttatnának fejlesztési pénzeket.
A magyar kormány indoklása szerint azért nem csatlakozik az európai ügyészséghez, mert sérti szuverenitását. Valós ok ez, vagy csak jobban ellopható az a pénz, amit nem ellenőriznek?
Mindkét állítás lehet igaz. Hollandia és Svédország sem csatlakozott az ügyészséghez, de oda nem érkeznek uniós pénzek, tehát nincs mit ellenőrizni, esetükben valós indok lehet a szuverenitásra való hivatkozás.
A tagországok közül hozzánk érkezik a legtöbb pénz, viszont egy friss jelentés szerint Magyarországon 13 nyomozásból 11 esetében az OLAF pénzügyi- és büntetőjogi ajánlásokkal élt. A strukturális-és a mezőgazdasági alapok esetében a csalással és korrupcióval érintett összegek aránya tízszerese az uniós átlagnak. Ez teret ad a nemzeti burzsoázia építésének?
Szinte tényként kezelhető, hogy a Polt Péter vezette magyar ügyészség rendre kimosdatja a korrupciós ügyek politikai szereplőit. Pedig nálunk, ahol az OLAF ellenőrzést végző szakemberei szétnéznek, ott szinte mindenhol találtak visszaélésre utaló jeleket, tehát indokolt lenne az uniós pénzek ellenőrzését engedélyezni az európai ügyészség számára. Elsősorban az ország érdekében. Az állami pénzek elköltésénél tapasztalható rendszerszintű korrupciót akadályozná az általam javasolt nemzeti korrupcióellenes ügyészség is, amelynek felállítására a Párbeszéd már négyszer tett javaslatot. A parlament minden alkalommal leszavazta, így védte meg a magyar törvényhozás a korrupt politikusokat. Ezért kezdeményeztem – Juhász Péterrel közösen – hogy kezdje el a működését a Közérdekvédelmi Központot, amely nem csak feltárna korrupciós ügyeket, hanem a nyilvánosságra kerülő ügyekben el kíván jutni a jogkövetkezményekig is. Nem csak azt jelezné tehát, hogy bizonyos ügyek tettesei milyen büntetést érdemelnek, hanem a központ a gyanús ügyeket elviszi a rendelkezésre álló hazai és európai fórumokra is, hogy kikényszerítsük a megfelelő hatóságok vizsgálatát. Civil szervezetekkel együttműködve bíróság elé viszünk eseteket, mert reményt kell adni az embereknek, hogy van olyan intézmény, amelyik azon dolgozik, hogy legyen következménye a korrupciónak Magyarországon is. Már el is kezdtük a munkát, ősszel remélhetőleg már láthatóak lesznek az első eredményét.
Az ön kezdetektől fontos témája a paksi atomerőmű bővítésének megakadályozása. Mit szól ahhoz, hogy a közelmúltban a Kúria is magáévá tette a Nemzeti Választási Bizottság álláspontját, mely szerint Paksról nem lehet népszavazást tartani?
Világossá vált, hogy Paks ügyében egyetlen népszavazási kérdést sem engednek át, a társadalom tehát nem mondhatja el véleményét a nukleáris energia felhasználásáról. Az illetékesek ugyanis nem azt nézik, megfelel-e a beterjesztett népszavazási kérdés a jogszabályoknak, hanem olyan jogszabályt keresnek, amire hivatkozva meg tudják fúrni a referendumot. Nálunk ugyanis nem működik a demokratikus intézményrendszer, mindössze végrehajtja a politikai döntést a paksi atomerőmű bővítéséről. Tehát a kormányt védi a társadalommal és a törvényekkel szemben, miközben fordítva kéne, hogy legyen.
Az unió hatására a magyar kormány csöndben visszalépett attól a törekvésétől, hogy kikerülje az Országos Atomenergia Hivatal engedélyezési eljárását, amivel gyengítette volna a nukleáris biztonsági előírásokat. Ön szerint innentől fogva a kormány eláll a hasonló próbálkozásoktól, illetve a Paks II meg fog felelni az uniós biztonsági előírásoknak?
