Dávid-csillag turulos zászlótartón.
Deutsch Tamás – úgyis mint a Fidesz díszzsidója – úgy tudta értékelni, a Netanjahu budapesti látogatását, hogy
Bibi miniszterelnök rettenetesen nagy pontot tett a haladó értelmiség és annak élcsapata(i) permanens antifasiszta küzdelmének (politikai hisztijének) az ő végére.
Ennyi.
Ehhez képest a valóság az, hogy
Netanjahu nemhogy legitimálta volna a a Fidezs és az Orbán-kormány eddigi zsidóügyi politikáját, hanem az eddigiekhez képest csaknem gyökeres pálfordulásra kényszerítette Orbánt.
Jobboldali kormány Magyarországon még soha nem ismerte el Magyarország tevőleges részvételért a holokausztban, ehhez képest Orbán most sajtónyilatkozatban felelősséget vállalt érte. Többes szám első személyben, legalább a magyar kormány nevében.
Izrael Állam miniszterelnöke a látogatása során kifejezte Izrael tiszteletét Magyarország iránt, én pedig biztosítottam a miniszterelnök urat Magyarország Izrael Állam iránti tiszteletéről.
(…) Magyarországon jelentős zsidó kisebbség él. Nyilvánvalóvá tettem a miniszterelnök úr számára, hogy az ő biztonságukat, akik magyar állampolgárok a magyar állam teljes mértékben garantálja. Világossá tettem a miniszterelnök úr számára, hogy
a magyar kormány zéró toleranciát hirdetett mindenfajta antiszemitizmussal szemben.
Elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy a zsidó életnek ma reneszánsza van Magyarországon, és erre mi büszkék vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy a zsidó élet reneszánsza egy komoly hozzájárulás a magyar nemzet közös teljesítményéhez. Természetesen beszéltünk a történelemről is, ez egy ilyen találkozón nemcsak hogy elkerülhetetlen, hanem kívánatos is. Elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy tudatában vagyunk annak, hogy egy nehéz történelem van a hátunk mögött. Szerettem volna számára is nyilvánvalóvá tenni, hogy
Magyarország kormánya egy korábbi időszakban hibát, sőt bűnt követett el, amikor nem védte meg Magyarország zsidó származású polgárait.
Szeretném világossá tenni, hogy a fölfogásunk szerint minden magyar kormánynak az a kötelessége, hogy minden állampolgárát származásra való tekintet nélkül megvédje. A II. világháború idején ennek a követelménynek, ennek az erkölcsi és politikai követelménynek Magyarország nem tett eleget.
Ez bűn. Ugyanis akkor úgy döntöttünk, hogy a zsidó közösség védelmezése helyett a nácikkal való kollaborálást választjuk.
Világossá tettem a miniszterelnök úr számára, hogy ez soha többé nem fordulhat elő, a magyar kormány a jövőben minden állampolgárát meg fogja védeni.
Hol vagyunk már attól, hogy Horthy kivételes államférfi?
Ha ez nem gyökeres fordulat, akkor semmi.
Mint ebben a cikkünkben is írtuk: éppen úgy, mint Orbánnál, Netanhajunál sem azt kell nézni, amit mond, hanem azt, amit tesz. Bár azt mondta, a Sorossal szembeni uszítás nem antiszemitizmus, idejött (és legalább egy időre) véget vetett neki. Valamint kormánya nevében felelősségvállalásra kényszerítette Orbánt.
Amit az – és a magyarországi jobboldal szinte egésze – addig teljesen elutasított, kizárólag a német nácik 1944-es megszállására kenve a dolgot. Elfelejtve, hogy létezett akkor magyar közigazgatás, amit egy kormány irányított, amit Horthy-kormányzó, a kivételes államférfi nevezett ki.
A múltól való elhatárolódás azonban soha nem sikerül teljesen. Meg aztán váratlanul is jött.
- Most mi lesz például a felelősséget kizárólag a németekre hárító Szabadság téri memoriallal az ártatlan Gábriel arkangyalt megtámadó birodalmi sassal?
- Vagy a Fidesz 5-ös számú tagkönyve tulajdonosának a blogján éppen újraközölt “Tűrhetetlen” című zsidózó, nem is burkoltan antiszemita cikksorozatával.
Meg aztán ott van a zászlótartók ügye is. Érdemes felgörgetni, és ismét megnézni, is vetni rá még egy pillantást. Igazi történelmi kuriózum: az Orbán-rezsim Horthy-érával való kontinuitásának jegyében
turulmadár a csúcsdísz azon a rúdon, ami a Dávid-csillagos zászlót tartja.
A Horthy-kor és annak romantiko-ezoterikus (szélső)jobboldalának szimbóluma. Az igazán stílszerű az lett volna, ha vannak ott történelmi zászlók is, köztük a nyilasok – és azóta mindenféle magyarországi szélsőjobboldal – által kisajátított árpádsávossal.
A fordulat csak azért csaknem gyökeres, és nem teljesen az, mert a magyar zsidók elleni népirtásért felelősséget vállaló Orbán utána ugyanazzal a lendülettel kezdett az etnikai összetételről, meg a kevert népesség elleni fellépésről beszélni.
És vajon mi volt a holokausztban való magyar részvétel célja, ha nem az etnikai “tisztogatás”, a kevert lakosság elleni fellépés?
A madarakon kívül ez is jól illusztrálja Orbán őszinteségét.
Az arabokért legalább nem kell majd 70 év múlva egy másik miniszterelnöknek bocsánatot kérni. De csak azért, mert nem is akarnak idejönni, hogy aztán deportálni lehessen őket.