Nem fognak elállni az ilyen erőfeszítésektől, folyamatosan próbálkoznak, akkor is, ha az sérti az uniós jogot. Az a kérdés, hogy ennek gátat tudunk-e vetni. Most végül az általam benyújtott panasz nyomán az unió bizottsága kényszerítette ki a visszakozást. Korábban sikerült megakadályoznom a nukleáris erőmű adatainak széles körű titkosítását lehetővé tevő módosítást is. Két hete pedig a szegregált oktatás lehetővé tételét is sikerült megakadályoznom. Mindebből az látszik, hogy a kormány szívesen kerülné meg az európai megoldásokat, a saját mozgásterének bővítése érdekében, és sajnos az állampolgárok biztonságának kárára. Mindezt egyelőre még sok ügyben sikerül meghiúsítani. Ez ugyanakkor még nem garantálja, hogy Paks II megfelel majd a biztonsági előírásoknak, de kicsit nehezebbé teszi a politikai érdekek érvényesítését a szakmaiakkal szemben.
Paks ügyében az EU-nak még lehet bármilyen korlátozó ereje?
A bizottság ugyan lezárta már a beruházás vizsgálatát, de tudomásom szerint Ausztria az európai bíróság elé viszi annak eldöntését, hogy joggal kap-e állami támogatás egy évtizedeken keresztül veszteséges erőmű. Ez a bírói döntés még teljesen új helyzetet teremthet a paksi bővítés ügyében.
Térjünk vissza az uniós csúcsra, ahol persze a menekültkérdés is szóba került. Ön korábban azt jósolta, hogy a magyar kormány meg fog hajolni az uniós kvótadöntés előtt. Csalódott, hogy ez a jóslata nem következett be?
Vigyázzon, a kormánypropaganda ne tévessze meg! Egyelőre még nem született meg a luxemburgi bíróság döntése, ráadásul a magyar kormány álláspontja mára jelentősen puhult, hisz pár napja azt ígérték, hogy az ítélőszék döntését betartják! Igaz, azóta azt is monda a miniszterelnök, hogy egy jottányit sem engednek. Mindenesetre, ha a bíróság a bizottság javára dönt és elutasítja a magyar keresetet, akkor Orbán Viktor kormányának kötelessége lesz a kvótadöntés végrehajtása. De szerintem a politikai környezet is ebbe az irányba tolja majd az országot. Uniós jogi keretek között már nem lehet a kvótadöntést elszabotálni, a bíróság határozatának végre nem hajtása az EU alapvető működésének a felrúgása lenne. És ne felejtse el, itt összesen 1297 menekültügyi kérelem elbírálásáról van szó; ami a magyar eljárásokban a pozitív döntések arányát figyelembe véve 100-200 oltalmazotti vagy menekültstátuszt jelentene. A statisztikák szerint ennek havonta a többszöröséről döntöttek a hatóságok 2016-ban, senkinek nem tűnne fel a kvótadöntés végrehajtása. Tehát amíg jelentős uniós forrásokra számít, szerintem Orbán is igyekszik elkerülni az uniós játékszabályok felrúgását. Legfeljebb a magyar nyilvánosságot nem értesítik arról, hogy a kormány visszavonulóra kényszerül. Közben cinikusan akár még a menekültellenes hecckampányt is folytathatja.
Kuncze Gábor azt nyilatkozta blogunknak, hogy a magyar kormány lélekben már rég nem tagja az uniónak. Ön szerint?
Egyetértek, de ne felejtse el, hogy a magyar társadalom hetven százaléka viszont uniópárti, Magyarország történelmi helyét nyugaton látja. Orbán Viktor ezért sem mer kilépni az unióból, miközben a plakátkampányok segítségével rendületlenül igyekszik megváltoztatni a magyar társadalom uniós elkötelezettségét, hogy aztán a kilépés se jelentsen számára akadályt. Még nem tudjuk, hogy a magyar választó hogyan viszonyul ehhez, hosszú távon eltűri-e, vagy eljön majd az a pillanat, amikor Orbán Viktort a saját népe megállítja a történelmi zsákutcába tartó úton.